Gömörfalva

	Gömörfalva (Gemerská Ves)
	Katolikus templom
; Gömörfalva címere	; Gömörfalva zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Besztercebányai
Járás	Nagyrőcei
Rang	község
Első írásos említés	1266
Polgármester	Lévai Mónika
Irányítószám	982 62
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	RA
	Népesség
Teljes népesség	1001 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	54 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	196 m
Terület	17,71 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 28′ 59″, k. h. 20° 16′ 24″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 59″, k. h. 20° 16′ 24″
	Gömörfalva weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörfalva témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gömörfalva (más néven Harkácssánkfalva, szlovákul Gemerská Ves) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában. 1960-ban alakult Harkács és Sánkfalva egyesítésével.

Fekvése[szerkesztés]

Tornaljától 8 km-re északnyugatra fekszik, a Turóc-patak két partján.

Története[szerkesztés]

Harkácsot 1274-ben „Harkach" alakban említik először. Azon a területen keletkezett, melyet előzőleg V. István király adományozott az otrokocsi váruradalomnak. 1427-ben 10 adózó porta volt a településen. A 16. században lakói elmenekültek a török támadások elől. 1773-ban 14 zsellér lakta.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „HARKÁCS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai a’ Religyiói Kintstár, és Dráskótzy Uraság, lakosai katolikusok, ’s különös szorgalmatosságú kereskedők, fekszik Turótz vize partyánál, Gömör Városától 3/4 órányira, ’s az Uraságnak kastéllyával is diszesittetik: határja három nyomásbéli, legelő, és erdő nélkül szűkölködik, piatza Jolsván két, Rósnyon pedig négy mértföldnyire van."^[2]

1828-ban 53 házában 431 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Harkács, magyar falu, Gömör vmegyében, Lökösháza és Sánkfalva szomszédságában, ut. p. Tornaljától, valamint Pelsőcztől 1 mfd. Nyugoti oldalán a Jolsva felé vivő országut megy, keleti oldalát pedig a Turócz vize mossa. Lakja 519 r. kath., 22 ágostai, kath. templom; 4 3/8 urbéri 19 2/8 majorsági telek, 658 hold erdő. Szántóföldje mindent megterem, rétjeit kétszer kaszálja; a lakosok fazekat készitnek. Diszesiti e falut Draskóczy Sámuel ur kastélya, és csinos gazdasági épületei; van pálinkaháza, s a jászói prépostságnak emeletes háza. Bir továbbá két vendégfogadóval, mellynek egyike Draskóczy uré, másika a prépostságé."^[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Harkács, túróczvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 61 házzal és 303 róm. kath. vallású lakossal. E község 1427-ben a Sántha család birtoka. 1468-ban a Hős és a Sánkfalvi család kap rá adományt. Későbbi földesurai a jászói prépostság, a Draskóczy és a báró Vay család. A jászói prépostságnak és báró Vay Alojziának a községben csinos úrilakjuk van. A XVIII. század közepén a községben már vaskohó is volt. A róm. kath. templom 1784-ben épült. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya. Ide tartozik Juka puszta is."^[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Termelőszövetkezetét 1952-ben alapították.

Sánkfalva[szerkesztés]

Sánkfalvát 1266-ban „Raas" néven említik először, 1294-ben „Sank", 1421-ben „Sankfalua" alakban említik. 1427-ben a Sánkfalvy és Husz családok a község birtokosai. A 15. században Alsó- és Felsősánk néven a jászói premontrei apátság birtoka. A 16. században lakói elmenekültek a török támadások elől és újra be kellett telepíteni. A 18. században a Steinicher és Draskóczy családok birtoka.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SANKFALVA. Magy. falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Harkácshoz közel, határja közép termésű, juhai, méhei hasznosak."^[2]

1828-ban 61 házában 474 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Sánkfalu, helység, Gömör vmegyében, Harkács tőszomszédságában, a Jolsva és Kövi völgyéről lejövő, s itt összevágó országút mentiben a Thurócz vize mellett lapos helyen fekszik. A lakosok száma 458 megy, kik főleg r. kath., és mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 12 urbéri, 10 5/8 majorsági telekből, 26 zsellérből és 7 lakóból; 1096 hold erdőből; a Thúrócz vizén van Dráskoczi Sámuel urnak malma. E helységet Dráskoczi Sámuel ur birja, – a lakosok fazekasok, mindamellett mindent megtermő szántóföldjeiket is jól mivelik."^[3]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Sánkfalva, a Túrócz-völgyben fekvő magyar kisközség, 75 házzal és 428 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. 1421-ben a Hős és a Sánkfalvy család birtoka. Később a jászói prépostság és a Draskóczy család lett a földesura és most is ennek és br. Vay Aloiziának van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak Bércz, Hőserdő és Perpes puszták, melyek közül Perpes puszta 1384-ben Perpes és Perbesháza néven merül fel. A Hőserdő elnevezés is a Hős család nevét tartja fenn. Sánkfalva katholikus temploma 1784-ben épült. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya."^[4]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákia része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Termelőszövetkezetét 1952-ben alapították.

Harkácsot és Sánkfalvát 1960-ban egyesítették.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 368 magyar lakta Harkácsot, Sánkfalvát pedig 353 magyar lakta.

2001-ben 916 lakosából 618 magyar, 175 szlovák és 119 cigány.

2011-ben 952 lakosából 543 magyar, 256 szlovák és 102 cigány.

Neves személyek[szerkesztés]

Harkácson született Nagy Gyula (1849–1924) levéltáros, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1892).

Nevezetességei[szerkesztés]

Műemlék kastélya 1768-ban későbarokk stílusban épült, 1826-ban klasszicista stílusban építették át.
Másik kastélya 1778-ban épült, a 19. század első felében építették át.
Római katolikus temploma 1784-ben készült későbarokk stílusban.
A Palóc Tájházat 2010 novemberében adták át.
A Túroc néptánccsoportot és a Harkácsi Asszonykórust 2009-ben alapították.^[5]