Magyarország politikai élete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Magyarország politikai élete az 1989 óta létező Harmadik magyar köztársaság politikai vonatkozásait mutatja be. Magyarországon a Második világháborút követően a négy évtizedes Magyar Népköztársaság, a Rákosi-korszak totálisan és a Kádár-korszak „puhán” diktatórikus időszaka után, a Rendszerváltást követően létrejött Magyar Köztársaság keretein belül vált lehetővé ismét demokratikusan szabad választásokat tartani. Az azóta történt és a korábbiaknál sokkal sokfélébb politikai eseményeket ezért lényeges kiemelni.

Magyarország belpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar politikai rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország 1989. október 23. óta alkotmányos parlamentáris képviseleti demokrácia. (Nem hivatalosan harmadik magyar köztársaságnak is nevezik.) A politikai rendszert a rendszerváltás során, 1989-ben nyugatnémet mintára hozták létre. Eszerint a magyar parlament egykamarás, az Országgyűlést négy évente parlamenti választások során választja a nép. Az Országgyűlés hozza meg a törvényeket, és 2/3-os többséggel módosíthatja az alkotmányt. A köztársasági elnök megfontolásra visszaküldheti a törvényt a kihirdetés előtt, vagy az Alkotmánybírósághoz fordulhat. Az Alkotmánybíróság megsemmisíti az egész törvényt vagy csak egyes részeit, ha megállapítja róla, hogy az az Alkotmányba ütközik.[1]

A választásokon a politikai pártok képviselőjelöltjei ill. független jelöltek indulnak. (Lásd: Magyar választási rendszer.) Az 386 tagú Országgyűlésben a mandátumot szerzett képviselők kapnak helyet. A választásokon legtöbb mandátumot elért pártok tárgyalásokat kezdenek egymással, hogy létrehozzanak egy 50%+1 fős parlamenti többséget, amely azután megválasztja a miniszterelnököt. A miniszterelnök hozza létre ezután az Országgyűlésnek felelős kormányát. A miniszterek a Parlamentben interpellálhatók, de a minisztert csak a miniszterelnök mozdíthatja el hivatalából. Az Országgyűlés csak a kormányfőtől vonhatja meg a bizalmat, s ezzel a teljes kormány megbízatása megszűnik. (Lásd még: konstruktív bizalmatlanság.)

Mivel az új törvényeket leggyakrabban a kormány kezdeményezi, és a kormánypártok automatikusan biztosítják az annak elfogadásához szükséges többséget, ezért a törvényhozói hatalom mintegy alárendelődik a végrehajtóinak. A mindenkori parlamenti ellenzék fő terepe a polgári nyilvánosság.

A parlamenti mandátumok aránya 1990 óta

Választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar parlamenti választásokat nem jellemzi érdektelenség.

Választói aktivitás százalékban
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010
1. forduló 65,11[2] 68,92[3] 56,26[4] 70,53[5] 67,83[6] 64,38[7]
2. forduló 45,54[8] 55,12[9] 57,01[10] 73,51[11] 64,39[12] 46,66[13]

A magyar választási rendszer a nagy pártokat preferálja, a győztes felé torzít; másrészt a stabil kormánytöbbség létrejöttét szolgálja az is, hogy a választások második fordulójában koalíciókötésre ösztönöz.

Kormányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időszak Miniszterelnök (párt) Kormánykoalíció vagy kormánypárt Kormány Politikai ideológia
19901993 Antall József (MDF) MDF-FKGP-KDNP Antall-kormány jobboldali
19931994 Boross Péter (MDF) MDF-kisgazdák-KDNP Boross-kormány jobboldali
19941998 Horn Gyula (MSZP) MSZP-SZDSZ Horn-kormány[14] baloldali
19982002 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-FKGP-MDF Első Orbán-kormány jobboldali
20022004 Medgyessy Péter (pártonkívüli) MSZP-SZDSZ Medgyessy-kormány baloldali
20042006 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP-SZDSZ Első Gyurcsány-kormány baloldali
20062009 Gyurcsány Ferenc (MSZP) MSZP (2006-tól 2008-ig az SZDSZ-szel koalícióban) Második Gyurcsány-kormány baloldali
20092010 Bajnai Gordon (pártonkívüli) MSZP (külső SZDSZ-támogatással) Bajnai-kormány baloldali
20102014 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Második Orbán-kormány jobboldali
2014 Orbán Viktor (Fidesz) Fidesz-KDNP Harmadik Orbán-kormány jobboldali

Köztársasági elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország köztársasági elnökét az Országgyűlés választja 5 évre. Az alaptörvény szerint feladata a nemzet egységének kifejezése. Jogköre általában erősen korlátozott, szinte formális. Jelentősége csak a rendkívüli helyzetekben értékelődik föl.

Időszak Név Jelölő szervezet Fő ellenjelölt
1990–1995 GönczÁrpád.jpg Göncz Árpád MDF-SZDSZ megegyezés
1995–2000 GönczÁrpád.jpg Göncz Árpád MSZP, SZDSZ Mádl Ferenc
2000–2005 Ferenc Mádl.jpg Mádl Ferenc Fidesz
2005–2010 László Sólyom.jpg Sólyom László Fidesz, MDF
Szili Katalin
2010–2012 Schmitt Pál.jpg Schmitt Pál Fidesz-KDNP Balogh András
2012– János.Áder2000.jpg Áder János Fidesz-KDNP

Pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar pártok társadalmi beágyazottsága csekély. A bejegyzett pártok taglétszáma összesen nem éri el a felnőtt lakosság 5%-át. Magyarországon 2011-ben 122 párt volt bejegyezve.[15]

A főbb magyar politikai pártok a következők:

Név Politikai ideológia Párttagok
száma
(2011)[16]
A 2014-es választásokon
listán kapott szavazatok
aránya[17][18]
Fidesz.png Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) konzervativizmus 40 320 44,87%[19]
Insignia Hungary Political Party KDNP.svg Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) kereszténydemokrácia 15 500
Mszp logo.png Magyar Szocialista Párt (MSZP) szociáldemokrácia 33 200 25,57%[20]
Együtt 2014-logo.jpg Együtt – A Korszakváltók Pártja (Együtt) a szociáldemokrácia és liberalizmus
elemei vegyesen
330
(2014)[21]
DKP logo.jpg Demokratikus Koalíció (DK) a szociáldemokrácia és liberalizmus
elemei vegyesen
7 000
(2013)[22]
PM logo.jpg Párbeszéd Magyarországért Párt (PM) a szociáldemokrácia, a liberalizmus
és a zöldpolitika elemei vegyesen
N/A
Liberalisok.png Magyar Liberális Párt (MLP) liberalizmus
722
(2014)[21]
Jobbik.jpg Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik) nacionalizmus, nemzeti radikalizmus 12 430 20,22%
LMP logo.png Lehet Más a Politika (LMP) zöldpolitika, harmadik út 700 5,34%
MKM logo.jpg Magyar Munkáspárt (Munkáspárt) kommunizmus N/A 0,56%

A magyar politikai életet 2010-ig a pártok koncentrációja jellemezte. A 2011-es új választási törvény kedvezőbb szabályai miatt 2014-ben több párt indult.

Egyéni jelöltek és pártlistát állító pártok száma[23]
A választás éve 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014
Összes egyéni jelölt 1532 1885 1608 1244 998 812 1531
– ebből független jelölt 120 103 53 40 11 21 39
Egyéni jelöltet állító pártok száma 29 35 26 21 21 19 59
Területi listát állító pártok száma 18 19 15 13 15 10
Országos listát állító pártok száma 12 15 12 8 10 6 18

