Magyar Liberális Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar Liberális Párt

Liberalisok.png
Adatok
Elnök Fodor Gábor

Alapítva 2013. április 27.,
hivatalosan bejegyezve: 2014. január 24.
Székház 1051 Budapest, Sas u. 10-12.
Ifjúsági tagozat Fiatal Liberálisok
Tagok száma 722 [1] (2014 április 18.)

Ideológia liberalizmus
Politikai elhelyezkedés centrista
Hivatalos színei kék

Magyarország politikai élete
Weboldala

A Magyar Liberális Párt (MLP), vagy más nevén Liberálisok egy magyarországi politikai párt, amelyet 2013 áprilisában hozott létre Fodor Gábor, a Fidesz és az Szabad Demokraták Szövetsége egykori elnöke.[2][3] Politikáját alapvetően liberálisként határozza meg. Budapesten és a megyeszékhelyeken rendelkeznek tagokkal, országszerte kiépült megyei szervezeteik vannak.

Politikai nézetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai programjukat „Együttérző liberalizmus”-nak nevezték el.[4]

A Liberálisok nem az SZDSZ utódpártja – vélik, hogy az SZDSZ erényeit és hiányosságait nem kell letagadni, de a Magyar Liberális Párt befejezettnek és „feltámaszthatatlannak” tekinti az SZDSZ politikai programját, és új alapokra akarja építeni a magyar liberalizmust. Az új program azért viseli az „együttérző” jelzőt, mert az SZDSZ korábbi kommunikációja nem tudta meggyőzni az embereket, hogy a liberalizmus az együttérzésre épül. Az MLP azért is kritikával illeti – és ezen változtatni is kíván –, mert az SZDSZ nem kívánt az emberekhez szólni, inkább egy szűk szavazótáborral működött. Az MLP szerint Magyarországon egy félmilliós liberális szavazótábor él.

Példaképüknek tekintik Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Wesselényi Miklóst, Kölcsey Ferencet, Deák Ferencet, Batthyány Lajost, és Eötvös Józsefet, akik nemzeti érzelműek és szabadelvűek voltak. Kossuth Lajost azért, mert megértette, hogy az európai és a magyar értékrend integrálható, és nem megy a magyarságtudat rovására. Közel 150 év tapasztalat bizonyítja, a Liberálisok szerint, hogy az európaiság és a magyarság nem két, egymást kizáró fogalom.

A szabadságról így írnak: „szabadnak lenni azt jelenti, hogy az egyén a közösség által megállapított korlátokon belül, önállóan, külső parancsok, megkötések nélkül élheti az életét. A szabadság adja meg az egyén számára azokat a lehetőségeket, amelyek révén kibontakoztathatja a tehetségét, érvényre juttathatja a tudását, kiteljesítheti életét.” Bár a szabadság nem korlátlan, felelősséggel jár, és csak magukról önállóan gondolkodó, a megfelelő információ birtokában lévő emberekből lehet sikeres társadalmat építeni. Az embereknek tisztában kell lenniük azzal, „hogy a szabadság felelősséggel jár. Nem életképes az az elgondolás, hogy a szabadságot fel lehetne áldozni valamiféle egyoldalúan megfogalmazott államérdek, a »nemzeti megdicsőülés« oltárán.”

Elvetendő az az állam, amely a saját értékrendjét akarja az emberekre oktrojálni. A liberális állam kis csoportokban gondolkodik (ami lehet önkormányzat vagy egy iskolai közösség), akik tisztában vannak saját szükségletükkel, és felelős módon képesek arról döntést hozni. A szabadelvű állam értéknek tekinti a sokszínűséget, és nem feladata az ítélkezés, nem favorizálhat egyetlen véleményt sem, pl. művészeti irányzatról. A Liberálisok hiszik, hogy egy társadalomban az egyén nem alárendeltje az államnak, hanem aktív segítője, akinek nem kell félnie, hogy a véleménye apropóján megtorlásban részesül az államtól.

Oktatáspolitikájuknak fő eleme a decentralizáció, az állami beleszólás eltörlése, az iskolák visszaadása az iskolapolgároknak. A Liberálisok úgy vélik, hogy az állam nem tehet különbséget állami, magán- vagy egyházi iskola között. Állításuk szerint „sehol a világon nem működik önfenntartó felsőoktatás, de minden oktatásra fordított adóforint többszörösen megtérül. A válságból kivezető egyetlen út a humántőke fejlesztése”.[5]

Hiszik, hogy egészségügyi kérdésekben a legfontosabb a betegségek megelőzése és az egészséges, tudatos életmód. Az államnak meg kell oldania a gyermekek nappali, minőségi étkeztetését, testnevelésre nevelését (ha infrastrukturálisan lehetséges). Továbbá az oktatási rendszernek is ki kell vennie a részét minden korosztály egészséges életmódra nevelésében, valamint támogatni kell a civil szerveződésű sportegyesületeket ill. az egészségügyi dolgozók tisztességes bérezését is biztosítani kell.[6]

Viszont az államra nagy szükség van a szabad verseny igazságosságának fenntartásában, a monopóliumok és kartellek elleni harcban, ellenőrzésében. Az állam nem vehet magáncégeket, azoknak a versenyeztetését kell elősegítenie. Bár gazdaságpolitikailag a Liberálisok piacbarátok, a szociális védőhálóra szükség van, és a jelenlegi rendszernek sem szabad megfeledkeznie az elesettekről. A kiutat a Liberálisok nem a segélyezési rendszer javításában látják, hanem az átképzési lehetőségek és munkahelyteremtő beruházások ösztönzésében, a magukról gondoskodni képes egyének kineveléséről, akik képesek érvényesülni a piacgazdaságban és kiállni magukért.

