Garami Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Garami Ernő
Garami Ernő.jpg
Születési neve Grünbaum Ernő[1]
Született 1876. december 13.
Budapest
Elhunyt 1935. május 28. (58 évesen)
Budapest
Foglalkozása politikus,
miniszter,
főszerkesztő

Garami Ernő (szül. Grünbaum[1], Budapest, 1876. december 13. – Budapest, 1935. május 28.) magyar szociáldemokrata politikus, miniszter, egy időben a Népszava és a Szocializmus főszerkesztője.

Gyermek és ifjúkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei Csehországból települtek Magyarországra, jól működő kávéházat vezettek a Kálvin téren, de apja Garami Eduárd betegsége majd halála miatt tönkrementek. A három testvér közül a legidősebb Ernő ezt követően tanulta ki a műszerész szakmát, majd munkavállalási céllal Németországba utazott, ahol több írása is megjelent szociáldemokrata folyóiratokban.

Szociáldemokrata munkásvezérként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1898-ban tért haza és 1919-ig az MSZDP meghatározó politikusaként tevékenykedett. Volt a napilappá alakuló Népszava főszerkesztője, 1906-tól pedig Kunfi Zsigmonddal közösen szerkesztették az MSZDP elméleti folyóiratát, a Szocializmust. Ebben az időben szépírói munkásságot is folytatott, novellái jelentek meg a Népszavában, a Vígszínház pedig 1908-ban mutatta be a „Megváltás felé” című drámáját. A polgársággal való szövetség támogatója volt.

Az első köztársaság minisztereként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Garami Ernő a Károlyi-, majd a Berinkey-kormányban 1918. október 31-től 1919. március 21-ig kereskedelemügyi miniszter volt, álláspontja szerint nem volt realitása adott korban a proletárforradalomnak, ezért következetesen elutasított minden ilyen irányú törekvést. 1919. március 21-én őt már be sem vonták a szociáldemokraták és kommunisták közti egyeztetésekbe, fiának emlékiratai szerint, amikor értesült arról, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Magyarországi Szocialista Párt néven egyesült, akkor kijelentette, hogy olyan pártnak nem kíván a tagja lenni, amely éppen a demokrata szót hagyja el a nevéből. Bécs érintésével Svájcba utazott.

Emigrációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után a Peidl-kormányban (1919. augusztus 1–6.) megkapta az igazságügy miniszteri posztot, de azt nem fogadta el. Amikor Friedrich István került puccsszerűen kormányra, Garami egy rövid ideig Bécsben tartózkodott. Hazatérte után az MSZDP nevében több alkalommal is tárgyalt Horthy Miklóssal a Nemzeti Hadsereg bevonulásáról. 1919. novemberében, tartva a fehérterror különítményeseinek bosszújától, ismét külföldre ment és 1921-ben Bécsben Lovászy Mártonnal együtt megindította a Jövő című lapot. A Bécsben megjelent cikkei miatt perbe fogták, csak 1929-ben térhetett haza.

Újra az MSZDP-ben, a párton belüli elszigetelődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itthon rossz egészségügyi állapota ellenére is komoly munkát végzett. Nagy szerepe volt a munkanélküliek 1930. szeptember 1-jei tüntetése megszervezésében, előkészítésében, a Népszavában ismét gyújtó hangú írásai jelentek meg (Ki az utcára - 1930. augusztus). Az MSZDP vezetőségének harcias politikája nem tetszett, így fokozatosan elszigetelték és kiszorították a pártvezetésből. 1931 januárjában távozott ismét Magyarországról.

Utolsó évei és halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécsben elszegényedve, egyre betegebben élt. Az osztrák szociáldemokrata felkelés bukása után 1934-ben visszatért Budapestre, ahol 1935 május 28-án elhunyt.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Házasságából két fia született, Garami Ernő Tibor és Garami Ervin. Unokája Budapesten él, dédunokái Svájcban.[5]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hazafiság és nemzetköziség (Bp., é. n.);
  • Marx és Engels élete (Bp., 1909);
  • Választójog és tömegsztrájk (Bp., 1913);
  • Az osztályharc (Bp., 1914);
  • Politikai harc és munkásság (Bp., 1918);
  • Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok (Leipzig-Wien, 1922).
  • Szociáldemokrácia Szocializmus Demokrácia (Bp., 1940);

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Garami Ernő témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. Bp., Győző A., 1927.
  • Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp.], * A magyar társadalom lexikonja. Bp., A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Tolnai új világlexikona. Bp., Tolnai, 1926-1933.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.