A „baloldal” és a „jobboldal” a magyar politikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választási eredmények kivetítése 2006-ban
  • A baloldaljobboldal megkülönböztetés a választók és a politikai elit számára egyaránt orientáló erővel bír. Az 1990-es évek során rendre az állampolgárok kb. 70, a parlamenti képviselők kb. 95%-a volt képes magát elhelyezni a bal-jobb skálán.[24]
  • A politikai szereplők leginkább szövetségi politikájukkal, annak is legeklatánsabb példájával, a koalíciókötéssel demonstrálják, hogy mit tekintenek a maguk számára releváns politikai dimenziónak. A magyar politikában a baloldal-jobboldal dimenzió vált a koalícióképzés, a kormányalakítás fő kritériumává.
  • A két fogalom első szinten ugyanazt jelenti, mint az európai politikában – ha a kategóriapár jelentésének „magjára”, az emberi természettel, a világképpel vagy a társadalom rendjével kapcsolatos jelentésére gondolunk (lásd: baloldal és jobboldal) –, de a második szinten jelentős eltéréseket találhatunk: a magyarországi politikai paletta legfontosabb sajátossága, hogy – eltérően a legtöbb nyugat-európai országtól – a baloldal és jobboldal tartalmilag elsődlegesen ideológiai-kulturális dimenziót jelent, és csak másodsorban jelent gazdasági-elosztási dimenziót. A gazdasági beállítottság alárendelt, másodrendű tényezőként van jelen. Ennek az az oka, hogy a gazdasági értelemben vett baloldali-jobboldali tagoltság még nem vagy csak kevéssé alakult ki: a politikai spektrum nem a munkavállalókat, szakszervezeteket képviselő baloldal és a tulajdonosi osztályt, valamint a középosztályt képviselő jobboldal között vált ketté. Kormányra kerülve a magyar pártok általában gazdaságilag jobboldaliak, liberális politikát folytatnak, ellenzékben pedig gazdaságilag baloldaliak, az állami szerepvállalást erősítenék. A pártok szociokulturális értelemben vett bal- és jobboldalisága nem változik (fontos kivétel a Fidesz átalakulása 1992-93 táján).
  • Számos olyan kérdés van, amely szervesen illeszkedik a bal-jobb jelentésének „magjához”, s így abból levezethető (halálbüntetés, az eutanázia, a kisebbségek jogai, egyházak politikai szerepe), ugyankkor más ügyek csak attól válnak bal- vagy jobboldalivá, hogy azt bal- illetve jobboldalinak tekintett pártok vállalják fel (privatizáció, kül- és biztonságpolitikai kérdések, közjogi berendezkedésre vonatkozó kérdések).

A magyar demokrácia karakterváltozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MSZP-rendezvény a 2006-os választási kampány idején

Az 1990–2006-os időszak főbb tendenciái[24]:

  • a politikai élet professzionalizálódása (a politikusság szakmává válik);
  • a politikai participáció (korábbihoz képest nőtt a választási részvételi arány)
  • a politikában nő a média szerepe;
  • a kormány jelentőségének növekedése az országgyűléssel szemben;
  • a kormányzati kommunikáció szerepének növekedése;
  • a személyzeti politika szerepének növekedése;
  • a vezető személyek jelentőségének növekedése;
    • a miniszterelnök szerepének megnövekedése a végrehajtó hatalmon (kormányon) belül (ezt segítette elő többek közt a MEH);
    • a kormányfő-jelöltet középpontba állító választási kampány és az ennek megfelelő szavazói viselkedés kialakulása;
    • kormányfőjelölt-centrikus szavazói viselkedés kialakulása;
    • a párton belüli hatalom eltolódása a pártelnök irányába;
  • a politikai elitek a politikai táborokat nem összebékítik, hanem megteremtik.
  • a pártrendszert két erős párt határozza meg;
  • az alkotmány relatív konszolidációja;
  • a fragmentáció növekedése

Magyar politikai napirend[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar média szorosan kapcsolódik a politikai élethez: az utóbbi témákat szolgáltat a médiának, az pedig megjelenési lehetőséget neki.[24] Jellemzői:

