Menyhal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Menyhal
Menyhal egy németországi tó fenekén
Menyhal egy németországi fenekén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Paracanthopterygii
Rend: Tőkehalalakúak (Gadiformes)
Család: Lotidae
Nem: Lota
Oken, 1817
Faj: L. lota
Tudományos név
Lota lota
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Enchelyopus lota (Linnaeus, 1758)
  • Gadus compressus Lesueur, 1817
  • Gadus lacustris Walbaum, 1792
  • Gadus lota Linnaeus, 1758
  • Gadus maculosa Lesueur, 1817
  • Gadus maculosus Lesueur, 1817
  • Lota brosmiana Storer, 1842
  • Lota brosmina Storer, 1842
  • Lota communis Rapp, 1854
  • Lota compressa (Lesueur, 1817)
  • Lota fluviatilis Perty, 1832
  • Lota inornata DeKay, 1842
  • Lota linnei Malm, 1877
  • Lota lota asiatica Kirillov, 1972
  • Lota lota kamensis Markun, 1936
  • Lota lota lacustris (Walbaum, 1792)
  • Lota lota leptura Hubbs & Schultz, 1941
  • Lota lota lota (Linnaeus, 1758)
  • Lota lota maculosa (Lesueur, 1817)
  • Lota lota onegensis Melyantsev, 1948
  • Lota maculosa (Lesueur, 1817)
  • Lota marmorata Koch, 1840
  • Lota vulgaris Fitzinger, 1832
  • Lota vulgaris obensis Anikin, 1902
  • Molva lota (Linnaeus, 1758)
  • Molva maculosa (Lesueur, 1817)
Elterjedés
Élőhelye Európában
Élőhelye Európában
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Menyhal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Menyhal témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Menyhal témájú kategóriát.

A menyhal (Lota lota) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a Lotidae családjába tartozó faj.[1] Nemének egyetlen faja. Több népies elnevezése is ismert ezért kutyahal, téliharcsa, méhal, ményhal, menyus, törzsökhal, nagyagyú hal, tarka meny(hal) megnevezéssel is lehet találkozni.[2][3][4]

Gazdasági szempontból meglehetősen csekély jelentőséggel bír. A téli hideg hónapokban aktív, de ez az életforma azt jelenti, hogy szálkamentes, kitűnő húsa és nagyméretű mája ellenére nem horgásszák intenzíven. A Magyar Haltani Társaság internetes szavazásán a 2013-as év halának választották meg.[5]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A menyhal a folyótorkolatok és lagúnák brakkvízeinek, a kevésbé szennyezett szakaszokon főleg hidegvízű folyóknak és tavaknak (az Alpokban 1200 méter felett is) lakója. Magyarországon a folyóvizek többségéből ismert, így a Duna, a Rába, a Marcal, az Ipoly, a Dráva, a Mura, a Kerka, a Tisza, a Túr, a Szamos, a Kraszna, a Bodrog, a Keleti-főcsatorna, a Nyugati-főcsatorna, a Sajó, a Bódva, a Hernád, a Hármas-Körös, a Kettős-Körös, a Sebes-Körös, a Maros folyókban egyaránt megtalálható és nagyobb tavakban a Balatonban és a Fertő tóban is előfordul.[6]

Fő tartózkodási helye az alámosott partok, vízben lévő gyökerek és ágak között, mélyvizekben a zúgók alatt. A Lotidae családjának egyetlen édesvízi képviselője, 3 alfaja került leírásra, az Észak-Amerikában és Nyugat-Szibériában őshonos Lota lota leptura (Hubbs-Schultz, 1941), a Kelet- és Észak-Amerikában honos Lota lota maculosa (LeSueur, 1817) és az Eurázsiában élő Lota lota lota.[7]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal teste megnyúlt, henger alakú, hátul oldalról lapított, feje széles és lapos. Szájnyílása széles, alsó, középállású, állkapcsai kicsi, hegyes fogakkal vannak ellátva. Állán hosszú bajuszszál található. Az orrnyílásoknál 2 nagyon rövid tapogatószál van. Kerekded pikkelyei apróak és vékonyak. Oldalvonala nem teljes. Két hátúszója van az első hátúszója 9-16, a második 67-85 sugarú, olyan hosszú, mint a farok alatti úszó (65-78 sugarú), has úszói torokállásúak, farok úszója lekerekített. Háta barna, olajsárgás vagy zöldes, sötétebb, jelentéktelen márványozással, az oldalak világosabbak, sárgásak és a hasa fehéres. Az állkapcsát és ekecsontját kefefogazat nőtte be. Testhossza 30-60 centiméter, legfeljebb 152 centiméter.[8][9][10] Az eddig kifogott legnagyobb példány tömege 34 kilogramm volt.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felvétel egy belga keltetőben készült Brüsszel közelében. A lárvák, túléléséhez szükséges hőmérséklet 2 és 6 fok Celsius.

