Felsőfalu
| Felsőfalu (Chvalová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Nagyrőcei |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1343 |
| Polgármester | Vladimír Vaculčiak |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 174 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 19 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 222 m |
| Terület | 9,29 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Felsőfalu
Pozíció Szlovákia térképén
|
|
| é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 10′ 31″ | |
| Felsőfalu weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Felsőfalu (1899-ig Felfalu, szlovákul Chvalová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban. 2011-ben 174 lakosából 60 szlovák, 60 magyar és 45 roma volt.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Tornaljától 15 km-re északnyugatra a Turóc partján fekszik.
Története [szerkesztés]
Területén már a kőkorszakban éltek emberek, ezt bizonyítják a bükki kultúrához tartozó település leletei. A korai bronzkorban a pilinyi kultúra népe élt itt, de kerültek elő pénzek a 11.-12. századból is. A mai település a 14. század elején keletkezett, 1343-ban "Felfalu" néven említik először. 1427-ben "Felsewfalu" néven említik. Neve a szomszédos Szkáros településhez képesti elhelyezkedéséből származik. A 15. században a Zsoldos család birtoka, akik ekkor 12 portát bírtak a faluban. A török támadások hatására lakóinak nagy része elmenekült és csak a 18. század elején telepítették újra. A későbbiekben története a birtokos Hanvay családhoz kapcsolódik. 1828-ban 224 lakosa volt. Lakói főként mezőgazdaságból, faárukészítésből, pálinkafőzésből éltek.
Vályi András szerint "FÉL FALU. Chvalova. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosai Kováts, és több Urak, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Deresknek szomszédságában, ’s ennek filiája, Jolsvától sem meszsze. Határja nagyobb részén hegyes, és nehezen miveltetik, legelõje szoross, mind a’ kétféle fája elég, malma az Uraságé helyben, piatzozása közel 672gyümöltsös kertyei nagyok, és hasznosok, kendert áztató vize helyben, második Osztálybéli." [2]
Fényes Elek szerint "Félfalu, Chwalowa, tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vgyékben, Rima-Szombathoz 1 1/2 mfld: 49 kath., 175 ref. lak., kik magyarul is tudnak, de magok közt tótul beszélnek. Termékeny határ. Sok gyümölcs. Derék erdõ." [3]
1910-ben 205, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között Magyarország része volt.
2001-ben 164 lakosából 98 szlovák és 64 magyar volt.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Református temploma 1875-ben épült.
- Régészeti lelőhely.
- Későbarokk kúria a 19. század elejéről, melyet később római katolikus templommá építettek át.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
|
|||||