Az MLP komoly kritikával illeti a jelenlegi alaptörvényt, bár leszögezik, hogy nem vonnák vissza azonnal. Szerintük egy alkotmánynak konszenzuson kell alapulnia, mert a lakosság csak egy sokak által támogatott alkotmánnyal ellátott társadalomban képes funkcionálni.

Az MLP így ír a mai magyarországi jobboldalról: „A jobboldal nemzetfelfogása az »örök nemzet« romantikus, 19. századi ideáján alapul: a nemzetet úgy kezeli, mint öröktől fogva létező, etnikailag homogén közösséget. Ez hibás elképzelés, hiszen a nemzet létrejöttében nem a származás, hanem a közös élmények, a közösen megélt sors, és az évszázadok alatt kifejlődött nyelv a meghatározóak”.

Bár az MLP elfogadja az 1947-es párizsi békeszerződés cikkelyeit, a külföldön élő magyarság nemzetközi egyezményekben biztosított jogaiért harcba száll.

Konkrétumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Áfa leszállítása 22%-ra, egyéb különadók fokozatos eltörlése, hogy az emberek, vállalatok diszkrecionális jövedelme növekedjen, ami kedvező gazdasági hatással bír
  • Az Alkotmánybíróság korábbi jogkörének visszaállítása
  • Az önkormányzatok kapják vissza az iskolákat, kórházakat, szakrendelőket, ha úgy kívánják
  • A helyi népszavazás eredményességi küszöbét le kell vinni 25%-ra
  • Kormánytól független adatvédelmi biztos posztjának visszaállítása
  • Pártfüggetlen legfőbb ügyészség visszaállítása
  • Médiatanács, Médiahatóság felszámolása
  • Független bíróság, és ne a Parlament, döntsön az egyházak besorolásáról
  • A munkanélküli ellátás meghosszabbítása hat (vagy kilenc) hónapra, a munkakereső aktív együttműködésének követelése
  • A Nemzeti Alaptantervben biztosítani kell, hogy a diákok megismerhessék a kisebbségek kultúrájukat, ezzel elősegítve az etnikai integrációt
  • Pozitív diszkrimináció támogatása
  • Határon túli magyarság szavazati jogának eltörlése
  • Tankötelesség visszaállítása 18 éves korig
  • Kötelező óvodáztatás eltörlése
  • Környezetszennyező nagyvállalatokra különadó kivetése, a befolyt összeget zöld beruházásra fogják fordítani
  • Az abortusztabletta tilalmának eltörlése
  • Gyermekéhezés visszaszorítása a helyi gazdák és menzák támogatásával
  • A testedzésre nevelés ösztönzése, de csak akkor, ha az infrastruktúra biztosított
  • Presztízs-beruházások leállítása, az azokra szánt összegek átcsoportosítása az egészségügyi dolgozók bérezésébe

Választási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2014. január 14-én az Összefogás[7] nevű ellenzéki pártszövetség tagja lett. A szövetség célja a 2014-es magyarországi országgyűlési választásokon a második Orbán-kormány leváltása volt, amely azonban nem sikerült, de Fodor Gábor mandátumot szerzett. A pártelnök ezután bejelentette, hogy az Összefogás felbomlása és a nehéz anyagi helyzetük miatt nem indulnak a 2014-es európai parlamenti választáson.[1]

A 2014-es önkormányzati választásokon főpolgármester-jelöltjük Bodnár Zoltán. Megválasztásakor a tömegközlekedés felújításával, peremkerületekkel, drogprevencióval, hajléktalan-ügyekkel foglalkozna. Bodnár szerint a Fidesz ellenségként tekint Budapestre, mert szerintük a főváros egy „liberális fészek”.[8]

Vezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fodor Gábor elnök
  • Boruzs András pártigazgató
  • Bősz Anett ügyvivő
  • Popper Gábor ügyvivő

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Fodor Gábor pártja nem indul az EP-választáson – hvg.hu, 2014. április 9.
  2. Fodor Gábor hídszerepre tör, Bokros elakadtNépszabadság, 2013. március 27.
  3. Fodor: Ez a jövő, amaz pedig a múlt – Index, 2013. április 27.
  4. Liberálisok. Az együttérző liberalizmus programja 
  5. A párt oktatáspolitikája. (Hozzáférés: 2014. augusztus 10.)
  6. A párt egészségügy-politikájának összefoglalása. (Hozzáférés: 2014. augusztus 10.)
  7. Az „Összefogás” neve 2014. március 6-tól „Kormányváltás”-ra módosult a hasonló nevű Összefogás Párt miatt.
  8. Bodnár Zoltán-interjú Kálmán Olgával. atv.hu

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]