Törpeharcsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Törpeharcsa
Ameiurus nebolosus törpeharcsa.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)
Nem: Ameiurus
Faj: A. nebulosus
Tudományos név
Ameiurus nebulosus
Lesueur, 1819
Szinonimák
  • Albula lacustris (Walbaum, 1792)
  • Ameiurus lacustris (Walbaum, 1792)
  • Ameiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Amiurus catus (non Linnaeus, 1758)
  • Amiurus vulgaris (Thompson, 1842)
  • Ictalurus nebulosus (Le Sueur, 1819)
  • Ictalurus nebulosus nebulosus (Lesueur, 1819)
  • Pimelodus atrarius DeKay, 1842
  • Pimelodus felis Agassiz, 1850
  • Pimelodus marmoratus Holbrook, 1855
  • Pimelodus nebulosus Lesueur, 1819
  • Pimelodus vulgaris Thompson, 1842
  • Silurus coenosus Richardson, 1836
  • Ictalurus nebulosus marmoratus (Holbrook, 1855)
  • Ictalurus nebulosus pannonicus (Harka & Pinter, 1990)
Elterjedés
Élőhelye Észak-Amerikában
Élőhelye Észak-Amerikában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Törpeharcsa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpeharcsa témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Törpeharcsa témájú kategóriát.

A törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjába tartozó Észak-Amerikában őshonos halfaj. Az európába telepített önfenntartó állományban a környezet módosító hatásai miatt eltérések alakultak ki és emiatt Magyarországon egy új alfajt képeznek, melyet az Ictalurus nebulosus pannonicus néven írtak le.[1] A horgászok körében több köznyelvi elnevezése is kialakult. Ilyenek például a barna törpeharcsa, a kusza harcsa, a törpe, a törpincs, a régi törpe, a törpike, a törpe zabagép és fiatal egyedeit törpepundrának is nevezik.[2][3][4]

Gazdaságilag nem jelentős, bár a húsa ízletes, szálkátlan és a piacon eladható áru. Magyarországra telepített állománya inváziós faj, amennyiben túlságosan elszaporodik, akkor az ikra és az ivadékfogyasztása miatt a természetes vizekben, valamint a tógazdaságokban is kárt tud okozni.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti élőhelye Észak-Amerika keleti része, Magyarországra, 1904-ben került Franciaországból és Németországból. Folyó- és állóvizeinkben egyaránt előfordul, a Balatonba szervezett telepítése is történt.[2] Különösen kedveli a növényzetben gazdag sekély állóvizeket az iszapos fenekű holtágakat és a tavakat. A folyóvizekben is megtalálható, de a patakokban ritka. Nagyobb folyókban a márnazóna alatti rész és a kisebb folyókban a domolykózóna alsó része a sügérzóna az igazi otthona.[5][6]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harcsákra igaz, hogy a felületes szemlélő, főleg a fiatalabb példányok esetében könnyen összekeverheti őket. A legjobban hasonlít hozzá a fekete törpeharcsa, melyről talán sokan nem is tudják, hogy más faj, hiszen az alaktani bélyegeik majdnem egyezőek. A különbség köztük, hogy ennek a halnak az oldala nem foltos, úszóinak hártyái a sugaraknál sötétebb árnyalatúak és a farokúszója előtt egy világos harántsáv is húzódik. További hasonló fajok a pettyes harcsa, de ennek a farokúszója bemetszett és a menyhal melyet a két hátúszója különbözteti meg. Hasonlít még az afrikai harcsa, de ennek a hátúszója feltűnően hosszú, és az európai harcsa melynek nincs zsírúszója és a méretbeli különbségek miatt már nehezebben téveszthető vele össze.[6]

Azonosítása határozóképlettel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halak közeli rokon fajainak azonosításához nagy segítséget jelenthet az adott hal morfológiai tulajdonságainak pontos vizsgálata. Az alábbi táblázat a törpeharcsa, az európai harcsa, a fekete törpeharcsa, a pettyes harcsa, az afrikai harcsa és a menyhal határozóképletét tartalmazza.[7]

Tudományos név Magyar név pikkelyképlet garatfogképlet úszósugár hátúszó úszósugár farokalatti
Ameiurus nebulosus Törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-23
Silurus glanis Európai harcsa,          -           -             I/2-4             I/77-92
Ameiurus melas Fekete törpeharcsa,          -           -            I/6(7)             I/17-22
Ictalurus punctatus Pettyes harcsa,          -           -              I/6             I/23-26
Clarias gariepinus Afrikai harcsa,          -           -            61-79              45-60
Lota lota Menyhal,          -           -  D1:9-16, D2:60-93              60-85

