2004-es magyarországi népszavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

2004. december 5-én Magyarországon két kérdésben tartottak országos ügydöntő népszavazást. A népszavazást eredetileg csak a kórházak privatizációjával kapcsolatban, a Munkáspárt kezdeményezésére írták ki. Az MVSZ aláírásgyűjtésének sikeres lezárulása után ehhez még egy, a magukat magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény megalkotását elrendelő kérdés társult.

Mádl Ferenc 2004. december 5-re írta ki a két kérdésben az ügydöntő népszavazást, amelynek eredménye az Országgyűlés számára kötelező érvényű lett volna. A szavazás élénk közéleti polémiát váltott ki, társadalmi és szakmai szervezetek sokasága kapcsolódott be a választási küzdelembe. A népszavazás azonban mindkét kérdésben eredménytelen volt az alacsony részvétel miatt. Az eredménytelenül végződött voksolás az egészségügyben nem járt következményekkel, a magyar politika és a határon túl élő magyarság kapcsolatát azonban hosszú távon megterhelte.

Ez a népszavazás egyben egy visszásságra is felhívta a figyelmet. A több kérdést is magukban foglaló népszavazások kampánya során sokkal egyszerűbb azonos válaszok adására buzdítani, mert ez az állampolgárok számára könnyebben megjegyezhető. Az egy igen és egy nem válaszra buzdító kampányok sikertelensége valószínűsíthető, hiszen sok olyan állampolgár lehet, aki meg sem érti a kérdéseket, mégis elmegy szavazni, de véletlenül felcseréli a kampányban megjelölt válaszokat, és „fordítva szavaz”, mint ami az adott kampányt bonyolítók célja lenne. Emiatt került előtérbe a „két nem”-es és „két igen”-es kampány. A kormányoldal érdeke a kórházprivatizációs kérdésre adott „nem” válasz volt, bizonyos vélemények szerint emiatt belekényszerültek a másik kérdésben is a „nem” válaszra buzdító kampányba. Az ellenzék esetében éppen fordítva történt a dolog: az ő érdekük a határon túli magyarság esetleges választási szavazóként való bevonása volt, így ők a másik kérdésben kényszerültek az „igen” kampányba, annak ellenére hogy korábbi nyilatkozataik szerint nem zárkóztak el a privatizáció elől. A népszavazási kérdésekben kialakult eredménytelenség ehhez a felemás helyzethez is köthető.

Népszavazás a kórházak privatizációjáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es években egyre nagyobb terhet jelentett a magyar állam számára az egészségügyi ellátás finanszírozása. Az adóbevételek mind nagyobb hányadát kellett a rendszer üzemeltetésére fordítani, miközben az ellátás színvonala és az infrastruktúra egyre romló állapota miatt is növekedett az elégedetlenség.
A '90-es évek második felétől a kormányok a csapdahelyzetből kivezető lehetőségként kezelték a magántőke kórházak üzemeltetésébe való bevonását. Az első kórházak privatizációjára lehetőséget adó törvényt 2001-ben fogadta el az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt 2002-ben hatályon kívül helyezte. Az alkotmánybírósági döntés után a kormányzat lehetőséget látott a privatizációra, ez azonban kiváltotta az állam további szerepvállalását szükségesnek tartók ellenállását. Medgyessy Péter kormánya 2003-ban olyan törvényt nyújtott be az Országgyűlésnek, amely lehetővé tette volna meghatározott feltételek mellett a magántőke kisebbségi tulajdonosként való bevonását az egészségügy üzemeltetésébe.[1] Az egészségügyi rendszer privatizációja körül kibontakozó társadalmi vita nyomán a Munkáspárt 2003 őszén ügydöntő népszavazást kezdeményezett az ügyben. 2003. december 15-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette ugyan a privatizációt lehetővé tevő törvényt, de a Munkáspárt folytatta az aláírásgyűjtést. A leadott aláírásokat az Országos Választási Bizottság (OVB) hitelesítette.[2][3] Az Országgyűlés 2004. május 17-i ülésén elrendelte a népszavazás kiírását.[4] A kormányzó MSZP és SZDSZ is az alkotmánybírósághoz fordult a referendum megakadályozása érdekében. A nyári szabadságolások miatt az Alkotmánybíróság csak szeptember 28-án hagyta jóvá a parlament korábbi határozatát.[5] Mádl Ferenc köztársasági elnök október 13-án 2004. december 5-ére tűzte ki a kórházak privatizációja elleni népszavazást.[1] A jóváhagyott kérdés a következő volt:

  • Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?

Kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlamenti pártok egymástól igen eltérően viszonyultak a kórházak magánosításának lehetőségéhez. A kórházprivatizáció ügye a népszavazás kampányának végén kissé háttérbe szorult, a politikai küzdelem elsősorban a kettős állampolgárság kérdése körül zajlott. A korábbi népszavazási kampányokkal ellentétben igen heves politikai küzdelem alakult ki, melybe főként a parlamentet domináló két legnagyobb párt (a Fidesz és az MSZP) vetette bele magát, míg a többi szereplő véleménye háttérbe szorult.

A Fidesz a kampány kezdetén saját – a privatizációt az élet minden területén leállító - népszavazási kezdeményezését helyezte előtérbe. A jobboldali párt többször is értetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a kormány az Európai Unió más tagállamainak gyakorlatával ellentétben a magánosításban látja a megoldást.[6] A Fidesz hamarosan feladta saját népszavazási kezdeményezését és síkra szállt a kórházak magánosítása ellenében. Orbán Viktor újságírók előtt kijelentette, hogy a kormányzat nem a rendszer javításának szándékával, hanem önérdekből törekszik a kórházak privatizációjára.[7] A Fidesz kampányának fő üzenete az volt, hogy az egészségvédelem oly' fontos társadalmi ügy, hogy mindenképpen meg kell védeni az azt döntően piaci alapon kiaknázni akaró profitorientált szolgáltatóktól. Erre utalt a párt népszavazási jelmondata is: Az egészség nem üzlet![8]

A Magyar Demokrata Fórum eleinte igyekezett elzárkózni a privatizáció körül zajló kampányharctól. Állásfoglalásuk szerint értelmetlen és pazarló dolog egy nem létező törvény megsemmisítéséről népszavazást tartani.[1] A kampány második időszakában a Fidesszel szembehelyezkedve a privatizáció pártját fogták és nem szavazat leadására hívtak fel, ugyanakkor az állam felelősségét is hangsúlyozták.[9] A párt fellépése azonban nem volt egységes, egyes alapszervezetek a Fidesszel közös álláspont elfogadását sürgették.[10]

Az MSZP kezdeti hezitálását Gyurcsány Ferenc november 2-án a parlamentben elmondott beszéde törte meg. Ekkor a kormányfő kiállt a magánosítás lehetősége mellett és a nem szavazat leadására hívta fel a képviselőket.[11][12] A kormányzat tartva az igenek esetleges többségétől ún. tájékoztató kampányba kezdett, amelyben azt kísérelték meg tudatosítani, hogy a privatizáció leállítása igen sok pénzébe kerül majd az országnak. Az MSZP a kampány során rendszeresen utalt arra, hogy Orbán Viktor kormányzása idején támogatóan nyilatkozott a kórházak privatizációjáról, illetve hogy a Fidesz az önmagát kommunistának deklaráló Munkáspárt stratégiai szövetségese lett.[13][14] Az MSZP véleménye szerint az ingyenes egészségügyi ellátás az alkotmányban rögzített alapjog, amelyet nem csorbíthat az, ha magáncégek veszik át kórházak üzemeltetését. Az igenek győzelme az MSZP szerint ezt a lehetőséget is veszélyezteti. A baloldali párt az „A felelős döntés!” című kiadványában gyűjtötte össze érveit.[15] A szavazás előtti csütörtökön Gyurcsány Ferenc a televízió Napkelte című műsorában szociális demagógiával és a konzervativizmus modernista hagyományainak feladásával vádolta a Fideszt.[16]

Az SZDSZ a Fidesszel ellentétben az egészségügy számára egyetlen járható útként mutatta be a magántőke bevonását.[6] Az SZDSZ demagógiával és tévhitek terjesztésével vádolta a Fideszt, míg a privatizáció pozitív hatásait bemutatva igyekezett a nem mellett korteskedni.[17]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A részvétel országos szinten 37,49%-ot ért el, ami alatta maradt az előzetes várakozásoknak, melyek 45-50%-os várható részvétellel kalkuláltak a népszavazás előtti héten.[18][19] A részt vevők száma csak Budapesten közelítette meg az 50%-ot, a dunántúli megyékben 37%, míg a keleti megyékben 30% körüli volt a részvétel.

