Buják

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Buják
Buják - Castle.jpg
A bujáki vár maradványai
Buják címere
Buják címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Észak-Magyarország
Megye Nógrád
Kistérség Pásztói
Jogállás község
Polgármester Kodák Csaba[1]
Irányítószám 3047
Körzethívószám 32
Népesség
Teljes népesség 2187 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 40,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 53,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Buják  (Magyarország)
Buják
Buják
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 08″, k. h. 19° 32′ 25″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 08″, k. h. 19° 32′ 25″
Buják  (Nógrád megye)
Buják
Buják
Pozíció Nógrád megye térképén
Buják weboldala
A plébániatemplom
A falu térképe a környék nevezetességeivel

Buják község Nógrád megyében, a Pásztói kistérségben. Nevének eredete tisztázatlan:

  • a Buják szó lehet szláv (magyarul bikát jelent),
  • a Bijan chald kifejezés növényi bujaságot jelent,
  • etimológusok szláv személynévből eredeztetik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pásztótól 30 km-re található zsáktelepülés. Bokorra csak egy erdei aszfaltozott úton lehet átmenni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék a késő bronzkortól lakott – ilyen leleteket az Ecseg felé vivő út melletti hegyen, az úgynevezett Tarisznya-parton találtak. A honfoglalás idejéből is kerültek elő tárgyi emlékek.

A vár alapjait valószínűleg a tatárjárás után rakták le. A település a 15-16. század fordulóján mezőváros volt.

A török először 1552-ben foglalta el. 1562-1563-ban a hűbérbirtokosa bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt. Akkor 38 adóköteles házat vettek nyilvántartásba, és 1579-ben is ennyit írtak össze. Az 1633-1634. évi számadáskönyvekben a váci nahije községei között szerepelt, de már csak 7 adóköteles házzal.

A falu valószínűleg nem pusztult el a török hódoltság végére, mert lakossága még a 18. század elején is a többi településnél nagyobb és tisztán magyar volt.

A közeli Hényelpuszta, ami a középkorban még önálló falu volt, mostanra majdnem elnéptelenedett. 1715-ben 23, 1720-ban 24 magyar háztartást vettek számba a helységben. 1745-ben Mária Terézia királynő Esterházy Pál Antalnak adományozta, és ettől fogva az Esterházy hercegek birtoka volt egészen 1848-ig. Napjainkban Hényelpuszta Buják külterülete, körülbelül 20 fős lakossággal.

1873-ban kolera pusztított a faluban.

A 19. század közepén Hatvani Deutsch Bernát lett a birtokos, tőle 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földet. A századforduló idején a legnagyobb birtokos gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet (Károlyi Mihály testvére, Károlyi Gyula leánya) volt. Ebben az időben a falu külterületei:

  • Nádasd-puszta,
  • Szamkó-puszta,
  • Aranykút-major és
  • Galambos-telep

voltak.

A grófnő vár alatt 30 szobás vadászlakot építtetett, a 446 méter magas Fekete-hegy (Sasbérc) csúcsára pedig négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. Ezt a rongálók elleni védelmül lezárva tartották; ma már csak romjai látszanak.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

1910-ben 2287 lakosából 2278 magyar volt. Ebből 2202 római katolikus, 44 evangélikus, 32 izraelita volt.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosok többsége a mezőgazdaságból él. A Selyemréten faszenet égetnek.

Egykor selyemhernyót is tenyésztettek. Mocsáry Antal 1826-ban, Nógrád vármegyéről kiadott, négykötetes helytörténeti munkájában írja: „Itten van a vármegye részéről a selyembogarak tenyésztése”. Ugyanő megemlékezik a múlt században itt termesztett szőlőből készített jó borról is.

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római katolikus templom
  • Bujáki vár romjai
  • Bujáki népviselet
  • Sasbérci kilátó
  • Kálvária-hegy, Szent Anna kápolna (1800 körül)
  • Honvéd Üdülő
  • Homokkőbarlang
  • Alpesi stílusú kastély – olcsó, de remek szálláshely gyönyörű környezetben.
  • Egidius-forrás (az erdő alján, a Selyemrét szélén) – 1943 óta védett, az 1940-es években kőboltozatot emeltek fölé.
  • védett tölgyfák (kettő a keselyréti csemetekert előtti tölgyes szélén, a harmadik bent a csemetekertben) – becsült koruk kb. 380 év.
  • Az ökológiai tanösvény a környék növényzetét és állatvilágát, az erdő- és vele a vadgazdálkodás céljait, módszereit mutatja be. Útvonala a bujáki művelődési ház és a Sasbérci kilátó között vezet. Áthalad a Kálvária-hegyen; egy leágazása fölvezet a bujáki várhoz.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Glatz Oszkár festőművész itt festette „Bujáki menyecske kancsóval” című képét.

Szent-Györgyi Albert a Bujákhoz tartozó Kiskér-pusztán töltötte gyerekkora néhány évét.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Buják települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]