Fekete sügér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete sügér
Rajz a halról
Rajz a halról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Sügéralkatúak (Percoidei)
Öregcsalád: Percoidea
Család: Díszsügérfélék (Centrarchidae)
Nem: Micropterus
Lacepède, 1802
Faj: M. dolomieu
Tudományos név
Micropterus dolomieu
Lacépède, 1802
Szinonimák
  • Bodianus achigan (Rafinesque, 1817)
  • Centrarchus fasciatus (Lesueur, 1822)
  • Cichla fasciata (Lesueur, 1822)
  • Cichla minima (Lesueur, 1822)
  • Micropterus dolomieu dolomieu (Lacepède, 1802)
  • Micropterus dolomieui (Lacepède, 1802)
  • Micropterus dolomieui dolomieui (Lacepède, 1802)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete sügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete sügér témájú kategóriát.

A fekete sügér (Micropterus dolomieu) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a díszsügérfélék (Centrarchidae) családjába tartozó faj. Nagy gazdasági értékkel bíró hal, mely észak-amerikai élőhelyén kívül a világ számos pontjára elkerült és a horgászok kedvence lett.

A Micropterus halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete sügér az Amerikai Egyesült Államok és Kanada tiszta és hideg vizű nagyobb folyóiban és tavaiban őshonos. Előfordul a Hudson-öböltől a Szent Lőrinc-folyótól és a Nagy-tavaktól délre a Mississippi vízgyűjtő rendszerében egészen Québectől - Észak-Dakotáig, délen Észak Alabamáig és keleten Oklahomáig. A telepítések következtében azonban az Észak-Amerikai földrészen jelentősen bővült az élettere. Gazdasági hasznot hozhat sikeres tenyésztőjének ezért a világ számos más részére akklimatizálták, így Európa több országában megtalálható és telepített horgászvízekben Magyarországon is előfordulhat.[1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 8-40 centiméter, legfeljebb 69 centiméter. Növekedése Magyarországon nem mondható gyorsnak, súlya legfeljebb két kilogrammot érhet el.[1] Eredeti élőhelyén 5,410 kilogrammos is lehet. A fekete sügér teste orsó alakú, oldalról erősen lapított, az öregebb példányok háta valamivel magasabb. Nagy feje a teljes hossz több mint egynegyedét teszi ki. Felső állkapcsa a szem alá ér. 72-78 fésűs pikkelye van az oldalvonal mentén. Hátúszóját egy bevágás csaknem kettéosztja (10 tüskés és 13-15 lágy sugarú), az elülső rész alacsonyabb, mint a hátulsó. A farok alatti úszója 3 tüskés és 10-12 lágy sugarú. A hasúszókat bőr köti össze. Farokúszója kissé kimetszett. Háta olajzöld; oldalai világosabbak, sárgászöldek, sötét, felhő alakú foltokkal és rövid keresztsávokkal. Hasa fehéres. Fején sötét pontok és rézsútos csíkok vannak. Az idősebb példányok sötétek, egyszínűek. Színük a szürkészöldtől a feketésig terjed.[2] 31-32 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rablóhal, tápláléka gerinctelen állatok és kis halak. Élőhelye a nem túl mély, jól felmelegedő tavak és a lassú folyóvizek. Revírjéhez hű, helyhez kötött halfaj, gyökerek és kövek közé rejtőzve les zsákmányára. A 10-30 °C-fok közötti hőmérsékletű vízben él.[2] A nála nagyobb halak és teknősök táplálékául szolgálhat. A nagyobb fekete sügér példányok felfalhatják a kisebb fajtársakat.

Legfeljebb 26 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét hároméves korára éri el. Május-júniusban ívik. A hím a kavicsos mederben sekély gödröt kapar, a ragadós, körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrák (1200-1600 nősténykilogrammonként) a fészek aljára tapadnak. A kelési idő 8-10 nap (16-18 Celsius-fok vízhőmérsékletnél). A pár őrzi és gondozza az ikrákat és az ivadékot.[2]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eric Engbretson felvétele a fekete sügérről
Timothy Knepp illusztrációja a fajról
Kanadában horogra került fekete sügér

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Fritz Terofal:Könyv: Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  • diszhaldiszkont:Fekete sügér: A fekete sügér. diszhaldiszkont.shp.hu. (Hozzáférés: 2012. január 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a fekete sügérről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]