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Teste a folyami harcsáénál zömökebb, a fejtájékán felülről és a farokrészén oldalról lapított testű hal. Háromnyaras korára elérheti a 20–25 centimétert. A Magyarországon előforduló törpék méretüket tekintve kisebbek, mint az őshonos formái. Eredeti élőhelyén elérheti az 55 centiméteres nagyságot és a 2,8 kilogrammos súlyt. Aránylag nagy feje széles, elől lapos az orra hosszú és a szeme kicsi. Alsó és felső állkapcsán 4-4, összesen 8 bajuszszálat visel. A felső állkapcsán lévőkből 2 bajuszszál a szem és az orrnyílása között, a két leghosszabb pedig a szájszögletében helyezkedik el. Széles szájában sűrű kefefogazata van. A hátúszójának elején egy erős, szúrós csonttüske van, melyet 6 úszósugár követ. Farkalatti úszója hosszú, sugarainak száma 17-23, fölötte a hátoldalon egy apró zsírúszó is elhelyezkedik. Bőre pikkelytelen, csupasz és az oldalvonala gyakorlatilag végigfut a testén. Háta sötétbarna, oldala felül sötétbarna, lefelé fokozatosan világosabbra válik, szürke, márványozott, foltokkal. Hasa a szennyes-sárgától a tejfehérig változhat. Legnagyobb példányai ritka esetben akár 25-30 centiméter nagyságúak is lehetnek. [6] A magyar horgászrekord 1,98 kg, melyet 1996-ban regisztráltak.[8]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ragadozó hal fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és alsóbbrendű rákokat fogyaszt. A kifejlett hal az előbbieken kívül megeszi még a halikrát, a békalárvát, a békákat és az apró halakat is. Tavasszal és ősszel a sekélyebb, míg nyáron a mélyebb vízterületeket kedveli. Nappal kevésbé mozog, mert ilyenkor a fenéken tartózkodik és éjjel mutatkozik aktívabbnak.[1]

Magyarországon tájidegen halfaj és a számára kedvező élettérben nagyszámban van jelen. Ennek oka, hogy a természetes ellenségei nem képesek kordában tartani állományát. Az európai harcsa, a fogassüllő és a csuka fogyaszt törpeharcsát, de nem tudják megakadályozni a túlszaporodásukat. Egy másik inváziós fajt a fekete sügért azzal a céllal telepítették, hogy hátha úrrá lesz majd a törpeharcsainvázión, de a gyakorlatban csak részeredményeket lehet elérni velük. A legnagyobb gond, hogy miután a törpepundrák elérik a 4-5 cm-es testnagyságot, már oly mértékben szúrnak, hogy képesek felsebzeni a rablóhalak száját, akik emiatt már nem tekintik őket tápláléknak.[9] A törpeharcsák igazi ellenségei, viszont az európai vidra és egyes halevő madarak, mint például a nagy kárókatona.[10]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét a tejes a második, az ikrás a harmadik életévére éri el. Áprilisban, májusban párosan ívik. Ívás előtt a hím kisebb gödröt váj ki az ikrának az aljzaton. A nőstény körülbelül 4000-5000 ikrát rak (ennek átmérője 3 mm). A fészekben mindkét nem őrzi az ikrákat. A kikelő lárvák mintegy 6 mm hosszúak, és még egy hétig a fészekben maradnak. A zsenge ivadékok ezután is együtt maradhatnak és csoportosan mozognak. Ez a jelenség a fiatal pundrák gomolygó csapata gyakorta megfigyelhető élőhelyükön.[11][1]

Horgászati jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aktivitása alapján, inkább éjjeli állat. Ritkábban kap nappal, de ahová betelepítették és elszaporodott ott tömegesen bármikor előfordulhat. Fogásához gilisztával felcsalizott fenekező módszer javasolható, de jó eséllyel csontival is fogható és a gyengébb szemű kukoricára is rákap. Fogása nincs korlátozva, sőt az intenzív vizeken indokolt a horgászatuk. Ha egy vízterületen túlságosan elszaporodik, akkor lehetetlenné teheti a hagyományos csalikkal történő horgászatot. Ilyenkor válogatás nélkül mindenre rákap, még a harcsázó szerelésre tűzött nagytestű keszegeket is megtámadja és halálra gyötri. A kifogott példányokkal vigyázni kell, mert úszóin lévű tüskéi szúrósak, ezért célszerű kesztyűvel megfogni őket, hiszen kellemetlen hámsérüléseket tud okozni a horgász kezén.[2][12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törpeharcsa raj a Powderhorn tóban, Minneapolis. A kép érdekessége, hogy a harcsák közé keveredett egy aranyhal is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a törpeharcsáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap