Pettyes harcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Pettyes harcsa
Ellen Edmonson és Hugh Chrisp által készített pettyes harcsa illusztráció.

Ellen Edmonson és Hugh Chrisp

által készített pettyes harcsa illusztráció.

Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszósok (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ictalurus
Faj: I. punctatus
Tudományos név
Ictalurus punctatus
(Rafinesque, 1818)
Szinonimák
  • Silurus punctatus (Rafinesque, 1818)
Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Pettyes harcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Pettyes harcsa témájú kategóriát.

A pettyes harcsa növekedési grafikonja.
1986-ban Kanadában épített Chuck a pettyes harcsa szobor. (Selkirk, Manitoba)

A pettyes harcsa vagy csatorna harcsa[1] (Ictalurus punctatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjéhez, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjához tartozó faj.[2]

Észak-Amerika fontos tógazdasági haszonhala, amelyet Dél-Amerika több országában és Európában is tenyésztenek. Magyarországra már több importált állománya került, valamint zárt üzemi körülmények között szaporítják is. Meghonosodására azonban nincs sok esély, mert a hideget nem jól tűri, ezért a tenyésztelepről kiszabadult példányaival vagy eseti jelleggel telepített horgászhalként lehet vele találkozni a mesterséges horgásztavakban.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pettyes harcsa Észak-Amerika legelterjedtebb harcsája. Missouri, Iowa, Nebraska, Kansas és Tennessee államok hivatalos hala. Az Amerikai Egyesült Államokban kedvelt horgászhal, hiszen évente nyolcmillióan horgásznak a fajra. A pettyes harcsa horgászatának népszerűsége fellendítette a haltenyésztést az államokban.

A pettyes harcsa őshonos halként a nearktikus övezetet részesíti előnyben. Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államok északi és keleti részein, és Mexikó egyes északi részein található meg. A halat Európába (Magyarország, Csehország, Románia, Ciprus stb.) és Malajziába is betelepítették. A hal többféle vízben megél, kisméretű- vagy nagyobb folyókban, vízgyűjtőkben, természetes tavakban és kisebb mesterséges vizekben is. Kanadában az elterjedési területe csak a Nagy-tavakra és a Nipigon tótól délre fekvő vizekre korlátozódik.[3]

Magyarországra 1975 óta több importált állománya került, melyet zárt, üzemi körülmények között továbbtenyésztettek. A viszonylagosan nagy vízhőmérsékleti igénye miatt, magyarországi meghonosodására nincs sok esély. A Dunából azonban már kifogtak valószínűleg egy halgazdaságból kiszabadult példányát, és eseti jelleggel telepített horgászhalként mesterséges vizekben is találkozhatnak vele a horgászok.[4][5]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobban hasonlít hozzá a kék harcsa, mellyel könnyen összetéveszthetőek, ráadásul Észak-Amerikában még az élőhelyük is fedi egymást. Megkülönböztethetőségüket az eltérő színezetük adja, hiszen az elnevezéséből adódóan a kék harcsa színvilága szürkéskék és testén nincsenek foltok. További támpont, hogy a farok alatti úszójában a kék harcsának harminc feletti sugár található. A Magyarországon is megtalálható fajok közül a törpeharcsához és a fekete törpeharcsához hasonlít talán a legjobban, de azok anális úszójában a sugarak száma 23 alatt marad. A pettyes harcsa testén fiatal korban a névadásban is jelentkező apró sötét pettyek találhatók és a farokúszója mélyen bemetszett, ezzel szemben a törpéké négyzet alakú. Jól megkülönböztető az európai harcsától, mivel e fajnak nincs zsírúszója és az afrikai harcsának meg jóval hosszabb a hátúszója.[6]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a pettyes harcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, a fekete törpeharcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[7]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,          -           -              I/6             I/23-26
Silurus glanis Európai harcsa,          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-23
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-22
Clarias gariepinus Afrikai harcsa,          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal,          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halfaj szaglása és ízlelőképessége igen fejlett. Annyira kifinomult a szaglása, hogy az aminosavat 1/100 milliomod részből is érzékeli. A pettyes harcsának nemcsak a nyelvén, hanem az egész testén is vannak ízlelőbimbók. Az ízlelőbimbók sűrűsége igen nagy a 4 pár bajuszszálán (körülbelül 25 ízlelőbimbó van egy négyzetmilliméteren). E két fejlett képességének köszönhetően a pettyes harcsa könnyen rátalál táplálékára a sötét, állott, iszapos vízben is.

