Szécsény

Szécsény címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Magyarország

Megye

Nógrád

Kistérség 2012-ig

Szécsényi

Jogállás

város

Polgármester

Stayer László (FIDESZ-KDNP)^[1]

Irányítószám

3170

Körzethívószám

32

Népesség

Teljes népesség

5838 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

127,38 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

45,83 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Szécsény

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 48,08098°, k. h. 19,51966°

Szécsény

Pozíció Nógrád megye térképén

é. sz. 48,08098°, k. h. 19,51966°

Szécsény város Nógrád megyében, a Szécsényi kistérség központja. 1962-től Pösténypuszta, 1963-tól Benczúrfalva tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Az Ipoly menti síkságon, a Darázsdai (Szentlélek)-patak mellett fekszik, 170 m tengerszint feletti magasságban. A Cserhát hegységbe irányuló turistautak kiindulópontja. A 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal és a 22. sz. főút mellett fekszik, Balassagyarmattól 19 km-re. De Pásztó felől is megközelíthető a 2122-es közúton, és még Litke, Ipolytarnóc felől is megközelíthető az Ipoly völgyében található 2205-ös közúton és Szécsénykovácsi felől az új Katalin hídon.

Története[szerkesztés]

Szécsény már az őskorban egyike volt a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. A Kerekdombon a csont- és kőkor emberei telepedtek volt meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe.

Szécsény nevét 1219-ben említették először az oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozó helyként.

Egy 1229-ben kiadott oklevél IV. Béla király az anyjának, Gertrúdnak meggyilkolásában részt vett Kacsics nemzetségbeli Simon bán itteni birtokait elvette, és a birtokot a Szák nemzetségbõl származó Pósának adományozta, melyet azonban 1274-ben a Kacsics nembeli I. Folkus fia Farkas - aki 1292-ben főispán, 1293-ban a királynő tárnokmestere volt - a Sopron vármegyei Corocuo nevű birtokáért II. Pósától csere útján visszaszerzett, majd később megvette Szécsénynek azt a részét is, mely a nógrádi várhoz tartozott. Ennek fia Tamás vajda, innen nevezte magát Szécsényinek.

1333-ban Szécsényi Tamás vajda és testvére Péter, voltak Szécsény birtokosai. 1334-ben Károly Róbert király Szécsényt ugyanolyan kiváltságokkal ruházta fel, mint amilyeneket Buda város polgárai bírtak. Ebben az oklevélben Tamás vajda engedélyt kapott arra is, hogy a várost falakkal vegye körül, tornyokkal, bástyákkal, és védédővekkel is megerősítse. Erről fellelhető adatok, kutatások szerint a mai várkastélytól nyugatra mintegy 500 méterre a Strázsa-parton egykor kisebb vár vagy őrtorony állt, amelynek mesterségesen készült árka máig felismerhető.

A 14. században a Kacsics nemzetség Salgai ága is visszaszerezte itteni birtokait, ekkor Szécsény fele része a Salgaiaké volt. Salgai Miklós azonban, hamispénzverés miatt hűtlenségbe esett, 1439-ben Albert király Salgai itteni birtokait Szécsényi László fia Lászlónak adományozta, aki itt 1439 után várat építtetett, amelyről 1461-ben emlékeznek meg először az oklevelek; a helységet azonban 1455-ben Guthi Országh Mihálynak és Lossonczy Albertnek zálogosította el, akik Szécsényi László halála után: 1461-ben arra,Mátyás királytól királyi adományt is nyertek.

1453-ban már a vármegye is itt tartotta közgyűléseit. A török terjeszkedésének hatására az 1546 évi országgyûlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonczi István, palánkkal és sáncárokkal is megerõsítette Szécsényt.

Ferencrendi kolostor a katolikus templommal

1544-ben a törökök támadást indítottak a város ellen, de Losonci István katonái visszaverték az ellenséget.

A várat 1550-ben, az újabb támadás idején Losonczy bírta, akit az uralkodó később Temesvár védelmére rendelt. Szécsényt az Ali vezette török had 1552 szeptember 6-án foglalta el^[3]; a vár ezután sokáig sínylett török rabságban, amelytől Tiefenbach és Pálffy seregei szabadították meg 1593-ban. Ezután a császáriaktól szenvedett sokat, akik 1600. március 23-án éjjel kinyitották a város kapuit, és a lakosokat, nőket úgy mint a gyermekeket, lemészárolták.

1605-ben meghódolt Bocskai Istvánnak, aki a templomot a reformátusoknak adta, s csak öt évre helyezte oda vissza Forgách Zsigmond gróf a katolikusokat, praesidensnek nevezvén ki oda Saáry Mátyást. A várat többször erősítették (így 1622., 1625., 1635., 1640., 1655-ben). III. Ferdinánd 1647-ben Koháry I. Istvánt nevezte ki Szécsény kapitányává, ki mellé három év mulva Liptay Istvánt alkapitánynak rendelték, hogy ketten legyenek rémei a budai és szolnoki töröknek; de Koháry a várat 1663. november 9-én kénytelen volt felgyújtani, s a romokat az ellenségnek átengedni.

1683-ban Thököly Imre Gyürky Pált nevezte ki várkapitánnyá, akitől és a törököktől megint Sobieski János kozákjai foglalták el.

1705-ben II. Rákóczi Ferenc e térségben, amelyet «borjúpást»-nak neveztek, országgyűlést tartott a szabad ég alatt (lásd szécsényi országgyűlés). Heister, a császári hadak vezére 1709-ben a várostól félórányira a kurucok erejét megtörte, s azok vezéreit végleg szétkergette.

A régi várból később csak egy kerek torony és egy bástyafal maradt meg.

1770-ben báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós és János és Kamocsay András voltak itt birtokosok.

1826-ban a gróf Forgách, a gróf Berényi, a Losonczy, Szemere és a Vattay családok, később pedig a Pulszkyak, majd a 20. század elején Lászlófalvi Velics Antal és Lajos, Vancsó Béla Krivács Antal és Gross Jenő dr. voltak a nagyobb birtokosai.

A Gros-féle várkastélyt, a régi vár helyén, a 18. században építették. Eredetileg a gróf Forgách család tulajdona volt.

A 20. század elején nagyközség volt Nógrád vármegye szécsényi járásában.

1891-ben 3518 magyar lakosa volt; a járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye; volt takarékpénztára, ipariskolája, marhakereskedése, posta- és távíróhivatala és posta takarékpénztára.

1910-ben 4245 lakosából 4210 magyar volt. Ebből 3523 római katolikus, 213 evangélikus, 456 izraelita volt.

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.^[4]

2012. február 24-én avatták fel a újjáépített Katalin hidat Pösténypuszta- Petőpuszta között.^[5].

Gazdaság[szerkesztés]

Betonelem- , villamosgép-, fémtömegcikk gyártás.
Bútoripar, ruhaipar.
Téglagyártás.
Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet

Nevezetességei[szerkesztés]

Római katolikus templom (gótikus)
Római katolikus ferences templom (barokk)
Kubinyi Ferenc Múzeum a Forgách-kastélyban. (A Forgách grófi család a városban barokk kastélyt építtetett és gyönyörű parkot rendezett be, amely a szabadságharc előtt Pulszky Ferenc tulajdonában volt, majd Pulszky Ágosté lett.)
Benczúr-kastély
Tűztorony (a 18. század elejéről)
Szécsényi országgyűlés helyszíne (Borjúpást)

Források[szerkesztés]

Borovszky Samu: Nógrád vármegye
Szécsény története:[1]

↑ Szécsény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
↑ Vass Előd 1993: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII, 9.
↑ A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
↑ hj (2012. február 15.). Két hét múlva kész az új Ipoly-híd. index.hu. Hozzáférés ideje: 2012. február 15.

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született Lipthay Antal (1745-1800) altábornagy.
Itt született Komjáthy Jenő (1858 – 1895) költő.
Itt született Haynald Lajos bíbornok, kalocsai érsek, aki szülővárosa iránt érzett kötődését árvaház építésével mutatta ki.
Dolányban (a későbbi Benczúrfalván) élt Benczúr Gyula (1844 Nyíregyháza – 1920 Dolány) festőművész. Itt van a sírja és egykori műterme, amelyet hosszú ideig Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész használt.
Itt született és itt található a sírja Ferenczy Teréz költőnőnek
Pintér Sándor a város területén és közvetlen környékén az őskori kultúra különböző korszakainak emlékeit találta.
Itt született Némethi Kálmán (1855-1920) postatanácsos, könyvtárnok, őstörténet-kutató. Ő szerkesztette az első magyar-török, török-magyar szótárat. Emléktábláját 1990-ben avatták a főtéri postánál.