Népszavazás Magyarország EU-tagságáról

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás eredményes volt, és az érvényesen szavazó választópolgárok 83,76%-a támogatta a belépést. A csatlakozásra végül 2004. május 1-jén került sor Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia társaságában.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1989-'90-ben lezajlott kelet-európai rendszerváltások után az egykori szocialista országok célként tűzték maguk elé az nyugat-európai integrációs szervezetekbe (NATO, Európai Unió, OECD) való bejutást. A legtöbb várakozás az EU-csatlakozást előzte meg. Magyarország 1991 óta volt társult tag és az Unió 1998-as luxemburgi csúcstalálkozója óta folytatott csatlakozási tárgyalásokat a szervezettel, melyek 2002-re a végükhöz érkeztek. A törvények szerint a csatlakozásról népszavazásnak kellett döntenie. A kormányzó MSZP kezdeményezte, hogy az ügydöntő referendumot még a 2003. április 12-i athéni EU-csúcs előtt tartsák meg.[1] Az Országgyűlés 2003. április 12-ére tűzte ki az ügydöntő népszavazást. A népszavazás olyan szempontból volt egyedülálló az legújabb kori magyarországi demokrácia történetében, hogy szombati napon tartották, holott a választásokat és népszavazásokat hagyományosan vasárnapi napokon tartják (bár ezt semmilyen jogszabály nem írja elő).

A kérdés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”

A kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csatlakozás melletti politikai kampányt fejtett ki

  • a magyar kormány
  • az összes parlamenti párt

A csatlakozással szembeni politikai kampányt fejtett ki

Az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás előtt a Medgyessy-kormány állami támogatásban részesítette a csatlakozást támogató szervezeteket, de az ellenzők nem kaptak támogatást. 2002. november 29-én létrehozták az Európai Unió Kommunikációs Közalapítványt (EUKK), amely kuratóriumának elnöke Palánkai Tibor volt. AZ EUKK „tájékoztatás” címén különféle propaganda-rendezvényekkel és a 181-es hívószámú „EU-vonallal” igyekezett lakosság körében a belépés negatív hatásaitól való félelmet csökkenteni: például elterjedt volt az a rémhír, miszerint az EU bürokráciája be fogja tiltani Magyarországon a háztáji disznóvágást és a máktermesztést – s így nem lehet majd mákos tésztát sem készíteni többé.

Emlékezetes az EUKK-plakátkampány banális hangneme, amely a pénzügyi-gazdasági és politikai kérdések helyett a kulturális azonosulást tematizálta, például: „Nyithatok-e cukrászdát Bécsben? Igen!” Ezt sokan bírálták[2] illetve parodizálták[3] a kampány alatt és után. AZ EUKK működését utólag vizsgáló Állami Számvevőszék is több hiányosságot talált.[4]

A belépés mellett agitáló értelmiségiek, sportolók, művészek stb. elsősorban az utazási szabadság növekedését hangsúlyozták.

Noha 2003 januárjában még a lakosság több mint 60%-a jelezte részvételi szándékát[5][6] és a szavazásig a részt venni kívánók aránya is növekedett, végül alacsony lett a részvétel. Az érdektelenség egyik magyarázata lehet, hogy sokan eleve lefutottnak tartották a népszavazást, azaz nem látták érdemleges esélyét a csatlakozás elmaradásának.

Ellenkampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SZMM EU-ellenes plakátja

A csatlakozást ellenző szervezetek nem voltak képesek a támogatókéhoz hasonló szervezett kampány kifejtésére. A csatlakozást szinte kizárólag a nemzeti függetlenség feladásaként, az ország gyarmatosításaként írták le, többek között a Magyar Igazság és Élet Pártja. Sokakban ellenszenvet keltett az ellenkampány sok helyütt kifejezetten nacionalista hangvitele. Tiltott önkényuralmi jelképek használatáért tartóztatták le a Szabad Magyarországért Mozgalom tagjait, akik az Unió 12 csillagát a vörös csillag és a horogkereszt társaságában ábrázolták.[7] Egyes közéleti szereplők is elzárkóztak az EU-csatlakozás támogatásától.[8] Az ellenkampány mindazonáltal sikeresnek mondható, hiszen 2003 januárjában a kutatások az EU-val kapcsolatos várakozások mérséklődését, illetve az ellenszavazók táborának növekedését jelezték [9]

Hivatalos tájékoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 2003 elején indította el a lakosság uniós felkészülését segítő telefonos és internetes szolgáltatását. Az EUvonal call center a nagyközönségnek nyújt az Európai Unióval kapcsolatos ismereteket és gyakorlati tudnivalókat telefonon és írásban, valamint nagy látogatottságú honlapot üzemeltet.

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EU-Icon.svg
A Magyarország EU-csatlakozásáról
szóló népszavazás eredménye

(2003. április 12.)

A szavazásra jogosultak száma 8 042 272 fő 100%
A megjelentek száma 3 669 252 fő 45,62%
  • Ebből érvénytelen szavazat
17 998 a megjelentek
0,49%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 3 056 027 83,76%
Nem 592 690 16,24%
Összesen 3 648 717 100%

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] A www.origo.hu cikke; Elérés: 2007. október 23.
  2. Reklám helyett tájékoztat az EUKK – Origó-cikk
  3. EUKK plakátparódiák gyűjteménye
  4. Jelentés az EU Kommunikációs Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről
  5. A közvélemény az EU-csatlakozásról 2003 januárjában
  6. [2] Csaknem négyszer annyian vannak a támogatók, mint az ellenzők – A Galloup intézet felmérése a csatlakozás megítéléséről; 2003. február 18.; Elérés: 2007. október 25.
  7. [3]
  8. [4] – Jancsó az EU-csatlakozás ellen kampányol; a www.origo.hu cikke; Elérés: 2007: október 24.
  9. Csaknem négyszer annyian vannak a támogatók, mint az ellenzők – A Galloup intézet felmérése a csatlakozás megítéléséről; 2003. február 18.; Elérés: 2007. október 25.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]