Tűlevél

A tűlevél a lomblevelek egy erősen xeromorf berendezettségű típusa. Először az ősfenyőknél alakult ki a felső karbonban. (A pikkelyfák leveleit csak morfológiai értelemben tekintjük levélnek, törzsfejlődésileg csak a telomák felületi képletei.)

Szerkezeti felépítés

A tűlevél vastag felhámú (epidermisz) lomblevél, melynek felületi sejtjei hamvszerű anyagot választanak ki. A gázcserenyílások (sztómák) a levélben besüllyedten helyezkednek el, ún. sztómakripta mélyén ülnek (atrium). A levél belsejét nagyrészt alapszövet (parenchimaszövet) tölti ki. A bőrszövet alatt asszimiláló alapszövet, raktározó sejtek és hosszanti lefutású, erősen megvastagodott falú szilárdító mechanikai alapszövet, szklerenchima helyezkedik el. A levél középvonalában helyezkedik el a kollateriális edénynyaláb, mely lehet nyílt (a fenyőféléknél) és zárt (Picea-, Larixfélék). A levél felső részén, hosszában fut egy igen vastag gyantajárat. A levél alakja a Pinusoknál félkör, a Piceaknál rombusz.