Baloldal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A baloldal, illetve baloldali politika jellemzője, hogy nagy súlyt fektet a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására és az általános (szociális) jogokra, szemben a társadalmi hierarchiával, illetve egyenlőtlenséggel. A baloldali politika támogatja a kisebbségek és a hátrányosabb helyzetű csoportok jogait, illetve e jogok érvényre juttatását, támogatja a szabadságjogokat, és általában támogatja a kulturális sokszínűséget[1], gazdaságilag pedig a nagyobb állami szerepvállalást. A baloldal meghatározása történelmileg és országonként is változó.

Az elnevezés a nagy francia forradalomra vezethető vissza, ahol a Nemzeti Konventben az elnöktől balra foglaltak helyet a monarchiát (és a status quo-t) ellenző és a radikális változásokat támogató képviselők, vagyis az ancien régime elvetői.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ipari forradalom kiszélesedésével a baloldali politika elsősorban a munkások életkörülményeivel és jogaival kezdett el foglalkozni, illetőleg általánosságban véve az összes szegényebb társadalmi réteg problémáinak megoldását tűzte ki céljául. Ahogy a szabadságjogok elterjedtek, a baloldal „békés” része (tehát a liberálisok, szocialisták és szociáldemokraták) a bőrszíntől és származástól független egyenjogúságra helyezte a hangsúlyt. Napjainkban a baloldal egy része a liberálisokkal összefonódva támogatja a szabad piacot és a globalizációt, radikálisabb csoportjaik azonban ragaszkodva eredeti elveikhez továbbra is a pénzuralom megszüntetésében látják a szegény rétegek felemelésének módját.

Mérsékelt formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikában a baloldal általában a társadalmi változások szorgalmazója a társadalomkritikai szemlélet alapján. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata Nyugat-Európában a szociáldemokrácia, amely a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik.

Szélsőbaloldali formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A baloldalnak több radikális irányzata van, így például a kommunizmus és az anarchizmus. A hatalomra jutott forradalmárok eszmei háttere általában zavarossá, ellentmondásossá vált, hiszen a radikális baloldali szemlélet egyik alapvető gondolata a mindenkori társadalmi renddel szembeni kritikai szemlélet.

A kommunizmus vezető és sokáig legsikeresebb irányzata sokáig a szovjet típusú, Vlagyimir Iljics Lenin nevéhez köthető, marxizmus-leninizmusnak nevezett nézetrendszer és gyakorlat volt, amelynek tézisei szerint az osztályharc során a dolgozó osztályok, a munkások és parasztok osztálya szükségszerű győzedelmet arat a tőkés polgári, illetve a feudális arisztokrata osztályok felett. A nemzet csupán egy „vadhajtása” a történelemnek, jelentősége a szabadságjogokkal megszűnik, és az emberek végül mind egyenlőek lesznek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.hhrf.org Baloldali politika, civil társadalom és bevándorlás Olaszországba: Bologna esete, tanulmány, fordítás hhrf.org Eredeti: Peró, Davide: Left-wing politics, civil society and immigration in Italy: The case of Bologna in Ethnic and Racial Studies 28. vol. 2005. 5. no. September 832–858. p.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]