Csapósügér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csapósügér
Evolúciós időszak: oligocén–jelenkor
PercaFluviatilisMediumSize.JPG
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Nem: Perca
Faj: P. fluviatilis
Tudományos név
Perca fluviatilis
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Perca fluviatilis distribution map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csapósügér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csapósügér témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csapósügér témájú kategóriát.

Csontváza

A csapósügér (Perca fluviatilis) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Népies nevei Herman Ottó összeállításában a következők: bules, dibbancs, dóber, dubár, dúber, dúbér, fésűshal, kandró, körmöshal, parcs, persli, rappihóhér, rétidurbincs, sígér, síngér, súdér, süget, sürge, süger, szolgabíró, möshal, paris, dübér, barsling.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiában a gyors folyású hegyi patakok kivételével, szinte minden folyó- és állóvízben megtalálható.

Mivel igen kedvelt horgászhal, eredeti elterjedési területén kívül betelepítették a Dél-afrikai Köztársaság, Új-Zéland és Ausztrália folyóiba is, ahol főképp Ausztráliában kifejezetten káros, invázív fajnak számít.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiállításon Subaqueous Vltava, Prága

Legszívesebben a növényzet között tartózkodik. A fiatalok kisebb csapatokat alkotnak, az idősebbek egyedül élnek. A 30 cm hosszú és fél kg-os példányok ritkák. Tápláléka vegyes összetételű, elsősorban azonban apró halakból áll.éjjel nem táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3-4 éves korában ivarérett. Március-áprilisban 10-12 C hőmérsékletű vízben ívik. Páros ívó. Az ikraszemek kocsonyás anyagban csipkeszerű szalagot alkotnak, amelyet kemény aljzatra vagy vízinövényekre ragaszt. Egy-egy kifejlett nőstény 200 ezer ikrát is lerakhat. Ezután a szülők elhagyják az ívóhelyet. Az ivadék 2-3 hét alatt kel ki.

Horgászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjobban gilisztával csalizott horogra kap, a nagyja haldarabra vagy csalihalra is.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiállításon Subaqueous Vltava, Prága