A közvéleménykutatások az igen válaszok várható győzelmét is túlbecsülték, hiszen a kutatók szerint a lakosság 73%-a ellenezte a kórházprivatizációt.

A szavazás részvételi adatai térképen
A kórházprivatizációra vonatkozó kérdés eredményei megyénként
Hospital.gif
A kórházprivatizációs törvény
visszavonásáról szóló népszavazás eredménye
[20]

(2004. december 5.)

A szavazásra jogosultak száma 8 048 739 fő 100%
A megjelentek száma 3 017 739 fő 37,49%
  • Ebből érvénytelen szavazat
53 697 a megjelentek
1,78%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 1 922 680 65,01
Nem 1 034 640 34,99
Összesen 2 957 320 100

Politikai következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazáson a kórházprivatizáció ügye egyértelmű vereséget szenvedett. Közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a magánosítás ügyét még az MSZP-vel rokonszenvezők fele sem támogatta, ugyanakkor a Fidesz táborában is jelentős súlyt képviseltek azok, akik a privatizáció lehetősége mellett foglaltak állást.[18] Ilyen feltételek mellett – tekintettel közelgő 2006-os országgyűlési választásokra – a pártok nem vállalták, hogy napirenden tartsák a szavazótáboraikat megosztó és rövid távon nem rendezhető kérdést. A kórházprivatizáció lehetősége a szavazás utáni két hónapban fokozatosan kiszorult a közéletet tematizáló kérdések közül. Az Országgyűlés nem hozott határozatot a már nem létező törvény megsemmisítésére.

Népszavazás a kettős állampolgárságról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarok Világszövetsége az 1990-es évek közepe óta szorgalmazta a határon túli magyarság, illetve az anyaország közötti kapcsolat jogi alapra helyezését. Ennek első lépéseként a szervezet támogatta a határon túli magyarok számára kedvezményeket tartalmazó ún. státustörvény megalkotását, ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ennél szorosabb kapcsolatot tartanak szükségesnek. Az ezredforduló környékén a határon túli magyarok jogállásának rendezése többször is napirendre került. 2003 nyarán az MDF kísérelt meg elfogadni egy kedvezményes honosítási törvényt, ám a párt próbálkozása többszöri alkalommal sem járt sikerrel.[21] Az MVSZ vezetése 2003. augusztus 13-án úgy döntött, hogy népszavazást kezdeményeznek a nem magyar állampolgárságú magyarok kedvezményes honosításáról. A kezdeményezést alig egy hónappal később az OVB formai hibák miatt elutasította. A formai hibák javítása után, szeptember 18-án az OVB már zöld utat adott a kezdeményezésnek. Az aláírások összegyűjtése 2004 májusában és júniusában zajlott. 2004. július 2-án az MVSZ képviselői 321 ezer aláírást adtak át az OVB-nek, ezek közül az ellenőrzés 274 000-et hitelesnek talált. Szeptember 13-án az Országgyűlés országos népszavazást rendelt el az MVSZ kezdeményezése nyomán, Mádl Ferenc október 24-én a kórházprivatizációs szavazással egy napra, 2004. december 5-ére tűzte ki a referendumot.

A népszavazás kezdeményezőinek véleménye szerint az IGEN válasz győzelme esetén az Országgyűlésnek a kedvezményes honosítás egy új esetéről kellett volna törvényt alkotnia. Ebben az esetben a magát magyar nemzetiségűnek valló, külhoni, magyarigazolvánnyal rendelkező személy (vagy akit a létrehozandó törvény magyarnak mond) kérelemre magyar állampolgárságot kaphatott volna.

A népszavazás kérdése a következő volt:

Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. törvény 19. paragrafusa szerinti magyarigazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?

Kampány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MSZP-SZDSZ-kormány kampányplakátja

A külhoni magyarokat érintő népszavazási kérdés a kórházprivatizáció ügyénél jóval nagyobb és sokszor indulatokkal telített vitát váltott ki Magyarországon és a szomszédos országok magyarságában egyaránt.

