Pöstyén

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pöstyén (Piešťany)
Hotel Thermia Palace - Piestany.jpg
A Thermia Palace szálló szecessziós épülete.
Pöstyén címere
Pöstyén címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nagyszombati
Járás Pöstyéni
Turisztikai régió Középső-Vágmente
Rang város
Első írásos említés 1113
Polgármester Remo Cicutto
Irányítószám 921 01
Körzethívószám 033
Népesség
Teljes népesség 28 268 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 640 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 160 m
Terület 44,20 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pöstyén  (Szlovákia)
Pöstyén
Pöstyén
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 35′ 20″, k. h. 17° 50′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 20″, k. h. 17° 50′ 00″
Pöstyén weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A Krajinsky híd a Vágon
A Napóleon-fürdő este
Thermia Palace szálloda fényképe 1940-ből

Pöstyén (szlovákul Piešťany, németül Pistyan, [Bad] Püschtin, lengyelül Piszczany) város Szlovákiában. 2011-ben 28 268 lakosából 23 643 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyszombattól 32 km-re északkeletre, a Vág partján fekszik. A Nagyszombati kerület Pöstyéni járásának székhelye. Gyógyfürdőiről nevezetes. Koszorány tartozik hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Először a zoborhegyi bencés apátság 1113-ban kiadott birtoklevele említi Pescan néven. Ezt követően írott forrásokban az alábbi névváltozatokban fordul elő: 1113Pescan, 1299Pekchen, 1348Posseen, 1357Pechen, 1429Pestien, Pestyen, 1435Pestyén, 1436Pesthyen, 1442Piesthen, 1546Pestien, 1552Pestiien, 1564Pyšten, 1588Pestien, 1642Pistin, 1689Pöstény, 1709Pustin, 1742Pusteny, 1745Pösthenium, Piesthan, Pischtan, 1747Pissteny, 1773Püstin, Piesscžany, Teplicz, Teplicze, 1786Pűschtin, Piečany, 1786Teplicz, 1808Pöstény, Püstény, Püstény, Pjessčany, Pěssťany, 18631907Pöstyén, 1913Pöstyény, 1920 óta Piešťany.

Jelképei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ismereteink szerint a község legkorábbi ismert pecsétjének lenyomata egy 1564-ben kiállított oklevélen maradt fenn. A 25 mm átmérőjű pecsét Szent Istvánt ábrázolja. Az 1771-ből származó pecsétjének központi motívuma szintén Szent István, körfelirata Sigillum Teplicien, melyhez hasonlatos az 1774-es keltezésű Sigillum Teplicense körfeliratú pecsét. Következő fennmaradt pecsétje 1783-ból származik, alakja nyolcszög, átmérője 35 mm, központi motívuma továbbra is Szent István, körfelirata Sigillum oppidi Peosten.

A város mai jelképe, a Mankótörő, melyet Winter Lajos megrendelésére Heyer Arthur festőművész alkotta meg 1894-ben Budapesten, korábban a gyógyfürdő jelképe volt. A mankótörő alakja 1945. október 21-én, a település várossá nyilvánításának napján vált hivatalos jelképévé.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint a melegforrások körül már az őskorban éltek mammutvadászok. A város környékén került elő Szlovákia egyik legjelentősebb őskori emléke a Moraváni Vénusz. Már a rómaiak is ismerték a Vág szigetének 67 °C-os meleg, iszapos forrásait. A település első írásos említése "Pescan" alakban 1113-ból a zoborhegyi bencés apátság birtokainak leírásából származik. A 13. század derekán a gróf Cseszneky család birtoka volt. A 13. század végétől 1321-ig Pöstyén is Csák Máté uralma alá tartozott. Halála után a birtok a királyé lett. Eztán Pöstyén királyi birtok, részben pedig Temetvény várának uradalmához tartozott. 1348-ban Nagy Lajos király a temetvényi uradalmat hívének, Kont Miklós magiszternek adta. A család kihalása után II. Lajos királytól a Thurzók szerezték meg. A középkorban a gyógyulni vágyók a források körül ásott, faágakkal megerősített, szalmával bélelt gödrökben üldögéltek. Gyógyvizéről elsőként Wernher György tudósított 1549-ben kiadott Magyarország csodálatos vizei című művében. Gyógyvizének és iszapjának gyógyászati alkalmazását Johannes Crato von Krafftheim orvos 1571-ben kiadott művében jellemezte.

1720-ban III. Károly király a birtokot a galgóci uradalommal az Erdődyeknek adta. A 18. századi, fából épített fürdőházakat az 1813-as árvíz elpusztította. 1820 körül építette fel Erdődy János az első kőből készült fürdőépületet klasszicista stílusban. Ő építtette ki a fürdő parkját is. A fürdő Winter család általi bérbe vétele 1888-ban, egyben annak nagymértékű felvirágoztatását is jelentette. A Winter család további fürdőházakat, gyógyszállókat épített, s a fürdő az országhatárokon túl is elismert lett. Az első világháború sebesültjei ellátására szanatóriumot létesített. A környék néphagyományának és régészeti leleteinek bemutatására 1928-ban múzeumot hozott létre. A fürdőt 1939-ben államosították. A második világháború idején a Winter családot koncentrációs táborba deportálták.

Vályi András szerint „PÖSTÉNY. Pöstyén, Pistyán. Mezőváros Nyitra Vármegyében, földes Urai Gróf Erdődy, és Motesiczky Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik kies helyen, Vág-vizéhez nem meszsze. Ispotállya is van. Nevezetesíti híres fördője, mellynek külömbféle nyavalyákban hathatós foganattya van; lásd felőle Torkos Jánosnak munkáját, e’ tzím alatt: Schediasma de thermis Pöstiniensibus. Határja jól termő, vagyonnyai jelesek, és külömbfélék, eladásra is van módgyok, első osztálybéli.” [2]

Fényes Elek szerint "Pőstyén (Pistyani, Teplicza), tót m. v. Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján 9 mfdnyire Posontól, 5 mfdnyire Nyitrától. 3266 kath., 6 ev., 105 zsidó lak., kath. paroch. templommal, s az uraságnak csinos nyári mulató kastélyával. Szántófölde sok és termékeny; rétei kétszer kaszállhatók. – 1530 és 1599-ben ezen helyet a Törökök egészen elpusztitották. F. u. gr. Erdődy Józsefné, s a galgóczi uradalomhoz tartozik. Ut. p. Galgócz." [3]


„Fél órányira Pőstyéntől épen a Vágh partján fakad ama hires meleg ásványos víz, melly fördésre használtatik; természeti melegsége 48–50 foknyi Reaumur szerint, s olly nagy, hogy benne a tyukot is meglehet koppasztani. Szine nem egészen tiszta; ize, ha meghűl, a közönséges ivó viztől semmit sem különbözik; alkotórészei: csudasó, keserűsó, gypsz, konyhasó, szénsavanyos mész, szénsavanyos keserűföld, kavicsföld, vékony kénköves szesz (spiritus), alkaliföld. Haszna leginkább szembetűnő, a szélütött, vagy más szerencsétlenség által elzsibbadt tagok gyógyitásában, továbbá a szakgatásokban (Rheumatismus) reszketésben, régi sebekben, csipő fájdalomban, s mint némellyek állitják, a szemfájásban is, ellenben az igazi köszvényre nem sokat tehet.” [3]

„Hogy e forrásnak a Vághon tul szemközt lévő hegygyel némi-némi összeköttetése legyen, onnan gyanithatni; mert a forrástól kezdve a Vághon keresztűl egy keskeny vonal soha a legkeményebb télben sem fagy be. Az is különös, hogy a víz melegsége a Vágh vizének áradásával nőttön nő ugy hogy e miatt sokszor fördeni is lehetetlen. Ezen vizet főképen csak fördésre, azaz: külsőképen használják, belsőképen csupán az orvosok javaslatára. – A fördőépület el van osztva kád, – és állófördőre (Gehbad). A kádfördőben 28–22 káddal biró fördő szobák találtatnak, s csővek segedelmével a víz melegségét kiki tetszése szerint mérsékelheti. Az állófördő, hol együtt fördenek, ismét 4 osztályból u. m. urak- közönséges- zsidó- és iszapfördőből (Schlammbad) áll. Ez utolsó legmelegebb s tőszomszédságában van a kutba foglalt forrásnak. A fördővendégek befogadására szolgál egy nagy vendégfogadó. – A vendégfogadó mellett találtatik egy más épület, s ebben vannak: a kávéház, a tánczterem, az ebédlőterem, s az árendás lakhelye. Háta megett ezen épületnek pedig van az újonnan elrendelt sétatér. Egyszóval a pőstyéni fördő, mind hasznos tulajdonságáért, mind a környék szépségéért hazánkban egy a legkedvesebb, s látogatottabb fördők közűl; de egy árnyékos kertben, s más közel levő regényes sétáló helyekben való fogyatkozás sokat lehuz érdeméből.” [3]

1910-ben 7379 lakosából 5234 szlovák, 1440 magyar és 593 német volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Pöstyéni járásának székhelye volt.

A pöstyéni Vaskoronát 1915. augusztus 20-án szentelték fel a fürdő virágpavilonja előtt. Az alkotás, amely a Szent Korona fából faragott mása volt, a magyarországi hadirokkantak segélyezését célul kitűző országos nemzeti áldozatkészség mozgalom keretén belül valósult meg. A nemes ügyet támogató adományozók emlékül kis vasszöget üthettek a szoborba, amely így nyerte el vasborítását. Az adományokat Erdődy Imre gróf és neje védnöksége alatt, a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egyletének pöstyéni fiókja gyűjtötte. A koronát Seilnacht galgóci faragómester készítette a pöstyéni fürdősziget egyik százados nyárfájából.[4]

2001-ben 30606 lakosából 29475 szlovák volt.[5]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reumatológiai intézet
  • Erősen radioaktív gyógyvizével reumát, idegbántalmakat gyógyítanak. A fürdő bérleti jogát 1889-ben a Winter-család szerezte meg. Bérbe vételének kezdetén csupán egy szerényen berendezett, harminc szobás szálloda állt a fürdővendégek rendelkezésére, gyógykezelésüket pedig egy 19. század kezdetéről származó, forrásokra épített fedett medencés fürdőház valamint további két kádfürdőkkel ellátott fürdőház biztosította a Fürdőszigeten. A szálló vendégei a Vág folyón keresztül vezető facölöpökön álló hídon jutottak át a Fürdőszigetre.
  • A 11. század végén épült Gyetva utcai egykori kegytemplom. A közelében lévő szentkút ősrégi kegyhely, eredete valószínűleg még a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. 1772-ben a templomot villám sújtotta, 1813-ban árvíz pusztította és ezután már nem építették újjá. 1835-ben az ősi kegyszobrot átvitték az 1832-ben épült új plébániatemplomba, ahonnan eltűnt.
  • A város főterén álló, 1832-ben épült plébániatemplom
  • A Vág folyón átívelő sétahíd 1931 és 1933 között épült.
  • Az egykori johannita kolostor romjai.
  • Evangélikus temploma.

Híres szülöttek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pierre Coubertin gimnázium

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pöstyén témájú médiaállományokat.