Németh-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya volt, 1988. november 24-étől 1990. május 23-áig volt hivatalban. Megalakulásáról még a pártállami rendben határoztak, működése alatt azonban egyrészt a nemzeti kerekasztal-tárgyalások révén a törvényhozás munkájába közvetett befolyást kaptak korábbi ellenzéki erők is, másrészt a Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnt (illetve átalakult). Ennek is köszönhetően a kormány és elnöke, Németh Miklós viszonylagos politikai önállóságot alakított ki a maga számára. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet.

Név hivatal kezdete hivatal vége párt megjegyzés
A minisztertanács elnöke
Németh Miklós 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
A minisztertanács elnökhelyettese
Medgyessy Péter 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
gazdasági ügyekkel megbízott

miniszterelnök-helyettes

Államminiszter
Nyers Rezső 1988. november 24. 1989. június 27.
MSZMP
Pozsgay Imre 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
Belügyminiszter
Horváth István 1988. november 24. 1990. január 23.
MSZMP
Gál Zoltán 1990. január 23. 1990. május 23.
MSZMP
államtitkárként megbízott
Külügyminiszter
Várkonyi Péter 1988. november 24. 1989. május 10.
MSZMP
Horn Gyula 1989. május 10. 1990. május 23.
MSZMP
Pénzügyminiszter
Villányi Miklós 1988. november 24. 1989. május 10.
MSZMP
Békesi László 1989. május 10. 1990. május 23.
MSZMP
Ipari miniszter
Berecz Frigyes 1988. november 24.
MSZMP
Horváth Ferenc 1990. május 23.
MSZMP
Kereskedelmi miniszter
Beck Tamás 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
Mezőgazdasági és

élelmezésügyi miniszter

Váncsa Jenő 1988. november 24. 1989. május 10.
MSZMP
Hütter Csaba 1989. május 10. 1990. május 23.
MSZMP
Igazságügy-miniszter
Kulcsár Kálmán 1988. november 24. 1990. május 23.
pártonkívüli
Szociális és egészségügyi miniszter
Csehák Judit 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
Művelődési miniszter
Czibere Tibor 1988. november 24. 1989. május 10.
pártonkívüli
Glatz Ferenc 1989. május 10. 1990. május 23.
MSZMP
Honvédelmi miniszter
Kárpáti Ferenc 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
Környezetvédelmi és

vízgazdálkodási miniszter

Maróthy László 1988. november 24. 1989. november 21.
MSZMP
Varga Miklós 1989. november 21. 1990. május 23.
MSZMP
államtitkárként megbízott
Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig)
Somogyi László 1988. november 24. 1989. január 1.
MSZMP
Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig)
Urbán Lajos 1988. november 24. 1989. január 1.
MSZMP
Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől)
Derzsi András 1989. január 1. 1990. május 23.
MSZMP
Az Országos Tervhivatal elnöke
Kemenes Ernő 1988. november 24. 1990. május 23.
MSZMP
miniszteri rangban

A kormány helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de a pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP Központi Bizottsága hatalma, kormányra való befolyása fokozatosan gyengült, így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti Kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új, demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a bős-nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.

Rendszerváltó intézkedései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németh Miklós mint új miniszterelnök bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialistapiacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges. Külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.

1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, és a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.

1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.

Pártdöntést követően engedélyezték Nagy Imre és társai újratemetését. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás és a törvénykezésben nyitás következett be az egyházak felé. A kormány ill. az Országgyűlés törvényt hozott a Munkásőrség feloszlatásáról, amelynek végrehajtását parancsnokának (Borbély) leváltásával és október 23-án (ünnepnapon) a Honvédség bevetésével, a Munkásőrség fegyverraktárainak lefoglalásával oldotta meg a kormány. Ez valószínűleg elévülhetetlen érdeme a vér nélküli átmenet megoldásában Németh Miklósnak. Az ún. négyigenes népszavazás utólag szentesítette a Munkásőrség feloszlatását.

Gazdaságpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar gazdaság válságos helyzetén nem javított, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Sokan vádolják azzal is a kormányt, hogy ezzel utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.

A kormány a népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.

Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.

Egyesek szerint a közelgő szabad országgyűlési választások miatt 1990. január 1-jén nem emelték a szükséges (és addig megszokott év eleji) mértékben az árakat.

Külpolitikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.
  • 1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]