Ékfarkú halfarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ékfarkú halfarkas
Repülés közben
Repülés közben
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Halfarkasfélék (Stercorariidae)
Nem: Stercorarius
Faj: S. parasiticus
Tudományos név
Stercorarius parasiticus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Larus parasiticus
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ékfarkú halfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfarkú halfarkas témájú kategóriát.

Az ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) a madarak (Aves) osztályának a lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ékfarkú halfarkas az északi-sarkkör szélességén és annak közelében költ. Fészkelőhelyei Alaszkától kezdve Kanada sarkköri területein, Grönlandon és Észak-Európán át egészen Kelet-Szibériáig megtalálhatók. A telet főként a déli féltekén tölti a tengereken.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon ritka vendég.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A madár hossza 41–46 centiméter, szárnyfesztávolsága 110–125 centiméter, testtömege 300–645 gramm. A felnőtt madár hátoldala sötétbarna, hasoldala túlnyomórészt barna. Két színváltozata létezik: egy világosabb és egy sötétebb árnyalatú, valamint számtalan átmeneti forma. A szárnyakon világosabb foltok láthatók. A két középső kormánytoll hosszabb a többinél, vége hegyes és a költési szezon vége felé gyakran eltörik. A fiatal madár tollazata sötétbarna, a szárnyán világosabb rajzolat található. A meghosszabbodott középső faroktollak hiányoznak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A költési szezont kivéve túlnyomórészt magányos, de ekkor is csak a párját tűri meg a revírterületén. Tápláléka halakból, madarakból, tojásokból, rovarokból, emlősökből és bogyókból áll. Sokat kalózkodik. Ahelyett, hogy maga halászna, hagyja, hogy más madarak gyűjtsék össze a táplálékot, s azután elveszi tőlük. A tengerpartok közelében a fészkek kifosztására "szakosodott". A halfarkas kedvenc áldozatai a csérek, bár azok is mesterien repülnek. Az állandó támadások hatására a csér elengedi a halat, mire a halfarkas megfordul, és elkapja azt a levegőben. E madár 18 évig is élhet.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 4–5 évesen éri el. A költési szezon május-július között van. Évente egyszer költ. Egy fészekaljban 1–3, többnyire 2 zöld vagy barna sötétbarnán pettyezett tojás található. A tojásokon mindkét szülő 25–28 napig felváltva kotlik. A fiatal madarak 25–30 napos korukban repülnek ki.

Arctic skua at svalbard norway.jpg
Arctic Skua (Stercorarius parasiticus) - geograph.org.uk - 599975.jpg

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]