Erdőtarcsa

Ez a szócikk a Nógrád megyei településről szól. Hasonló címmel lásd még: Tarcsa (egyértelműsítő lap).

Erdőtarcsa

Erdőtarcsa címere

Közigazgatás

Ország

Régió

Megye

Kistérség

Rang

Polgármester

Nagy Attiláné^[1]

Irányítószám

2177

Körzethívószám

32

Népesség

Teljes népesség

521 fő (2010. január 1.)^[2] +/-

Népsűrűség

34,57 fő/km²

Földrajzi adatok

Terület

15,07 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Erdőtarcsa

Pozíció Magyarország térképén

Koordináták: é. sz. 47° 45′ 44.24″, k. h. 19° 32′ 27.78″

Erdőtarcsa

Pozíció Nógrád megye térképén

é. sz. 47° 45′ 44.24″, k. h. 19° 32′ 27.78″

Erdőtarcsa weboldala

A Végh-kúria

Erdőtarcsa község Nógrád megyében, a Pásztói kistérségben. Erdő-Tartsa, régen Erdős-Tartsa erdeiről kapta a nevét, hogy megkülönböztessék a másik, tőle nem messze, Pest megyében lévő Tartsától.

Tartalomjegyzék

1 Földrajzi helyzete
2 Természeti viszonyok
- 2.1 Népcsoportok
3 Története
4 Látnivalók
5 Képgaléria
6 Jegyzetek
7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajzi helyzete

Budapesttől mintegy 60 km-re található.

Területe 1507 ha, amiből 85 ha a belterület. A falu az Ilka-patak (Tarcsai-patak) völgyében fekszik; a patak forrása Kiar-puszta alatt fakad. A község közepén egy eliszaposodott melegforrás tör fel, aminek vize a téli hónapokban sem fagy be. A környék két legmagasabb pontja (Erdőtarcsa két oldalán) a Daróc-hegy és a Kopasz-hegy.

[szerkesztés] Természeti viszonyok

Talaja közepesen kötött, mezőgazdasági művelésre kedvező.

[szerkesztés] Népcsoportok

2001-ben a település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[3]

A faluban szlovák kisebbségi önkormányzat is működik.

[szerkesztés] Története

Először egy 1404-ben kelt iratban említik: Zsigmond király az uralkodó pár szabójának, Pócsi Dénesnek adományozta. Egy ideig Báthory Istváné volt, majd 1528-ban Werbőczy István szerezte meg.

Lakossága hagyományosan főleg növénytermesztésből él. 1633-34-ben csaknem elnéptelenedett. A fellendülés az 1700-as évek közepén kezdődött. Régen a népnyelv „kastélyos” falunak nevezte, mivel a kis községben öt kastély, kúria is állt.

1845-től 6 éven át amikor csak tehette, itt, Meskó Miklós barátja kastélyában időzött Madách Imre.

A második világháború után a gazdátlanul maradt épületeket feldúlták, kifosztották. A kertek, parkok elvadultak, a fák jó részét kivágták.

1975-ben a megyei vezetés a legtöbb megmaradt parkot védetté nyilvánította.

[szerkesztés] Látnivalók

Az egykori kastélyok, kúriák ma műemlékek:

1870-ben épült a barokk stílusú Szentmiklóssy-Kubinyi kastély, ami ma a Magyar Tudományos Akadémia alkotóháza.
1820-ban épült klasszicista stílusú Végh-kúria, jelenleg magánlakás.
a 19. század második felében épült a szintén klasszicista stílusú Kubinyi-Márkus kúria, ami most a csak alsó tagozatos iskolának és az óvodának ad helyet.
Halász Elemér kastélyát 1896-ban építették. Az épület köré a világ minden tájáról beszerzett fafajokat telepítettek. Kertje, a Dabasi-Halász arborétum természetvédelmi terület. Az épület nem látogatható, de az arborétum igen. Itt élő ritkaságok: amerikai mogyoró, vérbükk, lombhullató fenyők, ezüstfenyő, magyar tölgy. A telek 2010 nyarán teljesen elhanyagolt: ösvények, tájékoztató táblák nincsenek, embermagas a gaz, a kapu romokban.

Mesterházy Zsolt fenyőgyűjteménye elvileg vasárnaponként, előzetes bejelentkezéssel látogatható. A gyakorlatban a bejelentkezéshez megadott telefonszámon „előfizető nem kapcsolható”.

1742–1746-ban, barokk stílusban emelték a dombon álló római katolikus templomot, amit Szentmiklóssy Antal adományozott a falunak. Tornyát 1903-ban építették hozzá.

A kis, neogótikus evangélikus kápolnát, amit feltehetően Ybl Miklós tervezett, 1858-ban építették és 2005-ben újították fel. Az épület a romantikus építészet ritka emléke, különálló haranglábbal.

A falu központjában alakították ki a Millenniumi Emlékparkot, mellette szabadtéri színpaddal és kispályás focipályával.