A kettős állampolgárság ötletét támogató szervezetek közül vitathatatlanul a Fidesz képviselte a legnagyobb súlyt. Orbán Viktor már 2004. szeptember 12-én Szabadkán, a helyi magyarokkal tartott találkozón támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság megadásának ügyét, majd a Fidesz sajtóközleményben is üdvözölte a népszavazás kiírását.[22][23] A határon túli magyarsággal fenntartott jó kapcsolatára az egész kampány során nagy hangsúlyt helyezett a párt. A fideszes politikusok számos találkozót bonyolítottak le a kisebbségi magyarság képviselőivel. Az állampolgárság megadását a trianoni békeszerződés által szétszakított magyar nemzet újraegyesítésének egyik módjaként mutatták be. Míg a kórházak ügyében a párt az észre, addig a kettős állampolgárság ügyében a szívre és a nemzeti összetartozás fontosságára hivatkozva buzdított igen szavazatok leadására.[8] A Fidesz kampányának csúcspontja a 2004. november 27-én a budapesti Városligetben megtartott Összetartozás Napja nevű rendezvény volt, ahol Orbán Viktor a magyarság szempontjából sorsdöntő jelentőségű eseményként vázolta fel a népszavazást.[24]

A szintén ellenzéki MDF már 2004 nyarán támogatásáról biztosította a kettős állampolgárság intézményét. A kisebbik konzervatív párt azonban nem az MVSZ által kezdeményezett népszavazást, hanem saját aláírásgyűjtését helyezte előtérbe, ami ingerült nyilatkozatháborút eredményezett a párt és a világszervezet között.[25] Az MDF igen válaszokat támogató felhívásai rendre háttérbe szorultak a nagy parlamenti pártok intenzív kampányküzdelme mellett. A Demokrata Fórum a kampánya a nemzeti összetartozásra fókuszált.

A Magyar Szocialista Párt a 2002-es kormányváltást követően konfliktuskerülő magatartást igyekezett követni a kettős állampolgárság ügyében. A baloldali párt hangsúlyozta elvi egyetértését, ugyanakkor hozzátette, a szomszédos államok EU-tagsága megoldást jelent majd a külhoni magyarok többsége számára is, míg egy egyoldalú lépés a csak rontaná a viszonyt Magyarország és szomszédai között. A párt e szellemben rendre tartózkodott az MDF korábban benyújtott törvénytervezetinek szavazásakor, a népszavazás kiírásakor pedig hezitáló álláspontot foglalt el. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök 2004. november 2-án már nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszok támogatását és a valódi problémák elkendőzésével, szavazatmaximálással vádolta meg a Fideszt.[12] A kampány során az MSZP rendre kiszámíthatatlan hatással járó felelőtlen próbálkozásként kezelte az MVSZ népszavazását és nem szavazat leadására hívott fel.[15] Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke „lelkiismereti szavazást” javasolt a baloldali szavazóknak.[26]

A Szabad Demokraták Szövetsége határozottan és nyíltan foglalt állást a kettős állampolgárság megadásával szemben. Fodor Gábor az SZDSZ novemberi tanácskozásán óvott a nemzetállami eszme erősítésétől és nem szavazatra biztatta a párt tagságát. Az SZDSZ hangsúlyozta annak veszélyét, hogy a határon túli magyarok nem adózó, de jogaival élő tömegként jelennek majd meg, ezzel túlterhelve a magyar államháztartást.[27] Kuncze Gábor a szocialistákhoz hasonlóan felelőtlen és a magyarok közé éket verő eseményként nyilatkozott a népszavazásról.[28]

A kettős állampolgárság megadásáról szóló népszavazás kampányának intenzitása messze felülmúlta az addigi referendumok kampányait. A küzdelemben rendre megjelentek a határon túli magyarok szervezetei. Számtalan, a nemzeti eszméket felvállaló civilszervezet és magánszemély mozdult meg és nyilvánított véleményt, többségük igen válaszra buzdította a szavazókat. Önálló társadalmi szervezetként kampányolt a Magyarok Világszövetsége. A nem parlamenti pártok közül a MIÉP folytatott intenzív kampányt, míg a Jobbiknak ez a népszavazás volt az első önálló választási színre lépése. Szintén eltér a korábbi népszavazásoktól az egyházak határozott állásfoglalása.[29][30]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazás eredménytelenül zárult, mert sem az igen, sem a nem szavazatok aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 25%-ot.

