Szentendrei-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentendrei-sziget
Szentendrei sziget part.JPG
A sziget Kisoroszi környékén
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Legnagyobb település Szigetmonostor
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Szigetmonostor népessége 2262 fő (2014. jan 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Duna
Szigetek száma ll
Terület 56 km²
Hosszúság 31 km
Szélesség 2,3–3,5 km
Tengerszint feletti magasság 100–124 m
Elhelyezkedése
Szentendrei-sziget (Pest megye)
Szentendrei-sziget
Szentendrei-sziget
Pozíció Pest megye térképén
é. sz. 47° 42′, k. h. 19° 06′Koordináták: é. sz. 47° 42′, k. h. 19° 06′
A sziget északi csücske

A Szentendrei-sziget egy dunai sziget a Dunakanyar (Kismaros) és Budapest között. Az Árpád korban a Rosd nemzetség birtoka, Rosd-szigetnek is nevezték. Hosszúsága 31 km, szélessége 3,5 (Tahitótfalu és a váci rév között) és 2,3 km között változik. Délen a Lupa-sziget kapcsolódik hozzá. Területe 56 km². A sziget felszínének tengerszint feletti magassága 100-124 méter. A szigeten szántóföldek, gyümölcsösök, szőlősök vannak, de legnagyobb jelentőségét az adja, hogy itt található Budapest és a közeli települések legfőbb vízbázisa. Parti szűrési kútjai napi 600.000 köbméter kiváló minőségű ivóvízet szolgáltatnak.

Növényvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten található a gazdag élővilágú Pánkúti-legelő, 25 védett növényfajjal (közöttük két szigorúan védett faj: a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), és a homokpuszta gyepeken előforduló csikófark).

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

205 madárfaj fordul meg itt, közülük 104, például a héja, karvaly, darázsölyv, holló, kabasólyom, vörös vércse, fekete gólya, gyurgyalag, búbosbanka, jégmadár, partifecske, parlagi pityer, füleskuvik, kuvik, macskabagoly, erdei fülesbagoly és lappantyú rendszeresen vagy időszakosan költ a szigeten. A nagy bukó költése az utóbbi években bizonyosodott be a sziget északi részén, azóta több helyen is valószínűsíthető költése. Rendszeresen megfigyelhetőek a szigeten a Visegrádi-hegységből átjáró vándorsólymok, valamint a Visegrádi-hegységből és a Börzsönyből átjáró kígyászölyvek vadászó példányai, sőt ritkán a kerecsensólyom és pusztai ölyv, békászó sas  - mely vonulása során éjszakázott is a sziget területén - kóborló példányai is megjelennek a szigeten, illetve az északi szigetcsúcsnál már figyeltek meg ékfarkú halfarkast is. A Dunabogdányban megfigyelt fakó keselyű is átrepült a sziget légterébe. Vonuláskor szalakóta, hamvas rétihéja is előfordul. Az utóbbi időben megtelepedett a sziget északi felén a fokozottan védett uhu egy revírtartó példánya, bár költését még nem sikerült bizonyítani. Jelenléte a déli részen is bizonyított, itt lőttek is több (minimum kettő) példányt az évek során. Vonuláskor néha feltűnik a barna kánya, de ritkább rokonának, a vörös kányának is több adata van a szigetről. A halászsas rendszeres őszi-tavaszi átvonuló. Télen gyakoribb a kékes rétihéja, rendszeres vendég a gatyás ölyv, és ritkábban, de előfordul a kis sólyom is. A sziget északi, középső és déli részén rendszeresen áttelel egy-egy rétisas pár. Az utóbbi két évben már költési időszakban is megfigyelhetőek voltak rétisasok, a szigeten meg is telepedett egy pár. Bár még nem költöttek, de költésük a jövőben valószínűsíthető. Érdekesség, hogy a sziget északi részéről (Tordák) van téli adata a réti fülesbagolynak, a hósármánynak és a jegesréce, fekete réce, valamint az izlandi kerceréce is előfordult már itt. Ezek a fajok kifejezetten ritka téli vendégnek számítanak a környéken. A téli vetési varjú csapatokban rendszeresen feltűnik a csóka. A madarak kedvenc helye a legnagyobb belső vizes élőhely, a Merzsán-tó volt, egészen addig, amíg le nem csapolták. Emlősök közül említést érdemel a kiemelkedő dámvad állomány és a bizonyítottan előforduló aranysakál (2006-ban lőttek egy példányt a területen.) Manapság a Szentendrei-sziget legértékesebb madárélőhelyei az ártéri ligeterdők, a telepített fenyvesek és a homokos talajú, árvalányhajas buckák, legelők, illetve az árvíz után megmaradó belvízfoltok, melyekben rengeteg gázlómadár és partimadár keresgéli az apróbb halakat.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északról délre:

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet több helyen rendszeres kompjárat köti össze a szárazfölddel.

Nyugati oldal:

Keleti oldal:

Az Tildy Zoltán híd Tahitótfaluban található (nyugati oldal).
2006-ban kezdődött az M0-s körgyűrű északi szektorának építése. 2008-ban adták át a sziget déli végét átszelő Megyeri híddal együtt. A híd a szigeten csupán áthalad. A főváros ivóvízét termelő csápos kutak és a környezetvédelem miatt Szigetmonostor számára nem épült lehajtó.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]