Heller Ágnes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heller Ágnes
Heller1.JPG
Az Ünnepi Könyvhéten, 2010. június
Születési neve Heller Ágnes
Született 1929. május 12. (85 éves)
magyar 1919-1946 Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus
egyetemi tanár
MTA-tag
Kitüntetései Széchenyi-díj (1995)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2004)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Heller Ágnes témájú médiaállományokat.

Heller Ágnes (Budapest, 1929. május 12. –) Széchenyi-díjas filozófus, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fehér Ferenc filozófus özvegye. Az első férje Hermann István volt.

Kutatási területe az etika, az esztétika, a történet- és kultúrfilozófia, valamint a filozófiai antropológia kérdései. A Budapesti Iskola egyik jelentős személyisége.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsidó származású polgári családban született. Nagynénje Meller Rózsi.[1] A szigorodó zsidótörvények ellehetetlenítették a család életét, 15 éves korában már jöttek a deportálások, számos családtagját, barátját elveszítette; az ösztönei és a véletlenek folytán menekült meg. A háború befejeződése után Budapesten ugyan visszakapták Falk Miksa utcai lakásukat, de éhezésben és nyomorban éltek édesanyjával[2]

Az éhezés elől édesanyja beadta a szegedi zsidó árvaházba, s ott ismerkedett meg a cionista mozgalom képviselőivel.[3]

Cionista korszaka és párttagsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cionista mozgalomban aktív szerepet töltött be, több cionista táborban volt és cionista tüntetéseken vett részt. Gondolkodott azon, hogy kivándorol Izraelbe, de ettől elállt. Harcolt az ellen a nézet ellen, hogy a „kommunisták a cionizmust nacionalista ideológiának tekintették.” Önéletírása szerint, melyet Kőbányai János a Múlt és Jövő folyóirat szerkesztője riportkönyvben dolgozott fel – A bicikliző majom – két évig volt a cionista világmozgalom tagja.

A cionizmussal való szakítása jeléül is 1948-ban férjével, Hermann Istvánnal együtt belépett a kommunista pártba.[4]

Vallással összefüggő nézete a holokausztról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Interjúregényéből, A bicikliző majomból idézi Kőbányai János a következő filozófiai gondolatokat: „Istent a másik oldalról sem lehet belekeverni a holocaust magyarázatába vagy értelmezésébe. Ha belekeverem: úgy kell gondolnom, hogy a holocaust Isten büntetése volt a bűneinkért. Megváltás az asszimilációtól. Ha nincs holocaust, a zsidóság eltűnik. De Isten meg akarta menteni a zsidóságot, nem elveszejteni. Azzal, hogy ránk küldte Adolf Hitlert, menekült meg a zsidóság. Ettől nem asszimilálódott egészen. Ez istenkáromlás. Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember.” [5]

Tudományos tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen magyar–filozófia szakon 1947-től 1951-ig. 1951-ben nyert magyar–filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet.

A Budapesti Iskola[6] megalapítójának, Lukács Györgynek tanítványa lett az ELTE Filozófia Tanszéken. Politikai okokból mindkettőjüket eltávolították 1958-ban, 1958–1963 között Heller középiskolában tanított. 1963 és 1973 között az MTA Szociológiai Kutatócsoportban dolgozott. 1955-ben elérte a kandidátusi, 1968-ban pedig a filozófia tudományok doktora (DSc) fokozatot. A gondolkodás szabadságának korabeli erős korlátait nem tudta elfogadni, ezért megfosztották állásától. Pár évig fordításokat vállalt, abból tartotta fenn magát, majd 1977-ben hosszú „tanulmányútra” indult, azaz emigrációba vonult.

Tanított a Berlini Egyetemen, a melbourne-i La Trobe Egyetemen, a Torinói Egyetemen, a São Pauló-i Egyetemen, végül New Yorkban (New York, New School for Social Research) kapott katedrát, 1986-ban. Ez utóbbi állomáshelyét még az 1990-es évek elején is fenntartotta, de közben, 1990-től már hazajárt filozófiai előadásokat tartani a szegedi József Attila Tudományegyetemre (1994–) és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1995-ben habilitált. 1995-től 1999-ig, nyugdíjazásáig az ELTE Esztétika Tanszékén tanított. Hazajövetelekor beválasztották az MTA levelező- (1990), majd rendes (1995) tagjai sorába. Mind a tudományos, mind a politikai és kulturális életnek aktív szereplője napjainkban is. 2010-től professor emeritaként ismét tanít az ELTE Esztétika Tanszékén.

Vitatott kérdések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1957-ben kelt írásában erős, tudományon kívüli bírálatokkal illette Kosztolányi Dezső életművét, az 1936-ban elhunyt neves irodalmárt etikátlan, nihilista, szélsőjobboldali személyként ábrázolva.[7]
  • Eltekintve Heller Ágnes (koronként változó) ideológiájától és politikai állásfoglalásaitól, szakmai szempontból is bírálták. Közhelyszerűnek számít, hogy úgy foglalkozott Arisztotelésszel és klasszika-filológia kérdésekkel, hogy nem tudott ógörögül.[8]
  • 2011 elején a Magyar Nemzet cikksorozatban foglalkozott egy korábbi, Heller témavezetésével az NKTH-hoz 57 millió forint értékben beadott pályázattal, Heller Ágnes azonban visszautasította a szerinte politikai vádakat.[9]. A Magyar Filozófiai Társaság elnöksége állásfoglalásban tiltakozott a filozófusok meghurcolása ellen,[10] és több konzervatív tudós is megszólalt a szóban forgó filozófusok védelmében.[11] Az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján nyomozás zajlott.[12][13][14][15][16] A nyomozást bűncselekmény hiányában 2012 májusában megszüntették.[17][18][19]
  • 2011 márciusában rövid előadást tartott a brüsszeli parlamentben. Az előadás egy momentuma (Heller Morvai Krisztina jobbikos EP-képviselő felvetésére kijelentette,[20] hogy 2006 októberében „no one was shot, no one was tortured” – „senkit sem lőttek le, senkit sem kínoztak meg” vagy „senkit sem lőttek meg, senkit sem kínoztak meg”) a kétértelműsége miatt újabb felháborodást keltett a magyarországi közvéleményben.[21][22][23]
  • A Hankiss Ágnes által a Magyar Országos Levéltárban felfedezett és közzétett levélben, amit Heller a Magyar Szocialista Munkáspártnak írt 1959-ben, elítélte az 1956-os „ellenforradalmat”, és helyeselte annak leverését.[24] Heller nem tagadta, hogy sor került a levél megírására, azonban kijelentette, hogy legnagyobb részét az azóta már elhunyt első férje, Hermann István hamisította meg.[25]
  • 2011-ben Sánta Kutya díjban részesült.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában (Budapest, 1957)
  • Az aristotelési etika és az antik ethos (Budapest, Akadémia Kiadó, 1966)
  • A reneszánsz ember. (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967)
  • Portrévázlatok az etika történetéből (Budapest, Gondolat Kiadó, 1976)
  • Az ösztönök. Az érzelmek elmélete (Budapest, Gondolat Kiadó, 1978)
  • Jalta után (Fehér Ferenccel, 1990)
  • Diktatúra a szükségletek felett (Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel, magyarul 1991)
  • Leibniz egzisztenciális metafizikája. (Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1995)
  • Bicikliző majom (Kőbányai János interjúregénye. Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 1997, 2004)
  • A „zsidókérdés” megoldhatatlansága, avagy mért születtem hébernek, mért nem inkább négernek? (Budapest, Múlt és Jövő Kiadó, 2004)
  • Megtestesülés. (Debrecen, Csokonai Kiadó, 2005. Ser. Alföld könyvek)
  • New York-nosztalgia. (Budapest, Jelenkor Kiadó Kft., 2008)
  • Művei és fordításai az OSZK adatbázisában.

