Patakalja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Patakalja (Podrečany)
Podrečany - Kaštieľ (1).jpg
Patakaljai kastély
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Losonci
Turisztikai régió Nógrád (Szlovákia)
Rang község
Első írásos említés 1393
Polgármester Edmund Palička
Irányítószám 985 55
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 583 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 50 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 216 m
Terület 11,62 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Patakalja  (Szlovákia)
Patakalja
Patakalja
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 24′ 15″, k. h. 19° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 24′ 15″, k. h. 19° 36′ 00″
Patakalja weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Patakalja (1899-ig Podrecsány, szlovákul: Podrečany) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Losonci járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Losonctól 12 km-re északnyugatra a Kriványi patak partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban a Balassa-kastély kéményén található gólyafészek. 2014-ben 4 fiókát számoltak össze.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu területén már a bronzkorban éltek emberek. Patakalja a 13. században keletkezett, első írásos említése 1393-ból származik "Potruchan" néven. 1467-ben "Petrochan", 1473-ban "Kyspotrochan", 1573-ban "Podroczan" néven szerepel az írott forrásokban. A 14. század első felében a Tomaj nemzetség birtoka, később a divényi váruradalom része volt. A 15. század második felében Losonczi László és Zsigmond fia az urai. 1469-ben lázadás miatt Hunyadi Mátyás elvette tőlük és hívének Országh Mihálynak adta. 1548-tól a Balassa családé, majd 1679-től a Zichyeké. A 18. század elején Rákóczi kapitánya Török András birtokolta. 1828-ban 38 házában 279 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, háziiparral foglalkoztak. 1878-ban a Kuhinka család lett a tulajdonosa, akik 1893-ban új szecessziós stílusú kastélyt építettek ide. A 19. század végén malom és szeszgyár működött a területén.

Vályi András szerint "PODRECSÁNY. Tót falu Nógrád Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Dévénynek szomszédságában, mellynek filiája, határja ollyan, mint Gergelyfalváé, első osztálybéli" [3]

Fényes Elek szerint "Podrecsány, tót falu, Nógrád vmegyében, a pest-nagybányavárosi országut mellett, egy kies meglehetős szűk, de hosszan terjedő völgyben, mellynek közepén folyik a Podrék, máskép Krivány patak, ut. post. Losonczhoz északra 1 1/2 órányira. – Határának észak-nyugoti része hegyes, hol a legszebb gubacsot és makkot termő tölgyerdők, s ezek közepén egészséges forrásokkal bővelkedő hegyi rétek láthatók; a határ többi részei lassan emelkedő dombokon, rétjei völgyekben feküsznek, mellyek csatornák által bármikor megöntözhetők. – Határkiterjedése 1975 hold, mellyből 66 hold belsőség, 630 1/2 szántóföld, 160 rét, 1078 erdő, 40 1/2 hold legelő. Urbéri szántó és beltelek 335 hold, rét 74 hold. Majorsági beltelek 61 1/2, szántó 300 1/2, rét 86, erdő 1078, közös legelő 40 1/2 hold. Földe részint agyagos, részint barna porhanyós; terem tisztabuzát, rozsot, árpát, zabot, burgonyát, ázalékot és lóherét. – Népessége 459 lélek, kik közt 370 ágostai, 82 romai kath., 4 héber; a r. katholikusok a divényi, az ágostaiak a tamási anyaegyházhoz tartozván. – Lakosai közül némellyek marhával kereskednek; de főélelem forrás nyáron át a juhtartás. A juhokat t. i. tavaszszal Erdélyben s a Bánságban összevásárolván, nyáron az itteni jó hegyi legelőn tartják, igen izletes turót készitenek, télre pedig a juhokat ismét eladják, mivel szűk a takarmány. A falu nyugoti oldalán levő nagy hegyek egyik legmagasabb csucsán két helység határai pontosulnak, igen regényes és meglepő kilátással. A podrecsányi hegyekben látható üregek bizonyitják, hogy itt hajdan érczbányák müveltettek. Nevezetesek e helységben a szendrői Török János úr alsó és felső kastélya, és r. kath. templom. A felső emeletes kastély egyszersmind laka Török János urnak, áll egy dombon, a falu nyugoti oldalán. E domb belseje basaltkő, tetején jó feketés föld; a kastély messzeről szemlélhető, s 20 holdnyi kiterjedésü kertekkel van körülövezve. A kertbe nyiló egyik főajtótul kezdve a falu felé igen magas két sor ős fenyőfa, jobb és baloldalon pedig számos fejér veres fenyő, s más egyéb bel és külhoni facsoportozatok léteznek. A kilátás a dombról felette pompás, és messzeható. Megjegyzendők továbbá az itteni gyümölcskertek, hol a tulajdonos által mindenféle s legjobb faju gyümölcsfák tenyésztetnek. Össze van itt kötve a hasznos a kellemessel és széppel; mennyiben a gyümölcsfák, a lóherések, veteményes kertek, szőlők nem kis hasznot hajtanak; kellemessé, sőt mondhatni paradicsommá teszik az itteni lételt a kerti és erdei fák között nagy költségekkel és jó izléssel elrendezett tekervényes sétautak, lugosok, és pihenő helyek, nem különben a mesterileg elrendezett, csoportozatokban látható különféle virágfajok, mellyek tavasz kezdetétől fogva, az ősz bevégeztéig balzsamos illattal árasztják el a levegőt. Az alsó kastély 4 bástyával van körülvéve; hajdan II. Rákóczy Ferencznek is szolgált vendéglakul, s ezelőtt 300 évvel igazittatott ki; mint egyik falon levő felirásból látszik. Végre itt van az országszerte hires cseréppipa gyár, szinte Török János úr tulajdona, ki az 1845-ki bécsi iparműkiállitásban dicsérő oklevelet nyert pipáiért. Évenkint 8–10,000 pforint. áru szállittatik magába Bécsbe. Az agyag helyben találtatik. Van még itt 2 vizimalom, sör és pálinkaház, korcsma, mészárszék. A falu birtokosa Török János, és még báró Balassa Sándor." [4]

A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Gácsi járásához tartozott. 1956-tól 40 évig magnezitet bányásztak a területén.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 344, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.

2001-ben 582 lakosából 571 szlovák volt.

2011-ben 583 lakosából 521 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A faluban reneszánsz alapokon nyugvó Balassa-kastély áll, egykor hatalmas négyszögletű tornya volt, mely később elpusztult.
  • A falu feletti dombon az 1893-ban épített Forgách-Kuhinka-kastély látható.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. században épült barokk stílusban.
  • Evangélikus temploma helyén egykor kápolna volt, melyet 1836-ban bővítettek, de 1862-ben lebontották. A mai templom 1863 és 1866 között épült fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Patakalja témájú médiaállományokat.