Folyami géb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Folyami géb
kifogott példány
kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Beling & Iljin, 1927
Nemzetség: Neogobiini
Nem: Neogobius
Iljin, 1927
Faj: N. fluviatilis
Tudományos név
Neogobius fluviatilis
(Pallas, 1814)
Szinonimák
  • Apollonia fluviatilis (Pallas, 1814)
  • Gobius fluviatilis Pallas, 1814
  • Gobius fluviatilis nigra Kessler, 1859
  • Gobius sordidus Bennett, 1835
  • Gobius steveni Nordmann, 1840
  • Neogobius fluviatilis fluviatilis (Pallas, 1814)
Elterjedés
Élőhelyei EurópábanÉlőhelyei Európában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Folyami géb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Folyami géb témájú kategóriát.

A folyami géb (Neogobius fluviatilis) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

A Neogobius halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

portré

A folyami géb a Fekete-, az Azovi- és a Márvány-tenger sekély partmenti részein él, ahonnan messzire felúszik a nagy folyókba. A Balatonban 1970 óta tömeges. Azóta Magyarországon néhány tóban és folyószakaszon is kialakultak állományai. Mára a magyarországi felső Duna szakaszon tömegesen fordul elő. 1997-ben elérte a lengyelországi Visztula folyó középső szakaszát.

Az általa újonnan meghódított helyeken, inváziós fajnak bizonyult.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 15-18 centiméter, legfeljebb 25 centiméter. 58-65 pikkelye van egy hosszanti sorban. Tarkója pikkelyezett; 26 pikkely található a fej és a hátúszó töve között. Első hátúszója tüskés sugarú.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél az édes- és brakkvízben is. A 4-20 Celsius-fokos hőmérsékletet kedveli. Megtalálható a folyókban, ezek torkolatvidékén, valamint a tavakban, lagúnákban és patakokban is. A homokos és iszapos medreket választja élőhelyül. Tápláléka főként apró rákok, puhatestűek és kishalak, valamint a fenéken élő apró állati szervezetek.

Legfeljebb 5 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

hím nászruhában

Két évesen válik ivaréretté. Az ívási időszak április-július között van, de helyenként, ha a hőmérséklet nem csökken 13 Celsius-fok alá, akár szeptemberig is eltarthat. Ebben az időszakban a nőstény több alkalommal is ívhat. A hím ekkortájt fekete színt ölt, úszói pedig sárga szélűek lesznek. Az íváshoz a hím vájja ki, a törmelkében a fészket, aztán pedig őrzi és gondozza az ikrákat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]