Arnulf keleti frank király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arnulf
Die deutschen Kaiser Arnulph.jpg
Arnulf romantikus ábrázolása a 19. századból

\mathfrak{Arnulf} \mathfrak{von} \mathfrak{Karnten}
Német király
Uralkodási ideje
887. novembere[1] – 899. december 8.
Koronázása
896. február 22.[1], Róma
Elődje II. Károly keleti frank király
Utódja IV. Lajos keleti frank király
Életrajzi adatok
Született 850 k.
Regensburg[1]
Elhunyt 899. december 8. (49 évesen)
Regensburg[1]
Nyughelye Regensburg[2]
Házastársa ld. alul
Gyermekei ld. alul
Édesapja Karlmann bajor király
Édesanyja Liutswind

Karintiai Arnulf (németül Arnulf von Kärnten), (850 körül[1]899. december 8.[1] [megj 1]) keleti frank király 887-től, római császár 896-tól haláláig. Uralkodását meghatározták a normannokkkal és a szlávokkal vívott küzdelmek. Vele végleg megbomlott a keleti és nyugati frank királyság egysége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karlmann keleti frank király és ágyasának, Luitswindának (más írásmódban Luitwind) törvénytelen gyermekeként született.

876-ban lett Karintia és Pannónia őrgrófja.[3] Uralkodásának kezdetétől arra koncentrált, hogy a keleti határmenti területeket biztosítsa, ill. saját hatalmát stabilizálja az uradalmain. Ezen törekvések voltak az okai, hogy 880-ban nem lépett fel édesapja halála után annak uralkodói címének örököseként.

Kövér Károly betegségével, és gyengülésével Liutward letett birodalmi kancellárral szövetkezve Arnulf Károly ellen vonult. Sikereit mégsem használta fel nyugati terjeszkedésre, hanem hatalmát birodalmának központjában, a bajor területeken stabilizálta.

Kövér Károly halála után 887-ben ő lett a keleti frank király. Vele végleg megbomlott a Frank Birodalom egysége, mivel 888-ban nyugaton Párizs grófját, Odót, a Capetingek ősét választották királynak, az ekkor létrejött Felső-Burgundia királya pedig I. (Welf) Rudolf lett.[1]

Arnulf hatalma kiépítésében erősen támaszkodott a püspökségekre.[3] 890-ben átengedte Csehországot a morva fejedelemnek annak reményében, hogy így biztosíthatja birodalma délkeleti végeit.[4] Ebben az évben ugyanis V. István pápa arra kérte, hogy vegye át az Itáliai Királyságot és tegyen ott rendet.[5] Ott ugyanis Berengár friuli őrgróf (887/888-ban), majd Vid spoletói őrgróf (889-ben) is itáliai királlyá koronáztatta magát.[5] Szvatopluk azonban megtagadta Pannóniában az engedelmességet, ezért Arnulf Itália helyett ellene vonult, amihez a magyarokat is segítségül hívta.[5]

Eközben értesült a normannok lotharingiai betöréséről, ezért a morva hadjáratot feladva 891-ben a bajor csapatokat sikeresen mozgósította a támadó normannok ellen, és Leuven mellett győzelmet arattak a támadó vikingek felett.[5] Ezzel sikerült is végleg gátat vetnie a normannok német földre vezetett betöréseinek.[5]

892-ben a magyarokkal szövetségben ismét a morvák ellen vonult, feldúlta országukat, de ekkor sem sikerült a hadjáratot befejeznie, mivel az új pápa, Formosus ismét Itáliába hívta.[5] Vid-et 889-ben itáliai királlyá koronázták, majd 891-ben V. István pápa római császárrá koronázta. 892-ben Vid fiát, Lambertet maga mellé társcsászárrá koronáztatta.[6]

Formosus pápa azonban követséget küldött Omuntesberch-be, ahol Arnulf tanácskozást folytatott Szvatoplukkal.[7] A pápa arra kérte Arnulfot, hogy szabadítsa fel Itáliát[8] és cserébe felajánlotta a római császári koronát. 893-ban Arnulf fiát, Zwentiboldot küldte egy bajor sereg élén Itáliába, ahol egyesült Berengár seregével. Ketten együtt legyőzték Vid-et, de lefizették őket és Zwentibold ősszel hazatért. 894 elején ezért Arnulf személyesen vezette át seregét az Alpokon, 894 januárjában pedig bevette Bergamót[9] és meghódoltatta Észak-Itáliát. Kikényszerítette Milánó meghódolását, majd pedig kikergette Videt Páviából, ahol itáliai királlyá koronázták.[10] Vid hirtelen meghalt, Arnulf pedig nem tudott tovább haladni, mert serege egy része lázas betegségtől szenvedett és visszatérésre kényszerítette, mielőtt Rómába vonulhatott volna.[5][11] Ekkor újra Moráviába vezetett hadjáratot.[5]

