Székely György (történész)

Székely György (Budapest, 1924. február 12.) magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A magyar és európai város- és egyetemtörténet neves kutatója. 1955 és 1962, valamint 1976 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektorhelyettese, 1969 és 1975 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja. 1982 és 1987 között a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója.

Életpályája

1942-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Tudományegyetem (ma: Eötvös Loránd Tudományegyetem) Jogtudományi Karára, ahol 1946-ban szerzett jogi doktorátust. Diplomájának megszerzése után köztisztviselőként kezdett el dolgozni, majd 1949-ben a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa lett. Ezalatt kezdett el oktatni az ELTE-n és dolgozott a Kelet-európai Tudományos Intézetben asszisztensként. 1953-ban kinevezték egyetemi docenssé az ELTE középkori egyetemes történet tanszékére, emiatt távozott a Történettudományi Intézetből, ekkor már osztályvezető-helyettes volt.

1953 és 1955 között a Történettudományi Kar dékánhelyettese volt, majd 1956-ban megkapta egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezését. 1955 és 1962 között az ELTE rektorhelyettese volt. 1969-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánjává választották, amely tisztséget 1975-ig töltött be. 1976-ban ismét az egyetem rektorhelyettesévé választották. 1982-ben kinevezték a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatójává, ekkor távozott rektorhelyettesi pozíciójából. A múzeum élén öt évet töltött. 1994-ben nyugdíjazták, majd három évvel később professor emeritusi címet kapott.

1952-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1973-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának, illetve a Magyar Nyelvi Bizottságnak lett tagja. 1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később az MTA Felügyelőbizottságának, a Magyar–Lengyel és a Magyar–Svéd Történész Vegyesbizottság, illetve a Doktori Tanács történettudományi szakbizottságának tagja volt. Ezenkívül 1958 és 1966 között a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, illetve alelnöke volt. A Honismeret című szakfolyóirat főszerkesztője volt.

Rövid ideig részt vett a politikai életben is: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja volt.

Kutatási területe a magyar és az európai város- és egyetemtörténet. Foglalkozott középkori egyetemes történelem egyes kérdéseivel és a hazai, valamint közép-európai parasztfelkelések és előreformációs mozgalmak történetével és vezetőivel. Publikációkat közölt a magyarok bizánci és oszmán kapcsolatairól.

Díjai, elismerései

• Akadémiai Díj (1965)
• Szent-Györgyi Albert-díj (1994)
• Lengyel Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (1996)

Főbb publikációi

• A középkorvégi parasztháborúk (1949)
• A feudalizmus kialakulása és rendszere (1951)
• A török hódítók elleni védelem ügye a Dózsa-parasztháborútól Mohácsig (1952)
• A robotgazdaságra való átmenet Közép-Kelet-Európában és az 1514-es esztendő (székfoglaló, 1974)
• La Hongrie et la domination ottomane XV^e–XVII^e siècles (1975)
• VII. Gergely (1984)
• Fekete-tengeri utak és kapcsolatkeresések az oszmán hatalom hátában (1985)
• Tanulmányok az óbudai egyetem történetéből (1995)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 III. (R–ZS). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 1218. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 1046. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján

Irodalom

• Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére (2004)
• Interjú Székely Györggyel