Alsófalu
| Alsófalu (Polina) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagyrőcei |
| Turisztikai régió | Gömör |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1325 |
| Polgármester | Ján Punka |
| Irányítószám | 982 63 |
| Körzethívószám | 047 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 126 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 14 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 209 m |
| Terület | 9,09 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Alsófalu
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 30′ 00″, k. h. 20° 13′ 00″ | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Alsófalu (szlovákul Polina) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. 2011-ben 126 lakosából 83 magyar és 35 szlovák volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Tornaljától 12 km-re északnyugatra a Turóc jobb partján fekszik.
Története [szerkesztés]
A falu a 14. században keletkezett, első írásos említése 1325-ből származik "Polanfolua" néven. 1427-ben "Polanfalwa", 1434-ben "Alsofalu" néven szerepel írott forrásokban. A Zsoldos és a Szkárosi család birtoka volt, később más családok is a birtokosai voltak. 1427-ben 14 portával adózott. 1828-ban 54 házában 371 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, szénégetéssel, fuvarozással foglalkoztak.
Vályi András szerint "ALSÓ FALU. Polyna. Magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai több Nemes Urak, lakosai reformátusok, fekszik Gömörtől nem meszsze. Határbéli földgye három nyomásbéli, két része elég termékeny; de a’ harmad része sovány, legelője elegendő, mind a’ két féle fája, piatzozásai nem meszsze, szenet is égethetnek, az Uraságnak erdejében vadászattya igen szép, gyümöltsös kertyei gazdagok, kendert áztató víze alkalmatos, melly tulajdonságaihoz képest, második Osztálybéli." [2]
Fényes Elek szerint "Alsó-Falu, magyar falu Gömör és Kis-Hont vmegyékben, a Thurócz vize mellett, Ratkohoz délkeletre 3 órányira. 9 kath., 362 ref. lak. Földjei részint síkságon, részint és inkább dombokon feküsznek, s termékenyek; rétjei jók; tölgyes erdeje derék. F. u. Farkas nemzetségbeliek s m. t." [3]
Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Alsófalu, magyar kisközség, nagyobbára ev. ref. vallású lakosokkal, kiknek a száma 354. A községre I. Ferdinánd új adománylevelet ad 1550-ben a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosy, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. Később a Farkas, a Draskóczy és a Kubinyi családok a földesurai, most pedig Krebsz Rudolfnak van itt nagyobb birtoka. A XVIII. században „Polina” tót néven is előfordul. A községben ev. ref. templom van, melyet 1883-ban építettek. Ide tartozik Ilonhalma puszta is. A falunak Szkároson van a postája és távírója, a vasúti állomása pedig Tornallyán." [4]
1910-ben 287, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1938 és 1944g között újra Magyarországhoz tartozott.
2001-ben 120 lakosából 81 magyar és 31 szlovák volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
Klasszicista kúria a 19. század elejéről.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye.
|
|||||
