Minerva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minerva a bölcsesség és az államvezetés művészetének istennője

Minerva az ó-itáliai népeknél (szabinok, etruszkok és latinok) egy istenség neve volt, a kézművesség és az ipar védője. Különösen nagy tiszteletben a Római Birodalomban részesült, ahol Iuppiterrel (lányaként) és Iunóval a capitoliumi istentriász tagja.

Az ókori római hitvilág egyik istennője, aki nem közönséges módon született, hanem az apja fejéből pattant ki mennydörgés közepette, teljes fegyverzetben. Harcias és szűz istennő volt. Védte a városokat, a mestereket, a művészeteket, a hajózást, az igazság és az igaz ügyért harcolók védnöke volt. Jupiterrel és Junóval a római állam oltalmazói. Temploma a Capitoliumon állt. Görög megfelelője Pallasz Athéné, akinek az apja a főisten, Zeusz.

Minerva okos, jó stratégiai érzéke van, konfliktus helyzetben is az eszére és nem a szívére hallgat, jó gyakorlati érzéke van, s képes előre tervezni. Mivel apja lánya, nagyon vonzódik a tekintélyes hatalommal bíró férfiakhoz, s egyszer elkötelezte magát valaki mellett, akkor a férfi leghevesebb védelmezőjévé és segítőjévé válik. Minerva volt a főisten legkedvesebb gyermeke, szent állata a bagoly volt, bagoly képében ábrázolták.

Ünnepét (quinquatrus, március 19., később március 19-23.) leginkább a céhek és iparosegyesületek ülték meg. Hagyományosan ekkor tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket, 19-én szedték be a „tandijat” tanítók, Minerva szerény fizetésű földi szolgái. Erre az ötnapos ünnepére esett tubilustrium, azaz a trombitaszentelés ünnepe. Ezen a Salius-papok is részt vettek, így Mars ünnepe is volt. Egy később megállapított napon (a kis quinquatrus, június 13.) a fuvolások céhe ünnepelte Minervát.

Később – a köztársaság korában – Athéné kultusza egybeforrott a római Minerva tiszteletével s különösen Augustus császár óta úgy is tisztelték, mint a bölcsesség istenasszonyát, aki a háború és a gyógyítás istennője is.

Kultusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minerva szobor részlete
  • Legfőbb temploma Rómában a Capitolium hegyén állt, az ókori Rómában. Minerva Iuno Quiritis istennővel Falerii eleste után, Kr. e. 241-ben evocatio szertartás keretében vált római istenné. Az evocatio az ostromlott város istenségének átcsábítása a saját oldalukra oly módon, hogy az istenségnek gazdagabb kultuszt helyeztek kilátásba, mint amilyenben korábban részesült. A rítust pontos előírások határozták meg.
  • A Római Birodalomban több templomot is szenteltek neki, melyek egyikét az angliai Bath városában találták meg. Itt sajátos módon „átoktáblákat” is leltek, melyre a papok a megbízóik számára, valaki ellen átkokat véstek.
  • Claudius császár (41-54) olyan bronz érmét veretett, melynek hátlapján Minerva jobb kezében lándzsáját lendíti, baljában pajzsot tart. Korában 60-70 féle hamisítvány is készült belőle.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]