A pettyes harcsa átlagos súlya a 4,5 kilogramm, természetes vizekben nem ritkák a 9 kilogrammos példányok. A legnagyobb kifogott pettyes harcsák 18 - 23 kilogrammot is nyomtak. A rekord súlyú pettyest Dél-Karolina államban, a Santee-Cooper Reservoirban jegyezték fel, ez 1964. július 7-én történt és a hal 27 kilogrammos volt.[3]

A hal súlya és a hossza közötti növekedés nem lineáris. A kapcsolat a hossz (L, cm-ben) és a súly (W, kg-ban) között hasonlóan más halfajokhoz leírható az alábbi képlettel:

W = (L/L_1)^b\!\,

A b értéke a halfajoknál általában 3.0, az L_1 érték azt a hosszúságot mutatja, amikor a hal eléri az 1 kg-os átlagos súlyt. A pettyes harcsa b = 3,2293 értéke a többi haltól valamivel magasabb, az L_1  = 45,23 centiméteres értéknél éri el.[8]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelyein állóvizekben és a folyóvizek alföldi szakaszain is megtalálható. Életmódja eltér az Európában már meghonosodott törpeharcsákétól, hiszen nem az iszapos aljzatú, hanem a kavicsos, kemény aljzatú víztereket részesíti előnyben. A fiatalok kisebb vízi gerincteleneket fogyasztanak. Kifejlett korban növényi eredetű táplálékot sem veti meg, de étlapjának jelentős részét fenéklakó gerinctelenek, vízi rovarok, rákok, kishalak adják.[6]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áprilistól augusztusig ívik, az ideális a 21-29 Celsius-fokos vízhőmérséklet mellett. A pettyes harcsa alámosott partszakaszok mélyedéseibe vagy a kavicsok közé rakja ikráit, hogy az áramlás ne sodorja el őket. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat. A hím őrzi a lerakott ikrákat, páros úszóival folyamatosan friss vizet hajtva rájuk.[6][9]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A horgászok körében népszerű sporthal. Fogása nagy élményt jelent és a zsákmány húsa is ízletes. Fenéklakó életmódja miatt a fenekező kézség lehet a jó választás. Mindenevő, ezért csalinak szóba jöhet növényi eredetű csali például a kukorica és természetesen a harcsázásnál megszokott csalik így a csirkehús, a kishal, a pióca és a csokorba fűzött giliszta. Úszói erősen szúrnak, ezért ha kézbe vesszük célszerű kesztyűt húzni.[10]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A képeken jól látható, hogy elsősorban a kavicsos meder az igazi élettere.

Feje közelről
Kifejlett példányai a Virginia Living Múzeumban (USA)
Értékesítésre előkészített példányok.
Élőhelyén a kavicsos mederben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az angol fordításból (Channel catfish) eredően lehet találkozni a csatorna harcsa névvel is.
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. augusztus 8.)
  3. ^ a b ADW:Channel catfish
  4. Pettyes harcsa. kaloistvan.atw.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 9.)
  5. Ictalurus punctatus introduced to Hungary from unknown Date of introduction: 1975 (angol nyelven). Food and Agriculture Organization of the United Nations. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  6. ^ a b c Tankönyvtár:Pettyes harcsa
  7. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  8. Lake Diane, MI. E. Keenan, S. Warner, A. Crowe, M. Courtney.: Length, Weight, and Yield in Channel Catfish, (angol nyelven). Cornell University Library., 2011. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  9. Keith Sutton:Pettyes harcsa szaporodása
  10. Keith Sutton:Pettyes harcsa horgászata

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a pettyes harcsáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]