Galgóc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galgóc (Hlohovec)
Hlohovec panorama.JPG
Galgóc látképe
Galgóc címere
Galgóc címere
Galgóc zászlaja
Galgóc zászlaja
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Galgóci
Rang város
Első írásos említés 1113
Polgármester Peter Dvoran
Irányítószám 920 01
Körzethívószám 033
Népesség
Teljes népesség 22 701 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 354 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 146 m
Terület 64,12 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galgóc  (Szlovákia)
Galgóc
Galgóc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 25′ 56″, k. h. 17° 48′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 25′ 56″, k. h. 17° 48′ 15″
Galgóc weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A római katolikus templom
A kastély légifotója

Galgóc (szlovákul Hlohovec, németül Freistadt) város Szlovákiában. A Nagyszombati kerület Galgóci járásának székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszombattól 19 km-re északkeletre, a Vág bal partján, az Inóc hegységtől délre fekszik. Beregszeg és Vágszentpéter tartozik hozzá.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határában tarsolylemezes honfoglaló sírt találhattak 1868-ban.[2]

Galgóc az Árpád-korban várispánsági székhely, de várát 1294-ben már elpusztult erődítményként említik. Kont Miklós nádor 1349 és 1369 között új várat építtetett a Vág mellett. 1431. november 9-én Galgóc és Illava között győzte le a magyar sereg a huszitákat. 1644. április 9-én itt szenvedett vereséget I. Rákóczi György vezére, Kapronczay György a Johann Götz vezette császári erőktől. 1665-ben a török elfoglalta és az ostromban erősen megrongálódott. 1703. október 29-én Schlik császári tábornok foglalta el Károlyi Sándor generális kuruc serege elől menekülve, de november 29-én a magyarok visszavették. A Habsburg-párti Erdődy-család 1715-ben a romos épületet kastéllyá alakította át, amelynek egyes részein ma is látszik az erődítmény jelleg. 1802-ben a parkban színházterem épült, ahol Ludwig van Beethoven is adott hangversenyt. Kórházát 1809-ben alapították.

Vályi András szerint "GALGÓTZ. Frajstadl. Frajstak. Mező Város, és hajdani Vár Nyitra Vármegyében. Eredete homályban vagyon. Turótzi szerént, Parte II. Chron. Hungariæ cap. VII. p. 32. itten telepedett vala meg Lehell, a’ ki a’ Cseheket, vagy Morvákat e’ vidékről elkergette vala. Hajdani Várának maradványa bizonyíttya nagy régiségét, és az előtt különös betsben tartatott, ’s falai a’ Királyok képeikkel ékeskedtek. Robert Károly alatt a’ nevezetes Trentséni Máténak birtokában vala. Mátyás, és 8Ulászló Királyok alatt pedig Újlaki Lőrintz bírra, a’ ki mag nélkűl meghalálozván, IIdik Lajos Király, Thurzó Eleknek ajándékozá Galgótzot, 1523dikban, ’s minekutánna ennek maradékai is ki haltak vala, Forgách Ádam vette vólt meg kész pénzen a’ Királyi Fiskustól: de Simonnak Rákótzihoz lett elpártolása miatt elvétettetett, és 1721diktől ólta Gróf Erdődy Uraságoknak birtokokban van. Meg hódoltatták e’ Várat Botskay, és Betlen; 1663dik esztendőben elégett vala, és az Ozmanoknak birtokokba jutott, a’ kik azt meg is erőssítették, és itten, míg az 1664dikben kötött békeség szerént ki nem űríttetett, kűlömbféle prédálásokat tettek. Annakutánna pedig Montekukuli által oltalmaztatott. A’ tizenhatodik században könyvnyomtató ház is vala itten, mellyben külömbféle magyar, és deák könyvek jöttek világ eleibe. Szerentsétlen vólt e’ Város 1739dik esztendőben, mivel a’ pestis, vagy döghalál által nagy részént kiűríttetett. Egyébaránt nevezetes, és gazdag kereskedő Város vólt. Híres kenyér sütők is valának itten. Nevezetesíti továbbá e’ helyet a’ Szent Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Klastromjok, és minden Szenteknek tiszteletekre épűltt Szentegyházok a’ Városnak Templomán kivűl. Lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához két mértföldnyire, Vág vize mellett, mellytől gyakorta károsíttatik. Határbéli földgyei második Osztálybéliek, de mivel szőleje nagy, és termékeny, ’s gabonája ’s bőven terem, ’s mind Országos, mind pedig héti vásárjai vagynak, és helyben eladásra jó módgyok van, réttyei első Osztálybéliek, legelője elég, malma, piatzozása helyben, és lápokkal való kereskedésre Vág vizén, melly határján keresztül foly, jó alkalmatossága, első Osztálybéli." [3]

Fényes Elek szerint "Galgócz, (Freystadtl, Eleutheropolis), vegyes tót-német m.v. Nyitra vmegyében, a Vágh bal partján; Pozsontól 8, Nyitrától 2 1/2 mfd távolságra, egy igen kies vidéken: 3712 kath., 30 evang., 1 ref., 12 óhitü, 478 zsidó lak. Emlitést érdemelnek, a kath. paroch. templom, melly alatt van a gr. Erdődy család temetkező helye; franciscanus klastrom; a postaház; az urasági tisztek lakházai s más privát épületek és boltok; a Synagóga. – A piacz közepén láthatni egy régi kerek lapos tornyot, melly hihetőképen a török idők maradványa. – A Vághon van egy fahid, számos hajó-malmok. – Lakosai gabonával, lóval, szarvasmarhával, de kiváltképen épületre való fával, faeszközökkel, mellyek a Vágon Árva és Liptó vmegyéből hozatnak, eleven kereskedést üznek. – Heti vásárai népesek; országos vásárait pedig a jó lovak kedvéért sokan meglátogatják. Ezenkivül a lakosok mindenféle kézi mesterségeket folytatnak; sőt a Thurzók alatt könyvnyomtató mühely is vala itt; egy evang. gymnasiummal együtt; de ma már e helyett csupán egy kath. polgári oskola van. – Határa nagy kiterjedésü; szántóföldei, rétei termékenyek, de az áradástól gyakran rongáltatnak. – Szőlőhegye igen tágas, és sok, és nagyon középszerü bort terem. – A hegynek déli oldalán áll régi s a történetekben is nevezetes vára. Ezt a XIV-ik század elején a hatalmas Trencséni Máté birta, ki legyőzettetvén a fiskusra szállott. Későbben Corvinus Mátyás alatt Ujlaky Lőrinczet ismerte urának; II-ik Lajos pedig Thurzó Eleknek ajándékozta. Kihalván ezen család, Forgács Ádám nyerte el a hozzá tartozó uradalommal együtt, letévén érte 180,000 frtot. De Forgács Simon a Rákóczy Ferencz egyik fővezére több jószágaival együtt elvesztette, s ekkor az Erdődy családnak adatott kir. adomány-képen, s most is gr. Erdődy Jósefné birja. A török háboruban a város sokat szenvedett a törököktől, tatároktól, sőt 1663-ban a várat is elfoglalták, magára hagyván azt hiteszegett őrzőserege, a Rákóczyaknak pedig nagy fontosságú erősségük vala ez, mint a Vágon való szabad általkelésnek főbástyája. A mostani özvegy grófnének férje mind a várnak mind a különös szépségü kertnek ékesitésére nagy somma pénzt költött, s természeti fekvésétől is segíttetvén, azt – minthogy innen a Vág kies s ezer változásokkal teljes völgyére felséges kilátás esik – egy a legszebb lakhelylyé formálta egész hazánkban" [4]

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1910-ben 7749 lakosából 5645 szlovák, 1401 magyar és 667 német volt.

2011-ben 22 701 lakosából 21 220 szlovák, 80 cseh, 24 roma és 21 magyar volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdődy várkastély (14. század) és a parkjában található egykori színházépület (1802)
  • Gótikus plébániatemploma a 16. század óta búcsújáróhely
  • Ispotálytemplom (14. század)
  • Ferences templom (gótikus és reneszánsz alapokon)
  • Hagyományos Szent Mihály napi vásár
1868-ban került elő Galgóc mellett az első tarsolylemez-lelet a honfoglalás korából

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1730-ban Arady (Nepomuki) János, Dulcino (Dalmácia) püspöke.
  • Itt született 1740-ben Fleischhacker János jogász, jogakadémiai tanár.
  • Itt született 1831-ben Sporzon Pál gazdasági akadémiai tanár.
  • Itt született 1852-ben Horváth József jogi szakíró, törvényszéki bíró
  • Itt hunyt el 1844. június 17-én báró Mednyánszky Alajos magyar királyi belső titkos tanácsos, Nyitra vármegye főispánja, író, történész, az MTA tiszteletbeli tagja, a 19. századi iskolarendszer egyik reformere.
  • A temetőben nyugszik a nagy német költő, Heinrich Heine nagyanyja.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Follajtár József 1928: Galgócz eleste 1663-ban. Hadtörténelmi Közlemények 29.
  • Fedeles Tamás 2011: Galgóc az Újlaki érában (1349–1524). In: Bárány Attila – Papp Klára – Szálkai Tamás (Szerk.): Debrecen város 650 éves - Várostörténeti tanulmányok. Debrecen. Speculum Historiae Debreceniense 7, 220–222.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]