Buják

A bujáki vár maradványai

Buják címere

Közigazgatás

Ország

Magyarország

Régió

Észak-Magyarország

Megye

Nógrád

Kistérség 2012-ig

Pásztói

Jogállás

község

Polgármester

Kodák Csaba^[1]

Irányítószám

3047

Körzethívószám

32

Népesség

Teljes népesség

2170 fő (2010. jan 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

40,91 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

53,04 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Buják

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 47,88543°, k. h. 19,54028°

Buják

Pozíció Nógrád megye térképén

é. sz. 47,88543°, k. h. 19,54028°

Buják weboldala

A plébániatemplom

A falu térképe a környék nevezetességeivel

Buják község Nógrád megyében, a Pásztói kistérségben. Nevének eredete tisztázatlan:

a Buják szó lehet szláv (magyarul bikát jelent),
a Bijan chald kifejezés növényi bujaságot jelent,
etimológusok szláv személynévből eredeztetik.

Fekvése [szerkesztés]

Pásztótól 30 km-re található zsáktelepülés. Bokorra csak egy erdei aszfaltozott úton lehet átmenni.

Története [szerkesztés]

A környék a késő bronzkortól lakott – ilyen leleteket az Ecseg felé vivő út melletti hegyen, az úgynevezett Tarisznya-parton találtak. A honfoglalás idejéből is kerültek elő tárgyi emlékek.

A vár alapjait valószínűleg a tatárjárás után rakták le. A település a 15-16. század fordulóján mezőváros volt.

A török először 1552-ben foglalta el. 1562-1563-ban a hűbérbirtokosa bizonyos Szefer, a hatvani helyőrség helyettes parancsnoka volt. Akkor 38 adóköteles házat vettek nyilvántartásba, és 1579-ben is ennyit írtak össze. Az 1633-1634. évi számadáskönyvekben a váci nahije községei között szerepelt, de már csak 7 adóköteles házzal.

A falu valószínűleg nem pusztult el a török hódoltság végére, mert lakossága még a 18. század elején is a többi településnél nagyobb és tisztán magyar volt.

A közeli Hényelpuszta, ami a középkorban még önálló falu volt, mostanra majdnem elnéptelenedett. 1715-ben 23, 1720-ban 24 magyar háztartást vettek számba a helységben. 1745-ben Mária Terézia királynő Esterházy Pál Antalnak adományozta, és ettől fogva az Esterházy hercegek birtoka volt egészen 1848-ig. Napjainkban Hényelpuszta Buják külterülete, körülbelül 20 fős lakossággal.

1873-ban kolera pusztított a faluban.

A 19. század közepén Hatvani Deutsch Bernát lett a birtokos, tőle 1884-ben gróf Károlyi Gyula vette meg a földet. A századforduló idején a legnagyobb birtokos gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet volt. Ebben az időben a falu külterületei:

Nádasd-puszta,
Szamkó-puszta,
Aranykút-major és
Galambos-telep

voltak.

A grófnő vár alatt 30 szobás vadászlakot építtetett, a 446 méter magas Fekete-hegy (Sasbérc) csúcsára pedig négyemeletes, négyszög alaprajzú kilátótornyot. Ezt a rongálók elleni védelmül lezárva tartották; ma már csak romjai látszanak.

A 20. század elején Nógrád vármegye Sziráki járásához tartozott.

1910-ben 2287 lakosából 2278 magyar volt. Ebből 2202 római katolikus, 44 evangélikus, 32 izraelita volt.

Gazdaság [szerkesztés]

A lakosok többsége a mezőgazdaságból él. A Selyemréten faszenet égetnek.

Egykor selyemhernyót is tenyésztettek. Mocsáry Antal 1826-ban, Nógrád vármegyéről kiadott, négykötetes helytörténeti munkájában írja: „Itten van a vármegye részéről a selyembogarak tenyésztése”. Ugyanő megemlékezik a múlt században itt termesztett szőlőből készített jó borról is.

Népcsoportok [szerkesztés]

2001-ben a település lakosságának 87%-a magyar, 13%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

Nevezetességei [szerkesztés]

Római katolikus templom
Bujáki vár romjai
Bujáki népviselet
Sasbérci kilátó
Kálvária-hegy, Szent Anna kápolna (1800 körül)
Honvéd Üdülő
Homokkőbarlang
Alpesi stílusú kastély – olcsó, de remek szálláshely gyönyörű környezetben.
Egidius-forrás (az erdő alján, a Selyemrét szélén) – 1943 óta védett, az 1940-es években kőboltozatot emeltek fölé.
védett tölgyfák (kettő a keselyréti csemetekert előtti tölgyes szélén, a harmadik bent a csemetekertben) – becsült koruk kb. 380 év.
Az ökológiai tanösvény a környék növényzetét és állatvilágát, az erdő- és vele a vadgazdálkodás céljait, módszereit mutatja be. Útvonala a bujáki művelődési ház és a Sasbérci kilátó között vezet. Áthalad a Kálvária-hegyen; egy leágazása fölvezet a bujáki várhoz.