Fekete törpeharcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete törpeharcsa
Illusztráció a fekete törpeharcsáról

Illusztráció a fekete törpeharcsáról
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ameiurus
Faj: A. melas
Tudományos név
Ameiurus melas
Rafinesque, 1820
Szinonimák
  • Ameiurus melas melas (Rafinesque, 1820)
  • Ameiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Ictalurus melas (Rafinesque, 1820)
  • Ictalurus melas melas (Rafinesque, 1820)
  • Silurus melas (Rafinesque, 1820)
Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete törpeharcsa témájú kategóriát.

A fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjéhez, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjához tartozó faj. Európában gazdasági értelemben inkább haszontalan, pedig húsa ízletes és jól értékesíthető. Kis testmérete és a kedvezőtlen tápanyag felhasználása miatt azonban nem érdemes foglalkozni a tenyésztésével. A horgászok számára jelenthet némi vigaszt, hogy könnyen fogható bár ha túlszaporodik, akkor zavaró lehet más jelentősebb fajok horgászata során.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelye Észak-Amerika középső és keleti része. Európába a törpeharcsával együtt került be. Előfordulására néhány nyugat-európai országban már felfigyeltek. Pontos európai elterjedési területét nehéz behatárolni, részben a folyamatos telepítések miatt, részben azért mert hosszú ideig sok helyen törpeharcsaként azonosították. Magyarországra 1980-ban érkezett meg Olaszországból a dinnyési tógazdaságba és 1981-ben Szarvason növekedési kísérleteket végeztek vele. Természetesen ez a rendkívül jó alkalmazkodó képességgel rendelkező hal megszökött a telepekről és kikerült a természetbe. Magyarországon ezután gyorsan elterjedt, a folyók lassúbb szakaszain sokfelé megtalálható és több állóvízben is előfordul önfenntartó állománya.[1][2]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon hasonlít hozzá a törpeharcsa, de annak az oldalát nagyobb, szabálytalan foltok tarkítják. Az úszóikban a sugarak és az úszóhártya színe nem különbözik egymástól, de további különbség, hogy a mellúszó tüskéjének belső éle sima. A színezetük is eltérő, hiszen a törpe inkább barna, míg a fekete törpeharcsa sötétebb. A pettyes harcsától és a kék harcsától könnyen megkülönböztethető, hiszen ezektől eltérően, amelyeknek villás a farka, a fekete törpeharcsának négyzet alakú, mint a törpeharcsáé is. Az európai harcsánál talán a növendék pundráknál merülhet fel kétely, hiszen a méretbeli különbségek miatt nehéz összekeverni őket.[1][3]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a fekete törpeharcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[4]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-22
Silurus glanis Európai harcsa,          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-23
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa,          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal,          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halfaj eredeti élőhelyein sem nő nagyobbra, mint a pettyes harcsa (Ictalurus punctatus) és a kék harcsa (Ictalurus furcatus). Itt a kifejlett példányok körülbelül 0,5 - 1 kilogrammosak, de ritka esetben akár 2,5 kilogramm és ehhez a súlyhoz a nagyra nőtt példányok hossza 25-30 centiméter is lehet. Ezzel szemben a Magyarországon inváziós fajként megjelent példányai nem nőnek meg ekkorára, hiszen az egy kilogramm feletti példányok ritkaságszámba mennek és méretét tekintve még kisebbek, mint a magyarországi törpeharcsák. Színezete élőhelytől függően változó, az aranyló olajzöldtől egészen a feketéig terjed. Általában felül sötétebb, míg alul a hasoldalán sárgás. Széles, lapos fején az alsó ajak nem ér a felső ajkon túl. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszálat visel. A felső állkapcsán lévőkből 2 bajuszszál a szeme és az orrnyílása között, a két leghosszabb pedig a szájszögletében helyezkedik el. Úszói szúrnak, hiszen hátúszója elején egy igen hegyes, kemény csonttüske van, és ehhez hasonló csonttüskét visel a mellúszók elején is. Bőre pikkelytelen, az oldalvonala végighúzódik a testén.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete törpeharcsa, mint a többi törpeharcsaféle, képes akár oxigénben szegény vízben is élni. Tűri mind a brakkvízet és mind a nagyon meleg vizet is. Jellemző magyarországi élőhelye a növényzettel benőtt, változó vízjárású lassú vízfolyások, alföldi csatornák, vagy az olyan állóvizek mint a zárt holtágak és a halastavak. A kifejlett példányok inkább éjjel aktívak, azonban a fiatalok nappal is táplálkoznak. A fekete törpeharcsa mindenevő falánk hal. Mindent felfal, ami számára ehető a magoktól és rovaroktól kezdve a döglött vagy élő halakig és rákokig. Szaporodásbiológiája hasonló, mint a törpeharcsáé, de ívása júniusban magasabb hőmérsékleten történik.[3]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sok helyre szándékosan betelepítették, mert jól alkalmazkodó halfaj. A sporthorgászok szívesen fogják, hiszen gyorsan lehet sokat fogni belőlük. Hátrányt jelenthet azonban a horgászatban, ha a cél más nagyobb halfajok, hiszen tömeges előfordulása esetén akár ezt meg is akadályozhatja. Igen mohó és intenzív a kapása, a kisebb horgot képes nagyon gyorsan lenyelni. Fogása nincs korlátozva, a kifogott ugrándozó kisméretű példányokkal vigyázni kell, mert úszóin lévő tüskéi szúrósak, ezért célszerű kesztyűvel megfogni őket. Húsa világos színű és jó ízű, de nyáron, ha nincs jól tárolva hamar megromolhat.[2]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy akváriumi példány
Egy jellemző kép ott ahol elszaporodott, felhőként gomolygó rajba összeállt fekete törpeharcsák. (Canal du Mignon, Franciaország)
Egy befogott fekete törpeharcsa

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a fekete törpeharcsáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap