Heller Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heller Ágnes
Az Ünnepi Könyvhéten, 2010. június
Az Ünnepi Könyvhéten, 2010. június
Születési neve Heller Ágnes
Született 1929. május 12. (86 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus
egyetemi tanár
MTA-tag
Kitüntetései Széchenyi-díj (1995)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heller Ágnes témájú médiaállományokat.

Heller Ágnes (Budapest, 1929. május 12. –) Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fehér Ferenc filozófus özvegye. Az első férje Hermann István volt.

Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései. A Budapesti Iskola egyik jelentős személyisége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó származású polgári családban született. Nagynénje Meller Rózsi.[1] A szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, 15 éves korában már jöttek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette; az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A háború befejeződése után Budapesten ugyan visszakapták Falk Miksa utcai lakásukat, de éhezésben és nyomorban éltek édesanyjával[2]

Az éhezés elől édesanyja beadta a szegedi zsidó árvaházba, s ott ismerkedett meg a cionista mozgalom képviselőivel.[3]

Cionista korszaka és párttagsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cionista mozgalomban aktív szerepet töltött be, több cionista táborban volt és cionista tüntetéseken vett részt. Gondolkodott azon, hogy kivándorol Izraelbe, de ettől elállt. Harcolt az ellen a nézet ellen, hogy a „kommunisták a cionizmust nacionalista ideológiának tekintették.” Önéletírása szerint, melyet Kőbányai János a Múlt és Jövő folyóirat szerkesztője riportkönyvben dolgozott fel – A bicikliző majom – két évig volt a cionista világmozgalom tagja.

A cionizmussal való szakítása jeléül is 1948-ban férjével, Hermann Istvánnal együtt belépett a kommunista pártba.[4]

Vallással összefüggő nézete a holokausztról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Interjúregényéből, A bicikliző majomból idézi Kőbányai János a következő filozófiai gondolatokat: „Istent a másik oldalról sem lehet belekeverni a holocaust magyarázatába vagy értelmezésébe. Ha belekeverem: úgy kell gondolnom, hogy a holocaust Isten büntetése volt a bűneinkért. Megváltás az asszimilációtól. Ha nincs holocaust, a zsidóság eltűnik. De Isten meg akarta menteni a zsidóságot, nem elveszejteni. Azzal, hogy ránk küldte Adolf Hitlert, menekült meg a zsidóság. Ettől nem asszimilálódott egészen. Ez istenkáromlás. Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember.” [5]

Tudományos tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen magyar–filozófia szakon 1947-től 1951-ig. 1951-ben nyert magyar–filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet.

A Budapesti Iskola[6] megalapítójának, Lukács Györgynek tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okokból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958–1963 között Heller középiskolában tanított. 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben elérte a kandidátusi, 1968-ban pedig a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.

Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a São Pauló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát, 1986-ban. Ez utóbbi állomáshelyét még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben, 1990-től már hazajárt filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1994–) és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1995-ben habilitált. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor beválasztották az MTA levelező- (1990), majd rendes (1995) tagjai sorába. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője napjainkban is. 2010-től professor emeritaként ismét tanít az ELTE Esztétika Tanszékén.

Vitatott kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1957-ben kelt írásában erős, tudományon kívüli bírálatokkal illette Kosztolányi Dezső életművét, az 1936-ban elhunyt neves irodalmárt etikátlan, nihilista, szélsőjobboldali személyként ábrázolva.[7]
  • Eltekintve Heller Ágnes (koronként változó) ideológiájától és politikai állásfoglalásaitól, szakmai szempontból is bírálták. Közhelyszerűnek számít, hogy úgy foglalkozott Arisztotelésszel és klasszika-filológia kérdésekkel, hogy nem tudott ógörögül.[8]
  • 2011 elején a Magyar Nemzet cikksorozatban foglalkozott egy korábbi, Heller témavezetésével az NKTH-hoz 57 millió forint értékben beadott pályázattal, Heller Ágnes azonban visszautasította a szerinte politikai vádakat.[9]. A Magyar Filozófiai Társaság elnöksége állásfoglalásban tiltakozott a filozófusok meghurcolása ellen,[10] és több konzervatív tudós is megszólalt a szóban forgó filozófusok védelmében.[11] Az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján nyomozás zajlott.[12][13][14][15][16] A nyomozást bűncselekmény hiányában 2012 májusában megszüntették.[17][18][19]
  • 2011 márciusában rövid előadást tartott a brüsszeli parlamentben. Az előadás egy momentuma (Heller Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő felvetésére kijelentette,[20] hogy 2006 októberében „no one was shot, no one was tortured” – „senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak meg” vagy „senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg”) a kétértelműsége miatt újabb felháborodást keltett a magyarországi közvéleményben.[21][22][23]
  • A Hankiss Ágnes által a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amit Heller a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését.[24] Heller nem tagadta, hogy sor került a levél megírására, azonban kijelentette, hogy legnagyobb részét az azóta már elhunyt első férje, Hermann István hamisította meg.[25]
  • 2011-ben Sánta Kutya díjban részesült.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában (Budapest, 1957)
  • Az aristotelési etika és az antik ethos (Budapest, Akadémia Kiadó, 1966)
  • A reneszánsz ember. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967)
  • Portrévázlatok az etika történetéből (Budapest, Gondolat Kiadó, 1976)
  • Az ösztönök. Az érzelmek elmélete (Budapest, Gondolat Kiadó, 1978)
  • Jalta után (Fehér Ferenccel, 1990)
  • Diktatúra a szükségletek felett (Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel, magyarul 1991)
  • Leibniz egzisztenciális metafizikája. (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1995)
  • Bicikliző majom (Kőbányai János interjúregénye. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 1997, 2004)
  • A „zsidókérdés” megoldhatatlansága, avagy mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek? (Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2004)
  • Megtestesülés. (Debrecen, Csokonai Kiadó, 2005. Ser. Alföld könyvek)
  • New York-nosztalgia. (Budapest, Jelenkor Kiadó Kft., 2008)
  • Művei és fordításai az OSZK adatbázisában.

