Jászkeszeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Jászkeszeg
Jászkeszeg (Leuciscus idus)
Jászkeszeg (Leuciscus idus)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Alosztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Leuciscus
Faj: L. idus
Tudományos név
Leuciscus idus
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Jászkeszeg témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jászkeszeg témájú kategóriát.

Jászkeszeg

A jászkeszeg (Leuciscus idus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jászkeszeg a nagyobb folyókat és tavakat kedveli, a középhegységi patakokban ritkábban fordul elő. Nyugat-Németországtól Szibériáig megtalálható. Magyarországon gyakori.

Alfaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Leuciscus idus oxianus (Berg, 1949)

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza 30-50 centiméter, maximum 80 centiméter. 55-61 kicsi pikkelye van az oldalvonal mentén. A mell, a has és a farok alatti úszói vörösek, hát és farokúszója pedig barnás.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rajhal, amely nyáron a felszín közelében tartózkodik, és télen a fenékre húzódik. A fiatal példányok állati és növényi planktonnnal táplálkoznak, míg a felnőttek férgeket, apró rákokat, rovarlárvákat és kisebb puhatestűeket esznek.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Április - június között ívik. A homokos vagy kavicsos partszakaszokon rakja le ikráit. A nőstény nagyságától függően 40 000 - 115 000 ikra lehet. 3-4 évesen válik ivaréretté.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]