Paraszt

A paraszt szónak két jelentése van, egy főnévi és egy melléknévi. A szláv eredetű szó kezdetben melléknévként jelent meg a magyar nyelvben, de később jelentéstapadással alakult ki a főnévi alakja. Nyelvjárásokban előfordul még a „paroszt”, „pariszt” és a „prosztó” változat is. Pejoratív mellékzöngéje az évszázadok során alakult ki.^[1]

A szó eredete[szerkesztés]

A magyar nyelvbe a „paraszt” szó a szerb, horvát, illetve szlovén prost szóból kerülhetett, amelynek jelentése „egyszerű, közönséges, nyers, durva”. Eredetileg a magyarban is csak melléknévként volt használatos az eredetinek megfelelő pejoratív kifejezésként. Mai főnévi, mezőgazdaságban dolgozó fizikai munkást (agrárproletárt) megnevező jelentése csak később alakult ki.^[2]

Szinonim melléknévi jelentései[szerkesztés]

közönséges, mindennapi
világi (nem egyházi)
egyszerű művű, dísztelen (ruha, bútor, fegyver stb.)
köznépi, nem nemes
nyers, durva
tudatlan, tanulatlan
szimpla, nem teljes (virág)
szelíd
sovány (hús)
esztelen, féleszű

Szinonim főnévi jelentései[szerkesztés]

világi személy
megműveletlenül hagyott föld
gyalog (mint sakkfigura) köznapi elnevezése
köznépi, nem nemes személy
üresen, megműveletlenül hagyott része valaminek

A parasztság története[szerkesztés]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Aratás. A gépesítés és nagyüzemi gazdálkodás nagymértékben csökkentette a parasztság lélekszámát

A jobbágyság[szerkesztés]

Bővebben: Jobbágy

Feudális társadalmi intézmény, a mezőgazdasági munkát végző jobbágyok személyi függése a nemesi rangú földesúrtól, aki közigazgatási és bírói jogosítványokkal rendelkezett a fölöttük, munkakényszert írt elő számukra saját földjén, korlátozta költözésüket. Másrészt felügyelte a rendet és katonai védelmet jelentett számukra.