Szúrós luc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szúrós luc
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
IUCN2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Casicta
Faj: P. pungens
Tudományos név
Picea pungens
Engelm.
Elterjedés
Picea pungens levila.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú kategóriát.

Érett toboz
Éretlen toboz

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a talaj nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony csapadékmennyiség indokolna.[1][2]

Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.

A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.[1][2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a Picea engelmanniival.[2]

Változatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tűlevelei közelről

Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritkán található meg, míg a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelekkel rendelkező színváltozat széles körben elterjedt. Ezt a kertészetben Glaucának nevezik.[4]

  • Picea pungens 'Glauca'
  • Picea pungens 'Globosa'
  • Picea pungens 'Hoopsii'
  • Picea pungens 'Hoto'
  • Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
  • Picea pungens 'Koster'
  • Picea pungens 'Oldenburg'
  • Picea pungens 'Thomsen'

Kártevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995)
  • Terra Alapítvány
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea_pungens című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
  2. ^ a b c d Flora of North America: Picea pungens
  3. Gymnosperm Database: Picea pungens
  4. Természetkalauz – Bruno P. Kremer: Fák – Őshonos és betelepített fafajok Európában (M-Érték Kiadó Kft., 2006, ISBN 963 7304 80 0, korábbi kiadások: 1984, 1995). 34. o.