Művei külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reconstructing aesthetics. Ed. Fehér, F. Oxford, 1986
  • Beyond justice. Oxford – Boston, 1988
  • The postmodern political condition, with Ferenc Fehér. Cambridge – New York, 1988
  • General ethics. Oxford – Boston, 1990
  • A philosophy of morals. Oxford – Boston, 1990
  • Más allá de la justicia. Madrid, 1990
  • The grandeur and twilight of radical universalism, with Ferenc Fehér. New Brunswick, 1991
  • La condizione politica postmoderna. Genova, 1992
  • A philosophy of history in fragments. Oxford – Boston, 1993
  • Etica generale. Bologna, 1994

Megjelent beszélgetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heller Ágnes és Jutta Hausmann disputája a Genezisről - * Asztali beszélgetések...1 - Öt párbeszéd szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008
  • Csepregi András, Fabiny Tamás, Heller Ágnes és Jókai Anna disputája a Honnan jövünk, kik vagyunk, hová megyünk kérdéséről- * Asztali beszélgetések...2 - A csendesség felé szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008

Tudományos tisztségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Filozófiai Szemle (Budapest) szerkesztője (1956)
  • Thani Eleven (Melbourne), szerk. bizottsági tag
  • A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottságának és a Filozófiai és Történettudományok Osztálya Filozófiai Bizottságának tagja

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Collège International de Philosophie (Párizs)
  • International Society of the Sociology of Knowledge
  • Société Européenne de Culture (Velence)
  • Magyar Filozófiai Társaság

Kitüntetései (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Heller Ágnes: Bicikliző majom
  2. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában.Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 110. oldal.
  3. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 112. oldal.
  4. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 112-116. oldal
  5. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány.
  6. A Budapesti Iskola fő személyiségei: Lukács György, Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Márkus György, Hermann István, Vajda Mihály.
  7. Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában. Budapest, 1957
  8. Ungvári Tamás: Elvtárs és spicli jár a csöndben. Részlet egy önéletrajzi esszéből. In: Beszélő, 8. évf. (2003), 11. sz.
  9. Heller Ágnes: Ezek a pénzek mentek valamire
  10. Állásfoglalás
  11. Újabb feljelentések születhetnek a filozófusok ellen (HVG/MTI)
  12. Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Népszabadság, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  13. Bekért pályázatok: Budai vizsgálja Hellerék százmillióit. Magyar Nemzet Online, 2011. január 12. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  14. [1]
  15. „Nincs semmilyen hálózatom” – Heller Ágnes a jobboldali vádakról
  16. Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Magyar Hírlap, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  17. Heller Ágnes: Ezzel most miért nincs tele a sajtó? (Stop.hu, 2012. május 18.)
  18. Árnyékra vetődött Budai Gyula, felmentették a filozófusokat (HVG, 2012. május 24.)
  19. Megalapozottan nem nyomoznak a filozófusok ellen (Index, 2012. július 11.)
  20. Részlet a YouTube-on
  21. Sci-fi: Heller Ágnes szerint senkire nem lőttek rá 2006-ban
  22. [2]
  23. [3]
  24. Heller Ágnes üdvözölte az 56-os „ellenforradalom” leverését. Metropol, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2011. április 21.)
  25. Heller Ágnes különös levele: valaki hamisított?, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2011. április 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Heller Ágnes lásd 131. p. ISBN 963-482-037-9
  • Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza. 1. köt. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, Greger–Biográf, 1999. Heller Ágnes lásd 676. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]