Szelepcsényi György
Szelepcsényi György (Szelepcsény, 1595. április 24. – Letovice, Morvaország, 1685. január 14.) kalocsai, később esztergomi érsek, az ellenreformáció fontos személyisége.
[szerkesztés] Életpályája
Szelepcsény községben született, Aranyosmarót mellett. A gyermek Szelepcsényit Barskisfalud fakápolnájában keresztelték meg, mivel a szelepcsényi és a barstaszári templomot a török lerombolta. A keresztelőjéről Szelepcsényi végrendeletéből tudunk, mely szerint:
| „ | … 2500 aranyat ajánlok a kisfaludi templomnak, melyben megkereszteltettem. | ” |
| – Szelepcsényi György végrendeletének 11. pontja | ||
Szelepcsényi elszegényedett nemesi családból származott, Szelepcsényi Miklós és Gyürky Zsuzsanna fia volt. Az okiratok alapján volt egy Mihály nevű testvére is, aki 1676-ban halt meg és Garamszentbenedeken temették el. Szelepcsényi mindkét szülőjét a törökök egy szelepcsényi portya alkalmával megölték. György és testvére Szelepcsényi rokonokhoz kerültek.
Szelepcsényi látogatása alkalmával Pázmány Péter felfigyelt az ifjú Györgyre és magával vitte Nagyszombatba, ahol hamarosan megkezdte tanulmányait a gimnáziumban. Érettségi után 1627-ben Pázmány támogatásával Rómába ment tanulni. Itt a Collegium Germanico-Hugaricumon folytatott filozófiai és teológiai tanulmányokat. Kiváló tanuló volt, sokat foglalkozott történelmi kutatásokkal a vatikáni levéltárakban. Rómában filozófiai és teológiai doktorátust szerzett. A záródolgozata, melyet Pázmánynak ajánlott, Propositiones theologicae címmel jelent meg. A munka előlapján maga Szelepcsényi Pázmány arcképét formázta meg rézből.
Hazatérése után 1634-től mint szenci plébános tevékenykedett, majd 1636-tól nagyszombati kanonok lett. Nem sokkal ezután az egyházmegye érseki hivatalának kancellárja. 1637-ben Pázmány Péter sírja fölött ő mondta az emlékbeszédet. 1648. április 18-án nyitrai megyés püspökké és ebből adódóan Nyitra vármegye örökös főispánjává nevezték ki.
Eközben III. Ferdinánd magyar király küldötteként többször ellátogatott Isztambulba. A törökök Nyitra elleni támadása előtt előrelátóan 1663. október 12-én a káptalani könyvtárat és levéltárat elszállíttatta. 1664. áprilisában a törökök a nyitrai Alsóvárost és Felsővárost elpusztították. A székesegyházat lóistállóként használták, így teljesen tönkrement. Az oltárakat lerombolták, és Szent Zoerard-András és Benedek ereklyéit kidobálták a templomból. A törökök távozása után Szelepcsényi megújíttatta és kijavíttatta a székesegyházat.
Egyes szlovák források szerint a Nyitrai kódexet Szelepcsényi adományozta a székesegyháznak, ezért néhányan Szelepcsényi-kódexnek is nevezik.
I. Lipót király kinevezte Szelepcsényit érseknek. 1670-ben a Wesselényi-összeesküvés felszámolása után királyi helytartó lett Pozsonyban. Az ellenreformáció tántoríthatatlan képviselője lett. Támogatta a nagyszombati egyetem könyvnyomtatási programját. Több új templomot építtetett az egykori búcsújáró helyeken. Támogatta a töröktől oly sokat szenvedett Zsitva-mente megújítását.
1666-ban Lippay György esztergomi érsek halála után az érseki székben utóda Szelepcsényi lett, egyidejűleg kinevezték Magyarország prímásává. 1680-tól Bars vármegye főispánja lett.
Szelepcsényi életcélja volt a török veszély végleges felszámolása. Elsősorban az ő érdeme volt Sobieski János lengyel királlyal kötött török-ellenes szövetség. Híveit többször is kérte, hogy imádkozzanak az ország felszabadításáért Szűz Máriához. 1683. nyarán anyagilag és élelmiszerrel látta el Bécs védőit. Ennek emlékére hirdette ki szeptember 12. XI. Ince pápa Szűz Mária neve napjának. Szelepcsényi segítségéért megkapta a "Bécs megmentője" címet. Hosszú életet élt, 1685. január 14-én halt meg a morvaországi Letovicében, ahol gyógyüdülésen volt. Végakarata szerint a mariazelli templom általa építtetett Szent László-kápolnájában helyezték nyugalomra. Vagyonát különböző iskolákra, plébániákra és kolostorokra hagyta. Szelepcsényi szlovák származását nem titkolta soha. Több földijét nemesi rangra emeltette. Közéjük tartozik a Malík és a Baliga család Szelepcsényből és néhány család Barstaszárról is.
Szelepcsényinek szobra van a taszármalonyai templomban, amelyet az itt született Július Gábriš nagyszombati adminisztrátor készíttetett. Barskisfalud templomában látható arcképe és Szelepcsényben a templomon emléktáblája van.
[szerkesztés] Irodalmi munkássága
Szelepcsényi gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki élete során. Kiadta a nagyszombati zsinat határozatait és az esztergomi szertartásos könyvet, melyben magyar, szlovák és német nyelvű szertartási szövegek is vannak.
[szerkesztés] Lásd még
| Elődje: Lippay György |
|
Utódja: Széchényi György |
