Lommatzsch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lommatzsch
Lommatzsch címere
Lommatzsch címere
Lommatzsch zászlaja
Lommatzsch zászlaja
Közigazgatás
Ország Németország
TartománySzászország
JárásMeißen
PolgármesterAnita Maaß
Irányítószám01621–01623
Körzethívószám035241
RendszámMEI
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség4805 fő (2022. dec. 31.)[1]
Népsűrűség90 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság168 m
Terület66,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
é. sz. 51° 12′, k. h. 13° 18′Koordináták: é. sz. 51° 12′, k. h. 13° 18′
Lommatzsch (Szászország)
Lommatzsch
Lommatzsch
Pozíció Szászország térképén
Elhelyezkedése Szászország térképén
Elhelyezkedése Szászország térképén
Lommatzsch weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lommatzsch témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lommatzsch egy német kisváros Szászországban, Meißen körzetében.

Földrajza[szerkesztés]

Lommatzsch a Lommatzscher Pflege nevű dombvidék közepén terül el Szászország középső részén. Ez a vidék egy kitűnő löszös talajú mezőgazdasági terület a Keppritzbach és a Ketzerbach patakok völgyei között.

Városrészek[szerkesztés]

Albertitz, Altlommatzsch, Altsattel, Arntitz, Barmenitz, Birmenitz, Churschütz, Daubnitz, Dennschütz, Dörschnitz, Grauswitz, Ickowitz, Jessen, Klappendorf, Krepta, Lautzschen, Löbschütz, Lommatzsch, Marschütz, Mögen, Neckanitz, Paltzschen, Petzschwitz, Piskowitz, Pitschütz, Poititz, Prositz, Rauba, Roitzsch, Scheerau, Schwochau, Sieglitz, Striegnitz, Trogen, Wachtnitz, Weitzschenhain, Wuhnitz, Zöthain és Zscheilitz.

Története[szerkesztés]

A város nevét az ottlakók a glumaci szóra vezetik vissza, amely a dalemincoktól (régi szláv törzs) származik. Ez a szó jelölte szent forrásukat, a Glomacit (ejtsd: glomacsit). Lommatzsch nevét először 1286-ban említette oklevél. 1330. augusztus 12-én Frigyes őrgróf a meißeni várgrófnak adományozta a lommatzschi söradót. Így a város megkapta a sörfőzés jogát. 1386-ban még egy polgármester és egy tanács igazgatta a várost, 1412-től a polgármester mellett 9 tanácstag dolgozott. 1504-ben vette kezdetét a még ma is meglévő Wenzel-templom (Wenzelkirche) felépítése. A korábbról származó toronyhoz három gótikus csúcsot és egy hosszhajót építettek. 1539-ben már itt is érvényesült a reformáció, az első evangélikus városi lelkész Ambrosius Naumann lett. 1550-től 1555-ig építették ki a mai méretű tanácsházát. 1591-ben kapta meg a Wenzel-templom első toronyóráját. A pestis Lommatzsch városát sem kímélte, 1607 és 1611 között összesen ezerháromszázötvenen estek áldozatul a járványnak. A következő évekre pedig a harmincéves háború nyomta rá a bélyegét: 1632-ben császári csapatok felégették a várost, majd 1645 körül a svédek is lerombolták a felépített házakat és csűröket. 1722-ben a helybeliek a piacon egy szász mérföldkövet állítottak, ami 1857-ig állt ott. Ma egy másolatot láthatunk ennek a helyén, az eredeti emlékmű maradványai a múzeumban tekinthetőek meg. 1814-ben új orgonát avattak fel a templomban. A német forradalom Lommatzschot is elérte: 1849-ben nyomtatták először a lommatzschi hirdetőújságot (Lommatzscher Anzeiger), 1854-ben építettek egy bírósági épületet, 1857-ben pedig alapítottak egy kézműipari egyesületet. 1859-ben felavatták az iskola főépületét, 1865-ben megalakult az önkéntes tűzoltóság. 1873-ban az egyház és az iskola teljesen szétvált, ezután két polgári iskola működött a városban. 1878-ban tornacsarnokot létesítettek az iskolában. 1877-től Riesába, 1880-tól pedig Nossenbe is megnyitották a vasútvonalakat. A Wilsdruff-Gärtitz keskeny nyomtávú vasúttal 1909-től lehetett Meißenbe, 1911-től pedig Döbelnbe utazni.