A menyhal fenékhal, szürkületkor és éjszaka tevékeny. A meleget nem tűri ezért a felmelegedő víz hatására „nyári álmot” alszik, táplálkozása ilyenkor teljesen szünetel. Ragadozó hal a fiatalok tápláléka apró talajlakók, később halikra és ivadék is. Ősszel a víz lehűlésével kezdenek megélénkülni a menyhalak és az éjszakai életmódra berendezkedett halak ilyenkor akár egész nap aktívak.[8][9]

Legfeljebb 20 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páros ívó november és március között kezdődik a párzási időszaka. Ideális vízhőmérséklet 2-5 Celsius. Ikrás példányai 5-20 perces pihenési időközökkel, több részletben kibocsátanak 300 ezertől 1 millióig terjedő számú ikrát. A körülbelül 1 milliméter átmérőjű ikrán (1 000 000 nőstény kilogrammonként) nagy olajcsepp van, szabadon sodródik a vízben. (lásd a képet) A kelési idő 6-10 hét után kikelő lárvák 3-4 mm hosszúak. A lárvák kezdetben a vízben lebegnek, a kelést követő 12-15. napon kezdik meg az önálló táplálkozást és később a fiatal halak kövek alatt rejtőznek.[8]

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A menyhal gazdasági jelentősége nálunk kicsi, hiszen aktív időszaka alatt nem folyik intenzív halászat. Horgászatáról még a tapasztaltabb horgászok sem tudnak sokat, hiszen nagyon kevesen mennek kimondottan erre a halfajra. Ennek fő oka, hogy kevesen vannak azok a horgászok, akik téli estéken a mínusz tíz fokban kiülnek a part mellé, de aki megteszi egy kis szerencsével, akár szép számú zsákmányra is szert tehet, mivel ezek a halak csapatban járnak.[9][10]

Életmódja alapján a vízfenéken mozog, íváskor tömegesen a megszokott ívó helyre mennek így akkor jó eséllyel lehet több egyedet is zsákmányolni. Horgászata 2009. november 18-tól méretkorlátozás alá esik. Tilos kifogni és megtartani a 20 cm alatti példányait és a méretkorlátozással védett halak mennyiségbeli korlátozásaitól eltérően az "Egyéb halak"-ra érvényes, maximálisan 10 kg-os korlátozás alá esik horgászata.[10][11] Magyarországon a Magyar Horgászban közölt eddigi magyar horgászrekord szerint 3,56 kilogramm volt legnagyobb kifogott példánya.[12]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ITISZ szerinti besorolás. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  2. Harka Ákos: Tiszafüred környéki halnevek. Magyar Nyelvőr. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  3. Menyhalak (Lotinae - alcsalád). tomolyka.freeweb.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 7.)
  4. Magyarországi halak, Népies elnevezések / fajták. battai peca, 2008. július 23. (Hozzáférés: 2010. november 29.)
  5. Az év hala 2013-ban. Magyar Haltani Társaság. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
  6. Menyhal – Lota lota (Linnaeus, 1758). Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. (Hozzáférés: 2010. december 21.)
  7. Villantó magazin menyhal. villantó magazin. (Hozzáférés: 2009. október 30.)
  8. ^ a b c Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  9. ^ a b c Menyhal (Lota lota). Erdélyi Nimród. (Hozzáférés: 2009. december 21.)
  10. ^ a b c A menyhal. haldorado.hu, 2006. január 12. (Hozzáférés: 2010. december 21.)
  11. Új méretkorlátozás a menyhalra. MOHOSZ. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
  12. Rekordlista. Magyar Horgász. (Hozzáférés: 2012. október 30.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]