Pozsonyi csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonyi csata
A Honfoglalás fontos eseménye
Dátum 907. július 4-7.
Helyszín A mai Pozsony területe
Eredmény Magyar győzelem
Harcoló felek
Keleti Frank Királyság Magyar Törzsszövetség
Parancsnokok
IV. Lajos keleti frank király
Luitpold bajor őrgróf 
valószínüleg Árpád[1]
Haderő
kb. 100.000 fő[2] kb. 35.000 fő
Veszteségek
A sereg nagy része megsemmisült, 3 püspök és 35 gróf is életét vesztette[3] Nem jelentős

A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehető időben zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a Luitpold bajor herceg és a Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. [4] A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be, egyben ez volt az első honvédő háború. A csatát sokáig nem értékelte kellően a hazai történetírás. Az a nagyon széles körben elterjedt netes legenda, hogy jelentősége miatt az amerikai katonai akadémián tananyag lenne minden alapot nélkülöz.[5]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frank Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

899-ben meghalt a magyarok korábbi szövetségese, Arnulf keleti frank király és a magyarok hamarosan Berengár itáliai király szövetségesei lettek. A Keleti Frank Királyságban Arnulf fia, Gyermek Lajos uralkodott, aki helyett valójában Hatto mainzi érsek kormányozta a birodalmat. A birodalom magyarokkal határos részén, a Bajor Hercegségben Liutpold bajor herceg kormányzott. [4]

Pannónia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás keretében a Kárpát-medencében tartózkodó magyarok 900-ban végleg elfoglalták a Dunántúl területét, amelyet korábban, a római kortól kezdődően Pannóniának neveztek. Ez a támadás Linzig jutott előre, de itt a bajor seregek visszavonulásra késztették a magyar hadat. Az új határt a Fischa folyó jelölte ki.

Déli irányban elfoglalták a Bánság, Bácska, a Temesköz és a Szerémség területét, 906-ra a DrávaSzáva közét is.

Morávia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon 902–906 között a magyarok véglegesen felszámolták a Morva Fejedelemséget és Moráviát elszakították a Keleti Frank Királyságtól.


A felvonuló haderők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korabeli források szerint a bajor hadsereg 907. június 17-én indult meg Ennsburgból (Enns) Gyermek Lajos keleti frank király névleges vezetésével. [6] [7] Ez a dátum és a csata dátuma közötti különbség megfelel a korabeli katonai alakulatok mozgási sebességének. Sem a bajor, sem pedig a magyar sereg méretére vonatkozólag nincs megbízható számadat. Egykorú hiteles források között csak néhány mondatos rövidke feljegyzés maradt a csatáról. (Lásd erről alább, "A csatáról szóló korabeli források" alfejezetet!) Az évszázadokkal későbbi humanista leírások nem forrásértékűek. Az a forrásokkal alá nem támasztható legenda, hogy a bajor sereg százezres lett volna, teljesen valószerűtlen, ekkora sereg elképzelhetetlen ebben a korban[8].

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata pontos menetéről nincs leírásunk. Ami ismerettel rendelkezünk, az a korabeli nekrológiumok (halottas könyvek), valamint Johannes Aventinus hat évszázaddal későbbi írásaiból maradt ránk. A csata maga július 4-én és 5-én zajlott le, azonban a nekrológiumok szerint már korábban is voltak halálesetek, a felvonulás közben. [9]

Aventius nem forrásértékű leírása szerint a bajor sereget két hadoszlopra osztva a Duna két oldalán vonultatták fel. Az északi (bal parti) erősebb sereg vezére maga a fővezér, Luitpold őrgróf volt, a délié (jobb parti) pedig Theotmár érsek. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta Sieghardt parancsnokságával. A magyarok célja az volt, hogy a számbeli túlerőben levő, de megosztott ellenség ne egyesülhessen egy döntő csapásmérésre. Ehhez először a csapatok átkelését, s az utánpótlás lehetőségét kellett megakadályozni. Így a csata első napján taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. Sieghardt is csak néhányad magával menekült meg, s vitte a hírt a királynak Ennsburgba. A magyar csapat lovas íjászai július 5-ére teljesen felőrölték a Ditmár vezette seregrészt. Megsemmisítették a Luitpold őrgróf vezette sereget is. Elesett maga Luitpold, Ditmár érsek, két püspök, három apát, és tizenkilenc gróf. [4] [megj 1]

A legenda szerint az üldöző magyar lovasság levágta a menekülőket, majd Ennsburghoz érve színleg megfutott. A vár őrsége lépre ment, és üldözésükre indult. A visszaforduló magyar lovasság megsemmisítette az „üldözőket”. A menekülő király is csak nehezen jutott el Passauig. [10]

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A győzelem megerősítette a magyar törzsszövetség helyzetét a Kárpát-medencében, határait kitolta az Enns folyóig. Árpád nagyfejedelem halálával kapcsolatban két, forrásokkal nem megalapozott találgatás létezik. Az egyik, hogy Árpád és 3 idősebb fia a pozsonyi csatában vesztette életét, míg a másik álláspont éppen Árpád halálával és a legkisebb fiú (Zolta) uralkodásával magyarázza, hogy IV. Lajos király vezérei kedvezőnek ítélték az időt a támadás megindítására. [11]

A pozsonyi győzelmet követően egészen II. Konrád 1030-as támadásáig nem lépett nyugati támadó hadsereg magyar területre.

