IV. Lajos keleti frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
IV. Lajos
Die deutschen Kaiser Ludwig das Kind.jpg
IV. Lajos romantikus ábrázolása a 19. századból

\mathfrak{Ludwig} \mathfrak{das} \mathfrak{Kind}
Német király
Uralkodási ideje
900. január 21.[1] – 911. szeptember 24.
Koronázása
900. február 4.[1], Forchheim
Elődje Arnulf keleti frank király
Utódja I. Konrád keleti frank király
Életrajzi adatok
Született
893. szeptembere
Altötting[1][2]
Elhunyt
911. szeptember 24. (18 évesen)
Forchheim[1][2]
Nyughelye Szent Emmerám monostor, Regensburg[3]
Házastársa nem volt
Gyermekei nem volt
Édesapja Arnulf keleti frank király
Édesanyja Ota

IV. Lajos vagy Gyermek Lajos (németül Ludwig IV. das Kind), (893. szeptembere[1]911. szeptember 24.[1][2][4]) keleti frank király 900-tól haláláig; uralkodása a magyar támadások megindulása mellett egyben a törzshercegségek – lotaringiai, bajor, frank – kialakulásának ideje is, ami egyet jelent az állandósuló belháborúkkal.[5] A fiatal uralkodó a kalandozásokkal csak súlyosbított, nehéz helyzeten nem tud változtatni.[5]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karintiai Arnulf egyetlen törvényes fiaként született. 897-ben tették meg trónörökössé.[2] 900. február 4-én emelték a keleti frank trónra a forchheimi birodalmi gyűlésen, mely tisztséget 911-ig töltötte be. Ugyanebben az évben egy lotaringiai nemesi csoport letaszította a trónról Lajos féltestvérét, Zwentibold királyt, majd Lajost kiáltotta ki uralkodójuknak.[2] Ez a terület 911-ben kimondta leszakadását, és csatlakozott a Nyugati-frank Birodalomhoz.

Kiskorúsága idején Hatto mainzi érsek és Salomo konstanzi püspök gyámsága alatt állt.[4] A 901-es regensburgi, a 903-as forchheimi, valamint a 906-os triburi birodalmi gyűléseket a gyermek uralkodó nevében tartották meg. Teljesen független uralkodást a sokat betegeskedő király azonban nem tudott megvalósítani. A nemesség, valamint a püspökök gyűlései folyamatosan hatást gyakoroltak az uralkodóra. A legbefolyásosabb vezetők az időszakban Hatto mainzi érsek és Salamon konstanzi püspök voltak a királyi udvarban. A királyi hatalom ily módon való gyengülése hozzásegítette a hercegségeket, hogy megerősödjenek.

Lajos uralkodásának központját a délnémet területeken rendezte be, így Bajorországban, később Frankföldön.

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi hatalom gyengülését gyorsították a magyarok rendszeres betörései a nyugat-európai területekre. 900-ban Bajorországba, 901-ben Karintiába törtek be.[1] Laibachnál ugyan vereséget szenvedtek, ami azt eredményezi, hogy az előző évben még velük szövetséget vállaló morvák békét kötöttek Lajossal, de ennek már nincs túl nagy jelentősége, a Morva Fejedelemség hamarosan magyar fennhatóság alá került.[1]

903-ban a magyarok újra feldúlták Bajorországot.[1] Hadjárataik ettől kezdve mind mélyebben érintik a birodalom területét.[1] A szláv dalemincekkel szövetségben 906-ban Szászországot zsákmányolták végig.[1]

A királyi hatalom e támadások ellen nem tudott fellépni, ezért 907-ben Lajos elrendelte:

decretum... Ugros eliminandos esse / rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak.
– Annalium Boiarum

A király a támadással Luitpold őrgrófot, Theotmár salzburgi érseket bizta meg. A pozsonyi csatában serege tragikus vereséget szenvedett. Az Osztrák Őrgrófság határa ezzel hosszú időre az Enns folyó vonaláig húzódott vissza.[1]

908-ban Szászország és Türingia, 909-ben Svábföld, 910-ben pedig már négy német hercegség – köztük első ízben Frankföld – volt a magyar kalandozók célpontja.[5] A 16 éves Lajos maga is hadba szállt, de vállalkozása az augsburgi csatavesztéssel végződött.[5] Tíz nappal később Konrád frank herceg is vereséget szenvedett tőlük.[5] A következmények súlyosak voltak: az Enns-határ elfogadása és adó fizetése.[5] 911-ben a magyarok már a Rajnán túli területeket is végigpusztították.[5] Még ebben az évben 18 éves korában meghalt maga Lajos is.[5] Elhunytával a Karolingok német ágának is magva szakadt.[5] Földi maradványait Regensburgban helyezték végső nyugalomra.

A birodalom neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lajos trónra lépésétől kezdve kezd megjelenni a Keleti Frank Birodalom megjelölésére a Németország (Alemannia,Germania) elnevezés.[5]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   26. oldal
  2. ^ a b c d e szerk.: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János: Uralkodók és dinasztiák – kivonat az Encyclopædia Britannicából. Magyar Világ Kiadó. ISBN 963 9075 12 4  , 415. oldal
  3. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  4. ^ a b Magyar katolikus lexikon Online hozzáférés
  5. ^ a b c d e f g h i j Weiszhár, 27. oldal

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Arnulf
Frank király
keleten 900911
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
I. Konrád