Szántás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarlóhántás hagyományos lóekével

A szántás a földművelés, azon belül a talajjavítás egyik legfontosabb művelete, amelynek során a termőföld felszínét megmozgatják, előkészítik a vetésre. Legfontosabb eszköze az eke, amely meghatározza a szántás módját, a parcella alakját.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szántás modern módszerrel

A formái szerint kétféle lehet: össze-, illetve szétszántás.

Az összeszántás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összeszántást a parcella közepén, a középbarázda mellett kezdik. Az első barázda kiszántása után, mindjárt mellette haladnak vissza. Az eke mindig jobbra fordítja a földet, ezért a hant [1] mindig szemközt döl egymásnak, ormót [2] képez és a földdarab két végén keletkezik a barázda.

Szétszántás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szétszántás az előzővel ellenkező művelet. A szántást a földdarab két oldalán kezdik és úgy haladnak befelé, hogy végül a parcella közepén mély barázda keletkezik. A két műveletet azonos földdarabon felváltva alkalmazzák, hogy a föld dombosodását elkerüljék, és sima, egyenletes maradjon.

A csapadékosabb, dombos tájakon (az Őrségben, az Alföld egyes területein bakhátra szántanak, azaz 2-5 méteres közökben többször összeszántanak. Az így keletkező domború felületről, a köztük lévő széles barázdákon könnyen lefolyik az eső, és a hólé. A meredekebb hegyoldalakon pl.: Erdélyben, a Felföldön teraszokat képeznek, hogy könnyebb legyen a szántás, a csapadék ne mossa le a vékony termőréteget és az igavonó jószágot is kíméljék.

A szántás minősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sekély és mélyszántást különböztetünk meg. Ez függ a talaj típusától és és a talajba ültetett növény fajtájától.

Művelési mélység szerinti csoportosítás:

  • sekély szántás (7–17 cm)
  • középmély szántás (18–24 cm)
  • mélyszántás (25–35 cm)
  • mélyítő szántás (36–50 cm)
  • rigolírozás (50 cm felett)

Rendszerint ősszel kerül sor a (leg)mélyebb szántásra. Különleges alkalmakkor (rét vagy legelő feltörésekor háromszor, négyszer is szántottak gyors egymás után. A tavaszi fordulóban általában egyszer vetés előtt szántottak.

A szántásnak régebben a paraszti munkában fontos és tekintélyes helye volt. Ehhez számos hiedelem és szokás kapcsolódott. Elsajátítása a felnőtté válást is jelezte.

Szántás és permakultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A permakultúra a szántást a talajt kiszárító, a talajfenntartó élőlények számára káros műveletként értelmezi, ezért helytelen eljárásként igyekszik minimalizálni. [3]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A hant jelentései: 1.Nagyobb földdarab 2.Gyeptégla3. 3.Sírhant 4.Az irodalomban: Kis füves földkupac
  2. Az ormó jelentései: 1.Hegyorom 2.Szőlősorok között felhúzott földhányás 3.Kasza pengéjének foka 4.Pattanás
  3. Baji Béla: Permakultúra és önellátó biogazdálkodás

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Balassa Iván: Az eke és a szántás története Magyarországon. (Budapest, 1973.)
  • Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. 175. o. ISBN 963-955-636-X

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eke témájú médiaállományokat.