A csatáról szóló korabeli források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatáról nem maradt fenn, illetve nem készült részletes leírás. Magyar nyelven egyáltalán nem, latinul pedig csak néhány szűkszavú évkönyvi bejegyzés maradt ránk.

Sváb évkönyv:

  • 907. (év) A bajorok kilátástalan háborúja a magyarokkal, Liutpold herceget (bajor határőrgróf) megölték, övéinek féktelen kevélységét letörték, és a keresztények alig néhányan menekültek meg, a püspökök és grófok többségét meggyilkolták. [12]
  • 907. (év) A bajorok teljes seregét megsemmisítették a magyarok. [13]

Salzburgi évkönyv:

  • 907. (év) Nagyon szerencsétlen harc folyt Braslavespurchnál (Pozsony) július Nonae-je 4. napján (július 4-én) [14]

A sváb és salzburgi évköny egykorúsága miatt mértékadónak tekinthető. Nagyon fontos indirekt források még a nekrológiumok (halottas könyvek) és a királyi oklevelek, amelyek a résztvevő tisztségviselőket és a halottakat nevesítik. [15]

Johannes Aventinus (1477–1534) humanista történetíró részletesebben írt az eseményekről, de mivel időben tőle távol eső időszakról írt, illetve nem ellenőrizhető forrásokat használt, munkája nem minden esetben tekinthető megbízható forrásnak, mert tetten érhető nála is a fantázia szárnyalása, ami a humanista történetírókra jellemző. [16] Azért kerül mégis megemlítésre, mert munkája képzi a pozsonyi csatával kapcsolatos legendák alapját.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Liutpold őrgróf halálát július 5-én említi a Freisingi nekrológium.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Veszprémy László: A kalandozások kora. http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3534&id=329362
  2. Veszprémy László: A kalandozások kora. http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3534&id=329778
  3. https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Bratislava
  4. ^ a b c Csorba
  5. Veszprémy László: A kalandozások kora. - Tananyag-e a West Pointon a pozsonyi csata? http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3534&id=329365
  6. Aventinus
  7. Torma Gyermek Lajos ajándékozó levele
  8. Veszprémy László: A kalandozások kora - A pozsonyi csatában a bajor sereg százezer fős, a magyar negyvenezer fős volt? http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3534&id=329778
  9. Torma
  10. Szabó 148-154. o.
  11. Szabó
  12. Torma Sváb évkönyv
  13. Torma Sváb évkönyv
  14. Torma Salzburgi évkönyv
  15. Torma Források
  16. Torma Források

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csorba: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • Szabó: Szabó Károly. A Magyar vezérek kora. Budapest (1878) 
  • Aventinus: Aventinus. Annales Boiorum 
  • Torma: Torma Béla: Pozsonyi csata (907. július 4–5.). regiment.hu (Honvédségi Szemle), 2007. július 5. (Hozzáférés: 2012. január 7.)
  • Veszprémy László: A kalandozások kora.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bak Borbála: Magyarország történeti topográfiája. Budapest, 1997.
  • Bóna István: A magyarok és Európa a 9–10. században. Budapest, 2000.
  • Borosy András: A nyugat-európai és bizánci hadviselés a honfoglalás és a kalandozások idején. Honfoglaló őseink. Budapest, 1996.
  • B. Szabó János: Gondolatok a 9–10. századi magyar hadviselésről.
  • A Krími Kánság vizsgálatának bevonása a „kalandozó” hadjáratok kutatásába. Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 2004.
  • Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972.
  • Felföldi Szabolcs: A nomád hadviselés egyik jellegzetes problémája: a folyón való átkelés. Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 2004.
  • Herwig Wolfram: A magyarok és a frank–bajor Ostmark. Történelmi Szemle 2001/1–2.
  • Ivanics Mária: A Nogaj Horda – a nomád birodalomszervezés egyik lehetséges útja. Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 2004.
  • Kovács László: Fegyver s vitéz. Honfoglaló őseink. Budapest, 1996.
  • Kristó Gyula (szerkesztő): A honfoglalás korának írott forrásai. Szeged, 1995.
  • Kristó Gyula: Az Árpád-kor háborúi. Budapest, 1986.
  • Moravcsik Gyula (1984): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai.
  • Papp Imre: Nagy Károly és kora.
  • Pálóczi Horváth András: Besenyők, kunok, jászok. Budapest, 1989.
  • Rainer Rudolf: Bosendorf–Pressburg. Südostdeutsches Archiv XXVI./XXVII. Band.
  • Rudolf Hiestand: Pressburg 907.
  • Révész László: Emlékezzetek utatok kezdetére. Budapest, 1999.
  • Székely György: Népmaradványok a Kárpát-medencében. História 1996/2.
  • Szőke Béla Miklós: Plaga Orientalis (A Kárpát-medence a honfoglalás előtti évszázadban). Honfoglaló őseink. Budapest, 1996.
  • Vörös István: A magyarok hadi ménjei és igavonói az írott források és régészeti leletek alapján. Honfoglaló őseink, 1996.
  • Zimonyi István: A honfoglaló magyar haderő létszáma. Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 2004.
  • Torma Béla Gyula – Veszprémy László. (szerk.): Egy elfeledett diadal. A 907. évi pozsonyi csata. Hadtörténeti Intézet és. Múzeum, Budapest, 2008.
  • Magyarország vármegyéi és városai,Pozsony vármegye története, írta Dedek Crescens Lajos,MEK