Selyemlepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Selyemlepke
Seidenspinner-drawing.jpg
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Öregcsalád: Bombycoidea
Csoport: Bombyciformes
Család: Selyemlepkefélék (Bombycidae)
Nem: Bombyx
Faj: B. mori
Tudományos név
Bombyx mori
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Selyemlepke témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemlepke témájú kategóriát.

Selyemlepke hernyója

A selyemlepke (Bombyx mori) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a selyemlepkefélék (Bombycidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Japánban és Kínában tenyésztik a legnagyobb számban, de a volt Szovjetunió területén, Indiában, Pakisztánban, Törökországban, Franciaországban és Olaszországban is vannak selyemlepkét tenyésztő farmok. A selyemlepke vadon élő őse már nem található meg a szabad természetben. Évszázadok óta hatalmas állományait tenyésztik selymük mennyisége és minősége miatt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett selyemlepkéknek két pár szárnya van. Szárnyfesztávolságuk 10 centiméter. A hernyó hossza 8.5 centiméter. A háziasított Bombyx mori ennél sokkal kisebb: szárnyfesztávolsága 3-4 centiméter, hernyója 7-8 centiméter, s változatos mintázatú a fajtavariánstól függően. A hernyónak rágószájszerve van, a kifejlett lepke szájszerve azonban csökevényes. A lepke fehér, vagy drappos, nagyon halvány vonalakkal mintázva.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A selyemlepke csak háziasított fajként létezik. Tápláléka az eperfa leveléből áll. A kifejlett állat 3-5 napig él, a hernyók pedig 4-6 hétig élnek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejlett lepkéknek a gubóból való kibújást követően rögtön párosodniuk kell. A nőstény erős szagjelekkel csalogatja a hímet, amely legyezőszerűen megnagyobbodott csápjával érzékeli az üzenetet. A nőstény egy levélen helyezi el maximum 500 petéjét, ezt követően hamarosan elpusztul. A lárvák kibújáskor feketék és szőrösek; kelésük időpontja a környezet hőmérsékletétől függ. A hernyó fejlődése során többször is vedlik, végül fehér színű és csupasz testű lesz. A hernyó hat hétig táplálkozik, majd a növény szárán selyemgubót sző maga köré, amelyben bebábozódik. A bebábozódás és a lepke előbújása között 2-3 hét telik el.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A selyemlepkét több mint 4000 évvel ezelőtt Kínában kezdték el tenyészteni.

A gubó egyetlen selyemfonálból áll, melynek hossza a 3 kilométert is elérheti.

A selyem minőségét annak finomsága határozza meg, amit denier-ben (ejtsd: dönié, rövidítve: den) mérnek. Ez a mérőszám 9000 méter hosszú selyemszál tömegét adja meg grammban.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két másik selyemlepke faj: az Antherea mylitta és az Attacus atlas.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

Ajánlott[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Seidenraupen, Entwicklungsländerstudien. Grundgegebenheiten: Tierische Produktion, Update, Lehrveranstaltung "Einführung in Entwicklungsländerstudien". HBI Stuttgart, 1998/99 (német nyelven), Stuttgart: Margarete Payer (2001. február 21.). Hozzáférés ideje: 2009. február 12.  Teile: 1. 2. 3. Magas nívójú ismertetés a selyemhernyótenyésztésről, sok ábrával.