  1. a kormányzati pozícióban lévők strukturális okokból versenyelőnyben vannak a napirenden a kezdeményezések terén;
  2. a napirenden lévő ügyek döntő többségében a média nem csupán hírt ad valamilyen politikai akcióról, rendezvényről vagy eseményről, hanem maga teremt kereteket hozzá, illetve a politikusok kizárólag a média számára tervezetten szólalnak meg egy adott téma kapcsán;
  3. egy adott ügy napirendre kerülését elősegítheti, ha abban a pártok látványos egyeztetéseket, megbeszéléseket, úgynevezett politics-típusú eseményeket szerveznek, a média az ilyen ügyekre fogékonyabbnak mutatkozik;
  4. nem a parlamenti ülésrend vagy aktivitás, hanem az adott ügyek médiaérzékenysége befolyásolja a parlamenti vitatémáknak a vezető hírekbe való bekerülésének esélyeit; a média gyakran a szokatlan, a rutin megoldásoktól eltérő parlamenti eseményeket emel napirendre
  5. a napirendre lényegesen nagyobb eséllyel kerülnek be az ideologikus-pártpolitikai-szimbolikus témák, mint a materiális-elosztási jellegű ügyek; a témastruktúra azonban elsősorban a pártok tematizációs szándékaitól és lehetőségeitől függ, így meg is változhat a sorrend;
  6. a témák jelentős része szakpolitikailag nehezen vagy egyáltalán nem besorolható; számos téma, elsősorban szimbolikus, botrány vagy bulvár jellegű ügy, szakpolitikailag értelmezhetetlen;
  7. a napirenden egyáltalán nem vagy legfeljebb csak nehezen figyelhető meg a szakpolitikai fontosság és a napirendi súly közötti összefüggés;
  8. a pártpolitikai jellegű ügyek dominálják a vezető híreket, míg az input témák akkor lehetnek hangsúlyosabbak, ha a jelentősebb tematizációs lehetőségekkel rendelkező kormánypártok nem tudják kontroll alatt tartani a napirendet.

Kisebbségek helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország nemzetiségei helyi kisebbségi önkormányzatokat hozhatnak létre, de parlamenti képviseletük nem megoldott.

  • A cigányok helyzete súlyos szociális problémákkal terhelt, és erős a többségi társadalom részéről a kirekesztésükre való hajlam életmódjuk miatt. A romák több, nemzetiségi alapon szerveződő pártot hoztak létre, de ezek többnyire valamelyik nagy politikai párthoz kapcsolódtak, s önállóan nem jutottak az Országgyűlésbe.
  • A zsidóságon belül 2005-ben sikertelen kezdeményezés indult a kisebbségi törvénybe nemzetiségként való felvételért. A Magyarországon élő kínaiak és oroszok száma növekszik, de politikai státuszuk bizonytalan.

Politikai események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1994-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-as események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2006-os események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-es események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1990-es években a külpolitika legfőbb prioritása a korábbi szovjet orientáció nyugatival való felváltása volt. A magyar külpolitika irányvonala világpolitikai kérdésekben az ország NATO-hoz és Európai Unió-hoz való csatlakozása óta a szervezetek érdekeinek van alárendelve.

Helyzete az EU-n belül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország tagja a schengeni övezetnek, de nem tagja az eurózónának. A 736 tagú Európai Parlamentben (EP) 22 képviselői hellyel rendelkezik. Magyarországon először EP-választásokra 2004-ben került sor. A 2009-es EP-választásokon négy párt szerzett mandátumot: Fidesz (14), MSZP (4), Jobbik (3), MDF (1). Az Európai Bizottság magyar tagja Andor László.

Konfliktusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Techet Péter: Az alkotmánybíróság diszkrét bája. Bar!kád.hu.
  2. Az Országos Választási Iroda (OVI) adatai
  3. Az OVI adatai
  4. Az OVI adatai
  5. Az OVI adatai
  6. Az OVI adatai
  7. Az OVI adatai
  8. Az OVI adatai
  9. Az OVI adatai
  10. Az OVI adatai
  11. Az OVI adatai
  12. Az OVI adatai
  13. Az OVI adatai
  14. A Horn-kormány mögött 2/3-ot meghaladó parlamenti többség állt.
  15. pár megszűnés
  16. Nem pártoljuk a párttagságotNépszabadság, 2011. május 14.
  17. Az adatok forrása: az Országos Választási Iroda honlapja.
  18. A többi párt egyenként 0,5% alatti eredményt ért el.
  19. A Fidesz és a KDNP közös listát állított.
  20. A Összefogás néven közös listát állított az MSZP, az Együtt, a DK, a PM és az MLP.
  21. ^ a b Több mint 700 tagja van Fodor Gábor pártjának! – 444.hu, 2014. április 18.
  22. Ezt ígéri a Demokratikus Koalíció – Népszabadság, 2013. január 25.
  23. Az adatok forrása 2014-ig: Kovács László Imre: „Gondolta a fene” – Avagy választói és pártstratégiák a magyar választási rendszerben
  24. ^ a b c A szakasz forrása: Török Gábor (et. al.): A magyar politikai rendszer (Osiris, 2005), On-line segédanyag

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország politikai élete témájú médiaállományokat.

9. 13.