Művei külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Reconstructing aesthetics. Ed. Fehér, F. Oxford, 1986
  • Beyond justice. Oxford – Boston, 1988
  • The postmodern political condition, with Ferenc Fehér. Cambridge – New York, 1988
  • General ethics. Oxford – Boston, 1990
  • A philosophy of morals. Oxford – Boston, 1990
  • Más allá de la justicia. Madrid, 1990
  • The grandeur and twilight of radical universalism, with Ferenc Fehér. New Brunswick, 1991
  • La condizione politica postmoderna. Genova, 1992
  • A philosophy of history in fragments. Oxford – Boston, 1993
  • Etica generale. Bologna, 1994

Megjelent beszélgetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Heller Ágnes és Jutta Hausmann disputája a Genezisről - * Asztali beszélgetések...1 - Öt párbeszéd szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008
  • Csepregi András, Fabiny Tamás, Heller Ágnes és Jókai Anna disputája a Honnan jövünk, kik vagyunk, hová megyünk kérdéséről- * Asztali beszélgetések...2 - A csendesség felé szerk.: Galambos Ádám, Budapest: Luther Kiadó, 2008

Tudományos tisztségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Filozófiai Szemle (Budapest) szerkesztője (1956)
  • Thani Eleven (Melbourne), szerk. bizottsági tag
  • A Magyar Tudományos Akadémia Tudományetikai Bizottságának és a Filozófiai és Történettudományok Osztálya Filozófiai Bizottságának tagja

Társasági tagság (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Collège International de Philosophie (Párizs)
  • International Society of the Sociology of Knowledge
  • Société Européenne de Culture (Velence)
  • Magyar Filozófiai Társaság

Kitüntetései (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Heller Ágnes: Bicikliző majom
  2. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában.Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 110. oldal.
  3. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 112. oldal.
  4. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány 112-116. oldal
  5. Heller Ágnes: A cionizmus vonzásában. Múlt és jövő. Zsidó kulturális folyóirat 1998. 2-3. lappéldány.
  6. A Budapesti Iskola fő személyiségei: Lukács György, Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Márkus György, Hermann István, Vajda Mihály.
  7. Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában. Budapest, 1957
  8. Ungvári Tamás: Elvtárs és spicli jár a csöndben. Részlet egy önéletrajzi esszéből. In: Beszélő, 8. évf. (2003), 11. sz.
  9. Heller Ágnes: Ezek a pénzek mentek valamire
  10. Állásfoglalás
  11. Újabb feljelentések születhetnek a filozófusok ellen (HVG/MTI)
  12. Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Népszabadság, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  13. Bekért pályázatok: Budai vizsgálja Hellerék százmillióit. Magyar Nemzet Online, 2011. január 12. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  14. [1]
  15. „Nincs semmilyen hálózatom” – Heller Ágnes a jobboldali vádakról
  16. Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Magyar Hírlap, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  17. Heller Ágnes: Ezzel most miért nincs tele a sajtó? (Stop.hu, 2012. május 18.)
  18. Árnyékra vetődött Budai Gyula, felmentették a filozófusokat (HVG, 2012. május 24.)
  19. Megalapozottan nem nyomoznak a filozófusok ellen (Index, 2012. július 11.)
  20. Részlet a YouTube-on
  21. Sci-fi: Heller Ágnes szerint senkire nem lőttek rá 2006-ban
  22. [2]
  23. [3]
  24. Heller Ágnes üdvözölte az 56-os „ellenforradalom” leverését. Metropol, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2011. április 21.)
  25. Heller Ágnes különös levele: valaki hamisított?, 2011. április 21. (Hozzáférés: 2011. április 22.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szegedi egyetemi almanach : 1921–1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Heller Ágnes lásd 131. p. ISBN 963-482-037-9
  • Ki kicsoda 2000 : Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza. 1. köt. Főszerk. Hermann Péter. Budapest, Greger–Biográf, 1999. Heller Ágnes lásd 676. p.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]