Majtényi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Majtényi László (Budapest, 1950. november 30.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe kezdetben a tengerjog volt, később az ombudsmani intézménnyel foglalkozott. 1995 és 2001 között adatvédelmi biztos (ombudsman), 2008–2009-ben az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke.

Tartalomjegyzék

Életpályája [szerkesztés]

1970-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1975-ben szerzett jogi diplomát. Diplomájának megszerzése után a Maharthoz került, ahol jogtanácsosként dolgozott. 1980-tól tíz éven át a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója volt. 1990-ben az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, később főtanácsosa lett Lábady Tamás alkotmánybíró mellett. 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök adatvédelmi biztosnak jelölte, az Országgyűlés annak megválasztotta. Tisztségét 2001-ig töltötte be. 2003-ban alapító elnöke volt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetnek, két éves szünettel azóta is ott dolgozik. 2005 és 2008 között az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testületének tagja volt. 2001-ben ügyvédi irodát nyitott. 2003 és 2010 között Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense volt.

2007-ben Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölte, de a parlamenti pártok nem választották meg.[1] 2008-ban Sólyom László és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közösen jelölte Majtényit az Országos Rádió és Televízió Testület élére, az Országgyűlés erre a tisztségre megválasztotta.[2] Tisztségéről 2009. október 29-én mondott le, a rádiófrekvenciák elosztása elleni tiltakozásul.[3] 2010-ben a Miskolci Egyetem jogelméleti és jogszociológiai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést.

1993-ban megvédte az állam- és jogtudományok kandidátusi, 2010-ben akadémiai doktori értekezését. 1975 és 1995 között a Világosság című folyóirat jogi és szociológiai rovatának szerkesztője volt. 1988-ban Norvégiában, 1992-ben Svédországban járt tanulmányúton, ahol az ombudsmani rendszert kutatta.

Kutatási területe a tengeri jog, ezen belül a tengeri fuvarjog volt. Később alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozott: az ombudsmani intézmények összehasonlító vizsgálatával, adatvédelemmel és információszabadsággal.

Családja [szerkesztés]

Nős, felesége bíró a Legfelsőbb Bíróságon, két fiúgyermek és egy leánygyermek édesapja.

Főbb publikációi [szerkesztés]

  • Tengeri fuvarjog (1986)
  • Ombudsman. Az állampolgári jogok biztosa (1992)
  • Az elektronikus információszabadság (társszerk., 2005)
  • Az olvasó védelmében. Újságombudsmanok a Magyar Hírlapnál (Miklósi Zoltánnal, 2006)
  • Az információs szabadságok (2006)
  • A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet (társszerző, 2007)

Jegyzetek [szerkesztés]

Források [szerkesztés]