A 2004. december 5-i népszavazás kettős állampolgárságra vonatkozó eredményei megyénként - rózsaszín: az igen szavazatok aránya nagyobb, kék: a nem szavazatok aránya nagyobb
Kettős állampolgárságról szóló népszavazás eredményei[20]

(2004. december 5.)

A szavazásra jogosultak száma 8 048 739 fő 100%
A megjelentek száma 3 017 739 fő 37,49%
  • Ebből érvénytelen szavazat
61 168 a megjelentek
2,03%-a
  • Ebből érvényes szavazat
Válaszok száma százalék
Igen 1 521 271 51,57
Nem 1 428 578 48,43
Összesen 2 949 849 100

Politikai következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kettős állampolgárságról szóló népszavazáson IGEN-nel szavazóknak köszönetet mondó plakát az MVSZ székházán (2005. március)

A népszavazás eredményét az egyes politikai pártok saját érdekeiknek megfelelően, eltérően magyarázták. Néhány hét múlva az Patrubány Miklós bejelentette, hogy az MVSZ újabb népszavazást kezdeményez az ügyben, ám a tervet a parlamenti pártok élesen elutasították. A népszavazás elkeseredett reakciókat váltott ki a határon túli magyarság képviselőiből, akik egyszerre hibáztatták a kérdést elhamarkodva eldönteni akaró magyarországi ellenzéket és az állampolgárság megadásától elhatárolódó kormányzatot. A csalódottság még a népszavazás után is a kormánypárti politikusokkal szembeni reakciókat eredményezett szerte a Kárpát-medencében.[31][32] A nemzeti érzésekre apelláló jobboldal súlyos vereségeként értékelte a történteket a külföldi sajtó, hiszen az alacsony részvétel a témai iránti közönyösséget, a nemek magas aránya pedig a nemzeti felfogással való szembefordulást jelentette.[33][34]

A kettős állampolgárság kérdésben nem került újabb törvényjavaslat az Országgyűlés elé, a kérdés azonban még sokáig jelen volt a közéletben. A Magyarok Világszövetsége 2007. március 5-én második alkalommal kezdeményezett országos ügydöntő népszavazást a külhoni magyarok magyar állampolgárságának visszaadásáért. Az Országos Választási Bizottság még abban a hónapban megvizsgálta és egyhangú szavazattal jóváhagyta a kezdeményezést. A döntést azonban egy magánember megfellebbezte, ezért az ügy az Alkotmánybíróság elé került. A testület azóta sem bírálta el a beadványt.[35][36]

2010-ben az országgyűlési választások után felálló második Orbán-kormány vezetésével a parlamenti képviselők elsöprő többsége mellett megszavazta a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt.

2013. január 16-án Kolozsvárt Mesterházy Attila, az MSZP elnöke elnézést kért a határon túli magyaroktól, amiért pártja 2004-ben a kedvezményes honosítás lehetőségének megtagadása érdekében kampányolt.

