Gyülekezési jog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyülekezési jog a kötelezően biztosítandó alapvető emberi jogok közé tartozik, melyet a Magyar Köztársaság Alkotmánya véd. Az egyesülési jog, a szabad gondolatközléshez, illetve véleménynyilvánításhoz való jog, a gondolatszabadsághoz való jog, a lelkiismeret-szabadsághoz való jog, a vallásszabadsághoz való jog és a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai mellett a kollektív szabadságjogok része a gyülekezési jog is, tehát a polgárok valamely közössége gyakorolhatja. Sem az államnak, sem másnak nem áll jogában megakadályozni a különböző célokkal létrehozott közösségek létezését és működését, illetve a polgárok kapcsolatba kerülését az adott közösségekkel. A gyülekezési jog az egyesülési joggal szorosan összefonódik, hiszen a gyülekezési jog gyakorlása az egyesületalakítás első lépése, másrészt a gyülekezés az egyesületi-szervezeti élet gyakorlásának feltétele is. A gyűlések tulajdonképpen úgy is felfoghatók, mint „pillanatnyi egyesülések”. Mára azonban ez a két intézmény elvált egymástól.

A gyülekezési jog története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a XVIII. században megfogalmazódott a gyülekezési szabadság, vagyis a polgároknak az a joga, hogy magán- vagy közügyek tárgyalására gyűléseket tarthatnak. Ezt követően szinte valamennyi polgári alkotmány alapjogként szabályozta a gyülekezés szabadságát, melynek legfontosabb korlátja volt, hogy a polgárok csak békésen és fegyvertelenül vehettek részt a gyűléseken. A XX. században, a második világháború után több nemzetközi emberi jogi dokumentum is deklarálja a gyülekezéshez való jogot, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (20. cikkely), a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya (21. cikkely) és az Emberi Jogok Európai Egyezménye (11. cikkely).

A hazai szabályozás története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyülekezési jogot Magyarországon első ízben 1848-ban szabályozták, ez a törvény 1918-ig volt hatályban. 1945-től egy Belügyminiszteri Rendelet volt hatályban, amely bejelentéshez kötötte a politikai vagy gazdasági célzatú rendezvények szervezését. 1949-ben formailag az alkotmányos szabályozás rangjára emelkedett a gyülekezési jog. Habár más jogszabályok rendelkezései érvényesültek a gyülekezési jogot illetően is (például a Büntető Törvénykönyv gyülekezési joggal való visszaélésről szóló szabályai), az 1945. évi Belügyminiszteri Rendeletet formálisan csak 1989-ben helyezték hatályon kívül. Ekkor lépett hatályba ugyanis a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának (1949. évi XX. törvény) vonatkozó szakasza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

62. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát és biztosítja annak szabad gyakorlását.

(2) A gyülekezési jogról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.

Magyarország Alaptörvénye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1949. évi alkotmányt 2012. január 1-jével felváltotta az alaptörvény, amelynek VIII. cikke[1] rendelkezik a gyülekezési jogról:

VIII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.

[…]

A gyülekezési jogról szóló törvény – 1989. évi III. törvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmány rendelkezésének értelmében a gyülekezési jogról szóló törvény úgynevezett „kétharmados” törvény, azaz elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A Gyülekezési törvény megfogalmazásában a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. [1. § és 2. § (1) bekezdés].

A rendezvény szervezője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendezvény szervezője magyar állampolgár, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező, valamint bevándorolt, letelepedett, illetve tartózkodási engedéllyel rendelkező személy lehet (5. §), tehát a törvény a szervezők körét korlátozza (a résztvevőkét nem).

A rendezvény bejelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közterületen tartandó rendezvény szervezésének feltétele annak előzetes bejelentése (nem pedig engedélyezése) a rendezvény helye szerinti illetékes rendőrkapitányságnak legalább három nappal a rendezvény megtartásának tervezett időpontját megelőzően. Ez a kötelezettség a szervezőt terheli (6. §) Magánterületen tartandó rendezvénynél ilyen bejelentési kötelezettség nem áll fenn.

A gyülekezési törvény hatálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törvény nem vonatkozik a választási gyűlésekre; a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokra, rendezvényekre és a körmenetekre; a kulturális és sportrendezvényekre; a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre (3. §) például: esküvő, keresztelő. Ezek a rendezvények - a választási gyűlések kivételével - nem a szabad politikai véleménynyilvánítást célozzák, ezért nem alkalmazhatóak rájuk a törvény előírásai. A választási gyűlések tekintetében a gyülekezési törvényben meghatározott korlátozások sem érvényesülnek, a többi felsorolt rendezvény ezzel szemben engedélyköteles.

A rendezvény megtiltása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejelentést követően a Rendőrség tudomásul veheti, vagy – a Gyülekezési törvényben meghatározott okok fennállása esetén – megtilthatja a rendezvény megszervezését, de nem mérlegelhet politikailag. A rendezvény megszervezése akkor tiltható meg, ha a rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy a közlekedés más útvonalon nem biztosítható.(8. §) Ezen az esetekben a rendezvény megszervezése ugyanis sérthetné más emberek alapvető jogait. A rendezvény megtartásának megtiltása esetén bírói jogorvoslatnak van helye.

A rendezvény rendjének biztosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendezvény rendjének biztosításáról a szervező gondoskodik, a Rendőrség a szervező kérésére közreműködik, de a rendőrség képviselője a rendezvényen jelen lehet. [12. § (1), (3) bekezdés]

A rendezvény feloszlatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyülekezési törvényben foglaltak szerint a rendőrség a rendezvényt feloszlatja: - ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, vagy - ha mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, vagy - ha a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá - tiltó határozat ellenére tartanak [14. § (1) bekezdés]

Kártérítési felelősség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős. A szervező mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a rendezvény szervezése és megtartása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. [13. § (1) bekezdés]

Alkotmánybírósági határozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmánybíróság többször vizsgálta a gyülekezési törvény alkotmányosságát.

Az 55/2001. (XI. 29.) AB határozatban[2] a szervezők körének kérdését vizsgálta, alkotmányosnak fogadva el azt, mivel a rendezvényen részt vevők köre nem korlátozott. A szervezőt terhelő felelősség miatt van szükség a jogosulti kör korlátozására. Az Alkotmánybíróság ezen állásfoglalása szerint a bejelentési kötelezettség sem alkotmányellenes, ugyanis két alapjog ütközik (a gyülekezéshez való jog és a szabad mozgáshoz való jog), így a hatóságnak mérlegelnie kell, hogy melyik szoruljon időlegesen és a szükséges legkisebb mértékben háttérbe.

A 75/2008. (V. 29.) évi, Bukta és társai kontra Magyar Köztársaság üggyel kapcsolatosan hozott AB határozatban[3] foglaltak szerint a gyülekezési jog kiterjed továbbá az előzetes szervezés nélküli gyűlésekre is. Önmagában a késedelmes bejelentésre hivatkozva nem tiltható meg azoknak a békés rendezvényeknek a megtartása, amelyek a gyülekezésre okot adó esemény miatt nem jelenthetők be három nappal a tervezett rendezvény időpontja előtt. Nem vonatkozhat a bejelentési kötelezettség a spontán gyülekezésekre sem, mivel azokat szervező hiányában nem lehet bejelenteni.

Vonatkozó jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL C 83., 2010.3.30., 394. o.), 12. cikk[4]
  • A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény [5]
  • A gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény[6]
  • A rendezvények rendjének biztosításával kapcsolatos rendőri feladatokról szóló 15/1990. (V. 14.) BM rendelet[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila: Emberi jogok – 491-501. oldal
  • Sári János – Somody Bernadette: Alapjogok – Alkotmánytan II. – 201-209. oldal

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]