Kék harcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kék harcsa
Illusztráció a kék harcsáról

Illusztráció a kék harcsáról
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ictalurus
Faj: I. furcatus
Tudományos név
Ictalurus furcatus
Valenciennes, 1840
Szinonimák
  • Pimelodus furcatus (Valenciennes, 1840)
  • Ameiurus meridionalis (Günther, 1864) (synonym)
  • Amiurus meridionalis (Günther, 1864)
  • Ictalurus meridionalis (Günther, 1864)
Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kék harcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kék harcsa témájú kategóriát.

A kék harcsa

A kék harcsa (Ictalurus furcatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjéhez, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjához tartozó faj. A harcsaalakúak között Észak-Amerikában a legnagyobbra növő harcsafaj, melynek hosszúsága meghaladhatja a másfél métert.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mississippi és mellékfolyóiban a Missouri, az Ohio, a Tennessee, és az Arkansas folyókban őshonos. Előfordulási területe délen Texas egyes részei, Mexikó, Észak-Guatemala és Belize. Nincs jelen Texas északnyugati és Panhandle nevű részén.[1][2]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyon hasonlít hozzá a pettyes harcsa, és emiatt könnyen összetéveszthetőek, ráadásul Észak-Amerikában még az élőhelyük is fedi egymást. Megkülönböztethetőségüket az eltérő színezetük adja, hiszen az elnevezéséből adódóan a kék harcsa színvilága szürkéskék és testén nincsenek foltok. A farok alatti úszójában harminc feletti sugár található. Hasonlít rá még a törpeharcsa és a fekete törpeharcsa, de a pettyes harcsától és a kék harcsától eltérően, ezeknek a halaknak nem villás a farokúszója, hanem négyzet alakú és méretben is lényegesen kisebbek tőle.[3]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a kék harcsa, a pettyes harcsa, az európai harcsa, a törpeharcsa, és a fekete törpeharcsa határozóképletét tartalmazza.[4][3]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ictalurus furcatus Kék harcsa,          -           -           I/6           I/30-36
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,          -           -           I/6           I/23-26
Silurus glanis Európai harcsa,          -           -          I/2-4           I/77-92
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,          -           -          I/6(7)           I/17-23
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,          -           -          I/6(7)           I/17-22

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos nevét a görög Ictalarus magyarul macskahal és a latin furcatus magyarul villás szavakból képezték. Utalva ezzel a hal kinézetére és a villás farokúszójára. Teste hosszúkás a nagyméretű fejétől a farokúszójáig vékonyodik. Megjelenése robosztusabb, mint az európai harcsáé, de méreteit tekintve mégis elmarad európai testvére mellett. Mivel ez Észak-Amerika legnagyobb harcsája, ezért horgászlegendák szólnak és mítoszok szövődnek óriási méretű példányairól. A fogási eredmények alapján azonban a kék harcsa másfél méteresnél nem nő nagyobbra és a súlya is jóval alatta marad a száz kilónak. Virginiában a 2011. június 22-én regisztrált fogási rekord 65 kilogrammot nyomott és 1,45 méter hosszú volt.[5] Az alapszíne szürkéskék, de a hasa már fehér. A sötétebb tónus a hátától a hasoldala felé haladva világosabb.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitűnő ragadozó, de fogyaszt növényi eredetű táplálékot is. Már viszonylag fiatal korától, 10 cm körüli nagyságtól elsősorban halak alkotják az étrendjét. A nagyobb példányok 10-20 kilogrammtól már veszélyt jelentenek a vízimadarakra és a rágcsálókra is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget a körülbelül 60 centiméteres példányai érik el. Szaporodásbiológiája hasonló, mint a pettyes harcsáé.[1]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikai sporthorgászok szívesen fogják, hiszen jelentős zsákmányt ígér és a harcsákhoz híven igazi sporthal. A nagyobb példányok horgászata és fárasztása igazi sportélményt jelent. Az Amerikai Egyesült Államokban már a 10-30 centiméteres példányok is foghatóak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Texas Parks and Wildlife:Kék harcsa leírás
  2. Florida Museum of Natural History:Kék harcsa leírás
  3. ^ a b Channel Catfish and Blue Catfish (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 18.)
  4. Speciális határozóbélyegek. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  5. Virginia államban fogott kék harcsa rekord (angol nyelven). Virginia Department of Game and Inland Fisheries. (Hozzáférés: 2011. december 18.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a kék harcsáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]