Szkáros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szkáros (Skerešovo)
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Nagyrőcei
Rang község
Első írásos említés 1243
Polgármester Ján Svitek
Irányítószám 982 63
Körzethívószám 047
Népesség
Teljes népesség 246 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 220 m
Terület 12,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szkáros  (Szlovákia)
Szkáros
Szkáros
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 30′ 15″, k. h. 20° 12′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 15″, k. h. 20° 12′ 00″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szkáros (szlovákul Skerešovo) község Szlovákiában a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában, Tornaljától 13 km-re északnyugatra a Turóc bal partján. 2011-ben 246 lakosából 112 szlovák és 87 magyar volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település már a honfoglaláskor fontos gyepűvédő hely volt. 1243-ban "Staruch" néven említik először. 1266-ban "Scarus", 1353-ban "Strasa" néven említi oklevél. A 16. században több nemesi család birtoka volt. A 18. században a Draskóczy és Kubinyi családoké. A falu legjelentősebb birtokosai a Hanvayak voltak. 1710-ben 177 lakos halt meg a pestisjárványban. 1828-ban 69 házában 537 lakos élt. 1837-ben 561 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kertészmunkákkal foglalkoztak.

Vályi András szerint " SZKÁROS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Farkas, és több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dreskhez közel, mellynek filiája; határja középszerű, réttyei jók, malmok helyben van." [2]

Fényes Elek szerint " Szkáros, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyében, Gömörhöz nyugot-északra 1 1/2 mfd., 56 kath., 478 ref., 27 evang. lak. Ref. anya ekklézsia. Határa első osztálybeli. F. u. Farkas, s m. t. Ut. post. Tornalja." [3]

Gömör-Kishont vármegye monográfiája szerint "Szkáros, ratkóvölgyi magyar kisközség, 83 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. 1384-ben Scarus és Izkarus néven merül fel. Ez időbeli birtokosai ismeretlenek, de 1550-ben Ferdinánd király új adománykép adja e községet a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. A 18. században, a mikor Szkerosowo tót néven is említik, a Farkas család a földesura, a melylyel közösen bírják a Kubinyi és a Draskóczy családok. Most Dapsy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet még a Farkas család építtetett és a mely vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. A község határában kitünő gyógyerejű forrás van, mely Dapsy Béla tulajdona, a ki ide csinos fürdőházat és lakásokat építtetett. A fürdőt, mely csak nem rég nyílt meg, a környékbeliek sűrűn látogatják. A községben a Dapsyén kívül még két régi kúria van. Az egyiket a Draskóczyak, a másikat a Kubinyiak építtették. Református temploma már a reformáczió idejében fennállott, de építési ideje meg nem állapítható. Ide tartozik Salamonvölgy, Oszlókút és Papkút puszta. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya." [4]

1910-ben 356, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Református temploma 1822-ben épült klasszicista stílusban a 16. századi templom helyén. Mellette látható a Szégyenkő, amely a nyilvános megszégyenítés eszköze volt.
  • A falu nemesi múltjának az emlékét őrzi a két 19. században épült nemesi kúria. Egyikük klasszicista, a másik neoklasszicista stílusú.
  • A falukép ma is meghatározó elemei a fennmaradt régi házak.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született a 16. században Szkárosi Horváth András református énekszerző, predikátor.
  • Itt született 1827-ben Csider Károly újságíró, a Március Tizenötödike című lap munkatársa.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]