A második világháború vége felé a város állandósult frontcseréket élt meg, hol német csapatok, hol a Vörös Hadsereg katonái masíroztak be a városba: 1945. április 25-től 28-ig a várost bevette a Szovjetunió, de április 29-től május 5-ig már ismét német kézen volt. Ezekben a napokban az ott állomásozó SS emberei agyonlőttek 36, civilek által feljelentett kényszermunkást és egy ártatlan tizenhat éves fiút, akit egy írógép ellopásával vádoltak. A berlini csata után egyre több szovjet csapat volt a környéken, így az SS elmenekült Lommatzschból, a Vörös Hadsereg pedig ismét bevonult a városba.

Címer[szerkesztés]

Leírás: ezüst háttérben egy kapu nélküli piros csipkézett fal mögött egy piros épület, oromzatán kereszttel és két csipkézett, kék sátortetős, aranyszínű toronygombos oldalbástyával; az épület nyitott arany kapujában magasra húzott csapórács alatt álló fekete oroszlán. A címer először egy 1461-es oklevél pecsétjén jelent meg. 1623 és 1627 között Wilhelm Dilich grafikus és metszetkészítő egy másik címert is rajzolt a város számára. A ma is érvényes változat 1912-ben keletkezett.[2]

Emlékhelyek[szerkesztés]

  • Több országból származó, ismeretlen számú kényszermunkás temetője és síremléke a városi templomnál, akiket 1945. április 29-én, egy mészárlás során SS-katonák lőttek agyon.
  • Emlékhely Dörschnitz városrész temetőjében 36 ismeretlen koncentrációs táborbeli fogolynak, akiket 1945 áprilisában Dörschnitzben és Klappendorfban gyilkoltak meg. A létesítményt 1947-ben Otto Nuschke politikus jelenlétében adták át.

Kultúra és látnivalók[szerkesztés]

Lommatzsch történelmi városközpontját a 15-16. században kialakított földalatti folyosók szövik át. Pinceként használták őket, de védelmet nyújtottak háború vagy tűzvész idején is. 1926 óta a mai napig történnek néha katasztrofális beomlások. Néhány folyosó pontos helyzetét nem ismerik, más részük azonban bejárható, és jó állapotban van. 1995 óta dolgoznak azon, hogy a még megmaradt pincéket modernizálják, újjáalakítsák, így védik a város épületeit a további beomlásoktól. Egyidejűleg a Schaubergkeller (Schauberg-pince) berendezésével megemlékeznek a folyosók középkorban játszott fontosságáról, ami által a város történelmének egy részletét új életre keltik, és megőrzik. A Schaubergkeller 122,5 m hosszú, 4–7 m mélyen húzódik a felszín alatt az alja, a belmagassága 1,75 m, és az üreg térfogata 320 m3.

  • Wenzel-templom (Wenzelskirche) felépült 1514-ben
  • Vásártér az 1555-ben épült városházával

A Wenzel-templomban található a Fünfkinderstein (Öt gyermek köve), amiről a krónika így ír: ”Anno 1688-június 25-én a Meißnische Gasse nevű utcában Samuel Kühnen polgár és szűcs felesége, Mária asszony egyszerre 5 gyermeket – 3 fiút és 2 lányt – hozott a világra egy fél nap alatt.” „A lommatzschi ötösikrek” az egyik első pontosan dokumentált eset, amely több ikergyermek születését írja le. Egy gyerek rögtön a szülés után meghalt, kettő másik két nap múlva. A negyedik gyerek kb. 6 napig, a legfiatalabb 8 hetes koráig élt. Ez az esemény akkoriban annyira szokatlan volt, hogy III. János György szász választófejedelmet egy levélben tudósították róla.

Személyiségek[szerkesztés]

Díszpolgárok[szerkesztés]

  • Robert Volkmann, zeneszerző
  • Carl Menzel
  • Gerhard Menzel, vállalkozó
  • Mario Girotti, azaz Terence Hill olasz-német színész 1943-tól 1947-ig Lommatzschban élt
  • Rudolf Martick több, mint 50 évig Lommatzschban tevékenykedett mint a Robert Volkmann Kórus zongoristája és zeneszerzője

A város híres szülöttei[szerkesztés]

  • Simon Sten (1540-1619) pedagógus, etnológus, filológus, történész, és irodalomtudós
  • Jens Kürbis (szül. 1965) kézilabda-játékos és újságíró

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Lommatzsch című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2022 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2023. szeptember 21. (Hozzáférés: 2023. október 7.)
  2. Blaschke, Karlheinz; Kehrer, Gerhard; Machatscheck, Heinz: Lexikon Städte und Wappen der DDR. VEB Verlag Enzyklopädie, Leipzig, 1979. 1. kiadás