Amikor 894-ben Vid meghalt, a pápa kénytelen volt annak fiát, Lambertet újra császárrá koronázni, de utána ismét segítséget kért Arnulftól.[5] Ebben az évben meghalt Szvatopluk is.[5] Fiai 894-ben, a csehek – I. Spytihněv és I. Vratiszláv – 894-ben, a szorbok 895-ben meghódoltak Arnulf előtt. [6] 895-ben Arnulf törvénytelen fiát, Zwentiboldot Lotaringia királyává koronáztatta.[12] Arnulf újra Itáliába vonult, sikerült Berengár és Lambert csapatai ellen harcolva Rómába jutnia, ahol felmentette az Angyalvárba szorult pápát,[5] aki 896. február 22-én császárrá koronázta őt.[6]

895-ben a honfoglaló magyarok bevonultak a Kárpát-medence Dunától keletre eső részére és innen vezették további hadjárataikat, Arnulf haláláig az ő szövetségeseként. A Morva Fejedelemségben belháború tört ki, amelyben Arnulf az őt elismerő II. Szvatoplukot támogatta II. Mojmir ellen.[5]

A fogságban lévő Formózusz pápa meggyőzte Karintiai Arnulfot arról, hogy szabadítsa fel Itáliát, és segítse a pápai államot. Arnulf 894-ben sorra leigázta a Pótól északra fekvő királyságokat. Mindeközben Spoletói Guido meghalt és fia, Lambert nevelése feleségére, Agiltrudéra, a Karoling-dinasztia egyik ellenlábasára maradt. 895 őszén Arnulf újabb itáliai hadjáratra vállalkozott és 896-ban Formózusz német-római császárrá is koronázta. Azonban mikor Spoleto ellen vonult, szélütés érte és emiatt képtelen volt folytatni a hadjáratot.

Arnulf Luitpold őrgrófra bízta a morva ügyeket, aki 898899 során több hadjáratot vezetett II. Mojmir ellen, kevés sikerrel.[5] II. Szvatopluknak Arnulf Karintiában adományozott birtokokat.[5]

Arnulf Itáliából már betegen tért haza[12], és nemsokára meg is halt, amivel a kor szokásai szerint érvényét vesztette a magyarokkal kötött szövetsége. A magyarok ezután elfoglalták Pannóniát.

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnulf a pártharcokba süllyedő Itáliában ugyan nem tudta helyreállítani a Karoling-uralmat, ám a normann veszély elhárításával – főleg Kövér Károly uralkodásával egybevetve – uralkodása mégis pozitív mérleget ad.[12] Azzal viszont, hogy a trónt nem a törvényes örökös jogán, hanem választással nyerte el, egy veszélyes folyamat indult útjára: a birodalom előkelőitől függő választókirályság kialakulása.[12]

Címei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Karintia és Pannónia hercege (876–884) [13]
  • karintiai őrgróf (880–899)
  • keleti frank király (887–899)
  • itáliai király (894–899)
  • római császár (896–899)

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnulfnak három házasságából hét (?) gyermeke született. Első felesége ismeretlen, második felesége Ellinrat, harmadik felesége Uta (874 k. – 899903). Gyermekei:

Arnulfnak ezen kívül született egy ismeretlen nevű törvénytelen gyermeke.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Egyes források szerint november 29-én halt meg.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Német királyok, római császárok. Budapest: Mæcenas. 1998. ISBN 9639025666   23. oldal
  2. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 315. oldal
  3. ^ a b Magyar katolikus lexikon Online hozzáférés
  4. Weiszhár 23–24. oldal
  5. ^ a b c d e f g h i j k l m n Weiszhár 24. oldal
  6. ^ a b c Európa uralkodói
  7. Mann III, 379. o.
  8. Mann IV, 50. o.
  9. Duckett, pg. 22
  10. Bryce, xxxv. o.
  11. Mann IV, 51.o.
  12. ^ a b c d Weiszhár, 25. oldal
  13. Csorba
  14. ^ a b c Holy Roman Emperors (angol nyelven). Genealogy.eu. (Hozzáférés: 2011. január 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Európa uralkodói: Európa Uralkodói. Maecenas. ISBN 963-645-053-6, 29. old (1999) 
  • Csorba: Csorba Csaba. Árpád népe, Tudomány – Egyetem, Kulturtrade Kiadó. Budapest, 1997. ISBN 963 9069 20 5 
  • Duckett, Eleanor (1968). Death and Life in the Tenth Century. Ann Arbor: University of Michigan Press.
  • Bryce, James, The Holy Roman Empire, MacMillan. 1913
  • Mann, Horace, K. The Lives of the Popes in the Early Middle Ages, Vol III: The Popes During the Carolingian Empire, 858–891. 1925
  • Mann, Horace, K. The Lives of the Popes in the Early Middle Ages, Vol IV: The Popes in the Days of Feudal Anarchy, 891–999. 1925

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
II. Károly
Frank király
keleten 887899
Trésor de Gourdon 04.JPG
Következő uralkodó:
IV. Lajos
Előző uralkodó:
Lambert
Itália királya
894899
Corona ferrea monza (heraldry).svg
Következő uralkodó:
III. Lajos
Előző uralkodó:
Lambert
római császár
896899
Nagy Károly koronájának ábrázolása
Következő uralkodó:
III. Lajos