Aranyvessző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Aranyvessző
Kanadai aranyvessző(Solidago canadensis subsp. altissima)
Kanadai aranyvessző
(Solidago canadensis subsp. altissima)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Astereae
Nemzetség: Aranyvessző (Solidago)
L.
Fajok

lásd a szövegben

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Aranyvessző témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyvessző témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyvessző témájú kategóriát.

Az aranyvessző (Solidago) – más nevein aranyos istápfű, mezei aranyos vessző, veres gyűrűfű – a őszirózsafélék családjának őszirózsaformák alcsaládjába tartozó virágos évelő növények nemzetsége.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tipikusan holarktikus nemzetség: a mintegy nyolcvan faj elsöprő többsége észak-amerikai, de élnek Észak-Afrikában és Kelet-Ázsiában is. Európában csak négy faja honos. Ezek közül a Kárpát-medence síkvidéki területein főként a közönséges aranyvessző (Solidago virga-aurea) terjedt el; a Solidago alpestris W. el Kit. (S. carpatica Schrad.) a havasokban lelhető fel.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két-három méter magas, karcsú, sűrű levelű, a tövénél bokrosodó kóró.

Életmódja, termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérsékelt égövön a legtöbb faj gondozás nélkül is szépen fejlődik: nem igényel se sok csapadékot, se különleges talajt. Éppen ezért hazánkban a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) már több helyen elvadult, invazív özöngyom; a hasonképpen Amerikából áthozott magas aranyvessző (Solidago gigantea) főleg a Nyugat-Dunántúlon települt meg (erdők szélén, vizek mentén).

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közönséges aranyvessző ismert gyógynövény, de tömegesen nyíló, élénksárga virágai miatt főleg dísznövénynek termesztik. Fitoterápiai célokra gyűjtik a vadon termő kanadai aranyvessző és magas aranyvessző virágos hajtásait (Solidaginis herba) is.

Legjellemzőbb hatóanyagaik a flavonoidok (1-2 százalék), a szaponinok (2-3 százalék) és az illóolaj. Ezen túl nyálkaanyagokat, fahéjsavszármazékokat és cserzőanyagokat is tartalmaznak.

A drogok, kivonataik és egyes izolált hatóanyagaik fontosabb hatásai:

  • vizelethajtó (diuretikus),
  • gyulladáscsökkentő (antiflogisztikus),
  • görcsoldó (spasmolyticus),
  • fájdalomcsillapító (analgetikus),
  • immunstimuláns.

A modern fitoterápiában főleg a húgyúti megbetegedések kezelésére használják. Megfelelő orvosi vizsgálat után, ha már tudjuk, mekkora a vesekő, orvosi felügyelet mellett jól alkalmazható a vízlökés-terápiában, amikor 1,5–2 l (csak aranyvesszőfűből vagy más gyógynövényekkel együtt készített) gyógyteát kell gyorsan meginni, és utána a kisebb (körülbelül lencseméretig) kövek jó eséllyel kiürülnek. Ha a vesehomokra és -kőre hajlamos egyének rendszeresen isszák, csökkenti a kőképződés veszélyét.

A közönséges galajjal és a fehér vagy sárga árvacsalánnal együtt használják a bakteriális húgyúti fertőzések, így például:

  • húgyhólyaggyulladás (cystitis),
  • vesemedence-gyulladás (pyelitis),

utókezelésében, illetve kiegészítő terápiájában.

A fekete ribizli leveleivel (Ribes nigri folium) együtt magas vérnyomásban (hipertónia) szenvedő betegek kezelésének kiegészítője. Gyakran szerepel a testsúlycsökkentő és salaktalanító teákban – utóbbiak a reumás megbetegedések kezelésében, illetve a szervezet „átmosásában” kapnak szerepet.

A szárított drog ajánlott napi adagja 6-12 g.

További, dísznövényként Amerikából Európába áttelepített fajok:

  • Solidago grandiflora Desf.,
  • Solidago nutans Aiton,
  • Solidago procera Aiton
  • Solidago pyramidalis Moench,
  • Solidago sempervirens L.
  • Solidago serotina Aiton,

Fontosabb fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fentebb említetteken túl:

  • Solidago albopilosa,
  • Solidago arguta,
  • Solidago bicolor,
  • Solidago caesia,
  • Solidago cutleri
  • Solidago fistulosa
  • Solidago flexicaulis
  • Solidago gattingeri
  • Solidago hispida
  • Solidago juncea,
  • Solidago latissimifolia
  • Solidago leavenworthii,
  • Solidago macrophylla
  • Solidago microglossa,
  • Solidago missouriensis,
    • S. m. var. fasciculata
  • Solidago mollis,
  • Solidago multiradiata,
  • Solidago nemoralis,
  • Solidago odora,
  • Solidago ouachitensis,
  • Solidago patula,
  • Solidago petiolaris
    • S. P. var. angusta
  • Solidago ptarmicoides,
  • Solidago puberula
  • Solidago purshii,
  • Solidago radula
  • Solidago rugosa,
    • S. r. subsp. aspera
  • Solidago sciaphila
  • Solidago shortii,
  • Solidago simplex
    • S. s. subsp. randii
      • S. s. subsp. randii var. gillmanii
      • S. s. subsp. randii var. racemosa
      • S. s. subsp. randii var. randii
  • Solidago spathulata,
  • Solidago speciosa,
    • Solidago speciosa var. erecta
    • Solidago speciosa var. rigidiuscula
  • Solidago spectabilis,
  • Solidago sphacelata
  • Solidago spithamea,
  • Solidago squarrosa
  • Solidago stricta
  • Solidago tortifolia
  • Solidago uliginosa
  • Solidago ulmifolia
  • Solidago velutina,
  • Solidago verna,
  • Solidago virgaurea

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]