Jászkeszeg
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Jászkeszeg (Leuciscus idus) |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Leuciscus idus (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Jászkeszeg témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Jászkeszeg témájú médiaállományokat. |
A jászkeszeg (Leuciscus idus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
A jászkeszeg a nagyobb folyókat és tavakat kedveli, a középhegységi patakokban ritkábban fordul elő. Nyugat-Németországtól Szibériáig megtalálható. Magyarországon gyakori.
Alfaja [szerkesztés]
- Leuciscus idus oxianus (Berg, 1949)
Megjelenése [szerkesztés]
A hal teszthossza 30-50 centiméter, maximum 80 centiméter. 55-61 kicsi pikkelye van az oldalvonal mentén.
Életmódja [szerkesztés]
Rajhal, amely nyáron a felszín közelében tartózkodik, és télen a fenékre húzódik. A fiatal példányok állati és növényi planktonnnal táplálkoznak, míg a felnőttek férgeket, apró rákokat, rovarlárvákat és kisebb puhatestűeket esznek.
Szaporodása [szerkesztés]
Április - június között ívik. A homokos vagy kavicsos partszakaszokon rakja le ikráit. A nőstény nagyságától függően 40 000 - 115 000 ikra lehet. 3-4 évesen válik ivaréretté.
Források [szerkesztés]
- ↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 24.) (angolul)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
