Arnót
| Arnót | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Észak-Magyarország | ||
| Megye | Borsod-Abaúj-Zemplén | ||
| Kistérség | Miskolci | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Dr. Üveges István[1] | ||
| Irányítószám | 3713 | ||
| Körzethívószám | 46 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2594 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 147,89 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 17,54 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Arnót
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Arnót
Pozíció Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképén
|
|||
| Arnót weboldala | |||
Arnót község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Miskolci kistérségben. Miskolctól 6 km-re helyezkedik el. A községet a 3-as út köti össze Miskolccal. A legközelebbi vasútállomás Felsőzsolcán van 5 km-re, a miskolci 6 km-re.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve német személynévből származik. Valószínűleg az Árpád-kori Arnold nevű birtokosáról kapta nevét. Korábbi időkben Arnold, Alsóarnót, Arnolth, Arnod, Arnóth, Sajó-Arnót alakban szerepelt.
[szerkesztés] Története
Először Ornolthy néven említik 1230-ban, később többek között Alsóarnót és Sajóarnót is volt a neve, 1910-től hívják Arnótnak.
1241-ben az Ákos nemzetségbeli Ernei bán fia István birtokolta, ekkor a birtok határa Miskolc felől a Sajó volt.
1234 után Cletus egri püspök a birtokot a Bélhámori apátságnak adta, s 1330-ban meg is erősíti azt birtokában.
A 16. századig Szendrőhöz tartozott, ekkor azonban a török támadások következtében elpusztult. Csak 1687 után népesült be újra. Az 1848–49-es szabadságharc idején a település határában is folytak harcok.
A jobbágyfelszabadulás után a település virágzott, 1885-ben azonban filoxérajárvány sújtotta. Több család kivándorolt. A gazdaság fejlődésének az I. világháború vetett véget.
1910-ben 989 lakosából 984 magyar volt. Ebből 272 római katolikus, 201 görög katolikus, 361 evangélikus.
A 20. század elején Borsod vármegye Miskolci járásához tartozott.
A falu a II. világháborúban súlyos károkat szenvedett. 1945-ben megalakult a Nemzeti Bizottság, és újra beindult a gazdálkodás. 1948-tól egyre szigorodott a beszolgáltatási rendszer, emiatt 1956-ban egy küldöttség Miskolcra ment tüntetni. Az 1956-os forradalom után a beszolgáltatást eltörölték. A fiatalok nagy része az iparban vállalt munkát.
.jpg&filetimestamp=20111220174501)
[szerkesztés] Népcsoportok
A településen a lakosságnak 98%-át magyar és az 1%-át cigány származású [3] emberek alkotják. Ezenkívül 6-an németnek és 1 fő szlováknak vallotta magát.
[szerkesztés] Nevezetességek
- Műemlék evangélikus templom. 1779-ben épült, tornyát 1804 és 1806 között építették.
- Fájdalmas Anya kápolna.
[szerkesztés] Környező települések
Sajópálfala kb. 5 km-re. A legközelebbi város: Felsőzsolca 2 km-re.
[szerkesztés] Források
- Györffy György: Borsod vármegye
