Polgárdi
| Polgárdi | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Megye | Fejér | ||
| Kistérség | Székesfehérvári | ||
| Rang | város | ||
| Polgármester | Nyikos László (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Irányítószám | 8154 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6973 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 96,63 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 72,16 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Polgárdi
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Polgárdi
Pozíció Fejér megye térképén
|
|||
Polgárdi Fejér megye nyugati részének egyik városa élénk forgalommal.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Közlekedés
Polgárdi két vasútvonalon három állomással és egy megállóhellyel rendelkezik. A településtől valamivel délre fut a Budapest–Székesfehérvár–Nagykanizsa-vasútvonal, amelyen Kiscséripuszta állomás és Polgárdi-Tekerespuszta megállóhely működik. A két helyen Budapestről, Székesfehérvárról, Siófokról, Keszthelyről és Nagykanizsáról érkező személy- és gyorsvonatok állnak meg. A Székesfehérvár–Tapolca vasútvonal a településhez közelebb, északra fut két állomással (Polgárdi, Polgárdi ipartelepek). Budapest, Székesfehérvár, Balatonfüred és Tapolca érhető el ezen a vonalon személy- és gyorsvonatokkal.
A város autósközlekedése intenzív. Egy észak-déli kanyarral északkelet – délnyugat irányban halad át a településen a 7-es elsőrendű főút, amely Budapesttel, Székesfehérvárral és a Balatonnal köti össze a települést. A várostól délre fut az M7-es autópálya. Kisebb mellékút köti össze Kislánggal, Fülével és Jenőn át Nádasdladánnyal. Autóbuszok elsősorban Székesfehérvárral kötik össze, de Kisláng, Enying, Füle és Balatonfűzfő is jól elérhető. Távolsági járatok Budapest, Siófok és Tamási felől közlekednek erre.
[szerkesztés] Története
Polgárdi területéről számos őskori és ókori lelet került elő, de állandó település nyomai nem kerültek elő. Mindez arra enged következtetni, hogy a környék fontosabb vándorlási útvonal mentén terült el. A római időkben azonban a kereskedelem elkerülte a települést, attól északabbi útvonalat választott magának.
A középkorban három település volt a mai Polgárdi helyén: Cinca, Polgárdi és Bökény-somlyó, nyugatra klarissza kolostor helyezkedett el. Polgárdi első említése 1277-ből való. A település 1397-ben Batthyány György birtokába került, és egészen 1945-ig a Batthyányak kezén maradt.
A török fennhatóság Fehérvár 1543-as eleste után szilárdult meg a környéken, ám határterületről lévén szó sokszor kettős adóztatás áldozata lett (mind a magyar földesurak, mind a törökök fizettették a helybélieket), így népességszáma drasztikusan visszaesett.
A török kiűzése után Polgárdi környékén hamar megszerveződtek a majorságok. Polgárdi községként sok uradalmi szolgát vonzott letelepedésre, majd a 19. században polgári fejlődés indult Polgárdiban. A helyi lakosság tevékenyen részt vett az 1848-49-es szabadságharcban is.
A település korán, már 1861-ben kapcsolódott a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda – Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. Később (1909-ben) a konkurens MÁV is létesített vonalat a településen, amikor megépült a Börgönd és Tapolca között a Balatonmelléki Helyi Érdekű Vasút. Így a település Érd mellett Magyarország egyedüli olyan települése lehetett, ahol két párhuzamos vasútvonal is futott. Természetesen a jó infrastruktúra nagyban gazdagította a települést, ahol megjelent az élelmiszer- és az építőipar.
1972-ben az M7-es autópálya megépültével a település még előnyösebb helyzetbe került, végül Polgárdi 1997. július 1-jétől városi rangot kapott.
[szerkesztés] Cinca
Cinca Árpád-kori település Polgárdi határába olvadt.
Nevét az oklevelek 1212-ben említik először, ekkor Cincha alakban írták.
1212-ben a Baracska nemzetség-hez tartozó Ipolit feleségéről Margaretha -ról az oklevelek feljegyezték, hogy a baracskai egyháznak adta birtokát, 2-ekére való ökörrel, 4 rab cseléddel, és egy szőlőművelővel együtt, és a birtokhoz adott még 50 ökröt, 1 kanászt is.
Cinca falu ma már csak helynév Polgárdi határában, a településtől délre. Az 1928-as térképen még fel van tüntetve Czincza p(atak) néven.
[szerkesztés] Bökénysomlyó
Bökénysomlyó, a Honfoglalás korában virágzó település, ma puszta Polgárdi határában, (Székesfehérvártól és Szabadbattyántól délnyugatra).
Nevét az oklevelek 1083-ban említik először, ekkor Bucan Sumliu, Bukensumlov alakokban fordul elő.
Bökénysomlyó a Bökény nemzetség családi monostora volt.
A korabeli oklevelekben maradt fenn, hogy a monostor egyik lakója Székesfehérvár-on közreműködött Szent István teste felemelésénél.
1268-ban Bökény nemzetségbeli Zakariást és a bökénysomlyai prépostot megidézték Nevegy (Alsónémedi) beiktatásánál.
1272-ben Bökénysomlyai Járdán comes leánya, Bébi Guga neje s győri káptalan előtt tesz bevallást.
1274 szeptember 26 és 29 között a gyermek IV. László hívei itt ütköztek meg a Héder nemzetség-beli Henrik fiakkal (Pauer Gy.).
1276-os oklevél szerint az itteni monostornak földje volt Kazsok, illetve Szil mellett (Somogy vm.).
1287-ben Bökénysomlyai Csépán comes (ispán) királyi ember Küngös-ön (Veszprém m.)
1333-ban Bökény nemzetségbeli Fülöp Tabon (Somogy vm.) kiadott oklevelében a Szabolcs vm.-i Devecserben levő birtokára költöző jobbágyoknak szabadságot ad.
Bökénysomlyó ma puszta, Székesfehérvártól délnyugatra, Szabadbattyán határában délnyugatra (Somlyó, Alsósomlyó, Felsősomlyó). A monostor a Somlyó hegyen, a Polgárdi ipartelepek felett állott.
[szerkesztés] Források
Hartvik legenda, Karácsonyi:MNemz.I., Nagy L., Alba Regia 1965-66., Győrffy:Fejérvárm.
[szerkesztés] Nevezetességei
- volt Batthyány vadászkastély
- Somlyóhegyi monostorrom
- Arborétum, benne: Közép-Európa legmagasabb fája (egy kiszáradt mamutfenyő)
- Gazdasági épület (1830 körül)
Évente megrendezésre kerülő nemzetközi motoros találkozó.
[szerkesztés] Testvértelepülése
[szerkesztés] Képgaléria
[szerkesztés] Külső hivatkozás
|
|||||||
|
||||||||||
