Majtényi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Majtényi László
Született 1950. november 30. (63 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár

Majtényi László (Budapest, 1950. november 30.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe kezdetben a tengerjog volt, később az ombudsmani intézménnyel foglalkozott. 1995 és 2001 között adatvédelmi biztos (ombudsman), 2008–2009-ben az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben vették fel az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi Karára, ahol 1975-ben szerzett jogi diplomát. Diplomájának megszerzése után a Maharthoz került, ahol jogtanácsosként dolgozott. 1980-tól tíz éven át a Budapesti Műszaki Egyetem oktatója volt. 1990-ben az Alkotmánybíróság tudományos munkatársa, később főtanácsosa lett Lábady Tamás alkotmánybíró mellett. 1995-ben Göncz Árpád köztársasági elnök adatvédelmi biztosnak jelölte, az Országgyűlés annak megválasztotta. Tisztségét 2001-ig töltötte be. 2003-ban alapító elnöke volt az Eötvös Károly Közpolitikai Intézetnek, két éves szünettel azóta is ott dolgozik. 2005 és 2008 között az Egyenlő Bánásmód Hatóság tanácsadó testületének tagja volt. 2001-ben ügyvédi irodát nyitott. 2003 és 2010 között Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának docense volt.

2007-ben Sólyom László köztársasági elnök az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelölte, de a parlamenti pártok nem választották meg.[1] 2008-ban Sólyom László és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közösen jelölte Majtényit az Országos Rádió és Televízió Testület élére, az Országgyűlés erre a tisztségre megválasztotta.[2] Tisztségéről 2009. október 29-én mondott le, a rádiófrekvenciák elosztása elleni tiltakozásul.[3] 2010-ben a Miskolci Egyetem jogelméleti és jogszociológiai tanszékén kapott egyetemi tanári kinevezést.

1993-ban megvédte az állam- és jogtudományok kandidátusi, 2010-ben akadémiai doktori értekezését. 1975 és 1995 között a Világosság című folyóirat jogi és szociológiai rovatának szerkesztője volt. 1988-ban Norvégiában, 1992-ben Svédországban járt tanulmányúton, ahol az ombudsmani rendszert kutatta.

Kutatási területe a tengeri jog, ezen belül a tengeri fuvarjog volt. Később alkotmányjogi kérdésekkel foglalkozott: az ombudsmani intézmények összehasonlító vizsgálatával, adatvédelemmel és információszabadsággal.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, felesége bíró a Legfelsőbb Bíróságon, két fiúgyermek és egy leánygyermek édesapja.

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tengeri fuvarjog (1986)
  • Ombudsman. Az állampolgári jogok biztosa (1992)
  • Az elektronikus információszabadság (társszerk., 2005)
  • Az olvasó védelmében. Újságombudsmanok a Magyar Hírlapnál (Miklósi Zoltánnal, 2006)
  • Az információs szabadságok (2006)
  • A kémikus, a pszichiáter, a jogász... és az irodalomtörténet (társszerző, 2007)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]