Karancsalja
| Karancsalja | |||
 |
|||
| Karancsalja látképe | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Nógrád | ||
| Kistérség 2012-ig | Salgótarjáni | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Pál Gyula[1] | ||
| Irányítószám | 3181 | ||
| Körzethívószám | 32 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1574 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 125,52 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 729 m | ||
| Terület | 12,54 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Karancsalja
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Karancsalja
Pozíció Nógrád megye térképén
|
|||
| é. sz. 48,13297°, k. h. 19,75061° | |||
| Karancsalja weboldala | |||
Karancsalja község Nógrád megyében, a Salgótarjáni kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Dobroda-patak völgyében, a Karancs-hegy lábánál, a Boravár-domb tövében fekszik.
Története [szerkesztés]
A Dobroda patak völgyében fekvő Karancsalja Árpád-kori eredetű település. Nevét a községtől néhány kilométerre északkeletre, Szlovákia és Magyarország határán magasodó 727 méter magas Karancsról kapta, amit a „Palóc Olimposznak” is szokás nevezni.
Már az Árpádok korában fennállt. A legenda szerint 1241-ben IV. Béla király egy éjszakára itt talált menedéket, amikor menekülni kényszerült a tatárok ellen vívott, tragikus végű muhi csata után. A hagyomány úgy tartja, hogy a király leánya, Szent Margit ezen nevezetes esemény emlékére építtette a Karancs csúcsán a Margit-kápolnát.
A falu török hódoltság korabeli és a késő középkori története eléggé feldolgozatlan.
1548-ban Bebek Ferenc birtoka volt.
1715-ben 8, 1720-ban 14 magyar háztartását vették fel az összeírók.
1770-ben Jankovich László, a 19. század elején pedig Jankovics Antal, az 1900-as évek elején pedig Balla Géza a legnagyobb birtokosa. Urilakát még Jankovich Miklós építtette, a 19. század elején, de új tulajdonosa 1909-ben átalakíttatta.
1873-ban nagy kolerajárvány pusztított a településen.
Karancsalja határában lévő – 19-20. századi – kőszénbányáknak nagy jelentőségük volt a lakosság életében, sok embernek nyújtottak megélhetést. 1944. november végén, december elején a községtől néhány kilométernyire lévő, az Etes felé eső karancslejtősi bánya tragikus események színhelye volt. A jobb körülményekért küzdő, a munkát megtagadó bányászok közül hetet agyonlőttek.
Népcsoportok [szerkesztés]
2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]
A falu napjainkban [szerkesztés]
Az infrastruktúra (víz, gáz, szennyvíz, telefon, kábel tv) teljes mértékben kiépült, a belterületi utakat felújították. A község központjában 800 m hosszú szakaszon járda épült.
2000-ben szentelték fel a község zászlaját és címerét, ugyancsak ebben az évben készült el a település I. és II. világháborús áldozatai tiszteletére emelt emlékmű, nem sokkal később egy díszparkot hoztak létre. 2003-ban felújították a sportpályát.
Kedvelt kirándulóhely a „Tavas" pihenőpark, ahol ünnepnapokon kulturális és sportprogramokat szerveznek. A község leglátogatottabb rendezvényei a július utolsó szombatján tartott Falunap, valamint az október elején rendezett szüreti felvonulás és bál.
Sport [szerkesztés]
Karancsalja labdarúgócsapata jelenleg a megyei II. osztály küzdelmeiben vesz részt. A 2007/08-as bajnokságban a felnőttek a 3.helyen végeztek. A 2008/09-es pontvadászatban pedig ezüstérmes lett a csapat, az ifjúsági együttes a 4. helyen zárt.
A 2009/2010-es szezonban a felnőtt csapat és az ifjúsági egyaránt 2. helyen végzett.
Jegyzetek [szerkesztés]
- Borovszky Samu: Nógrád vármegye
- ↑ Karancsalja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
|||||