Ezzel kárt okoztunk akkor a magyar-magyar kapcsolatoknak, és olyan érzelmeket keltettünk a határon túli magyarságban, amelyek joggal sértették őket. Téves politikai döntés volt, ezért elnézést kérünk mindazoktól, akiket ezzel megsértettünk.
– Mesterházy Attila[37]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Lencsés Károly: Népszavazás – aggályokkal (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. október 14. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  2. Bihari László: Népszavazás lesz a kórház-privatizációról (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. július 17. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  3. Lencsés Károly: Lesz kórházreferendum (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. április 23. (Hozzáférés: 2009. december 17.)
  4. Vastagh Pál: Vastagh Pál levele Szili Katalinhoz (magyar nyelven) (15x18-fileicon-pdf.pngPDF) pp. 1. Magyar Országgyűlés, 2004. május 10. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  5. 33/2004. (IX. 28.) AB határozat (magyar nyelven). Alkotmánybíróság, 2004. szeptember 28. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  6. ^ a b Politikusi nyilatkozatok a privatizáció ellen és mellett (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. október 27. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  7. Orbán: elfogadhatatlan a kórház-privatizáció (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 16. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  8. ^ a b 2 igen (magyar nyelven) (15x18-fileicon-pdf.pngPDF). Fidesz-MPP, 2004. 12. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  9. Egészségügyi népszavazás: "nincs értelmes válasz" (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 26. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  10. Pál Gábor: MDF: több helyi szervezet leállítaná a kórház-privatizációt (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. november 22. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  11. MSZP, SZDSZ: kettős nem (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 4. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  12. ^ a b Gyurcsány Ferenc: Parlamenti beszéd 2004. november 2-án (magyar nyelven). Magyar Országgyűlés, 2004. november 2. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  13. A kormány tájékoztató kampányt indít (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 9. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  14. Gyurcsány Ferenc beszéde az Országgyűlésben;„ Az javasolnám, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevét alakítsák át fidesz-magyar munkáspárttá. Azt tudom mondani, ez a név fejezi ki annak a politikának a lényegét, amit önök képviselnek - fidesz-magyar munkáspárt.”; Elérés: 2007. november 28.
  15. ^ a b MSZP: A felelős döntés! (magyar nyelven) (15x18-fileicon-pdf.pngPDF). Internet Világarchívum. [2005. január 28-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  16. Gyurcsány: "haladás vagy maradás" között választunk (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. december 2. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  17. Hasszán Zoltán: Vita a tőke gyógyhatásáról (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. november 17. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  18. ^ a b Közvéleménykutatás: kórház - igen; állampolgárság - nem biztos (magyar nyelven). Népszabadság, 2004. december 5. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  19. Temetni fogjuk, nem dicsérni (magyar nyelven). Medián Közvélemény és Piackutató Intézet, 2007. november 7. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  20. ^ a b A népszavazás eredményei (magyar nyelven). Országos Választási Bizottság. (Hozzáférés: 2009. február 17.)
  21. Mihájlovics Klára: Az MDF az állampolgársági törvény módosítását követeli (magyar nyelven). Magyar Demokrata Fórum, 2007. május 5. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  22. A kettős állampolgárság erősíti a biztonságot (magyar nyelven). www.szabad-europa.hu, 2004. szeptember 27. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  23. December 5-én népszavazás: a Fidesz üdvözli (magyar nyelven). Fidesz-MPP, 2004. október 28. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  24. Szilágyi Kata: Orbán: Sorsdöntő népszavazás lesz december 5-e (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2004. november 27. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  25. S. G.: Pártpaktumot gyanít az MVSZ a népszavazás körül (magyar nyelven). Transindex, 2004. június 8. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  26. Szerető Szabolcs: Botcsinálta békéltető (magyar nyelven). Magyar Nemzet (Az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet honlapja), 2004. november 19. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  27. Az SZDSZ a népszavazási kérdésekről (magyar nyelven). SZDSZ Debreceni szervezete. [2005. január 8-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  28. MTI: Kuncze: nem lehet "sunyiskodni" a kettős állampolgárság ügyében (magyar nyelven). ma.hu, 2004. november 8. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  29. Katolikus Püspöki Konferencia 2004 (magyar nyelven). Magyar katolikus egyház. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  30. Magyarországi Református Egyház Zsinata: A református egyház a kettős állampolgárság mellett (magyar nyelven), 2004. november 4. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  31. Hervadt virággal fogadta Szili Katalint az EMI (magyar nyelven). Transindex, 2005. augusztus 15. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  32. MPSZ: nemkívánatosak Erdélyben az MSZP és az SZDSZ vezetői (magyar nyelven). Transindex, 2004. december 10. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  33. Magyarország-ellenes hangulat a határontúliaknál (magyar nyelven). Mindentudás Egyeteme, 2004. december 6. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  34. Politikai prognózis: 2004. december (magyar nyelven). Vision Consulting. (Hozzáférés: 2009. február 18.)
  35. Jogkövető magatartást kérünk! (magyar nyelven). Magyar Távirati Iroda, 2008. december 5. (Hozzáférés: 2008. február 18.)
  36. „Hubatka”: Az MVSZ petíciót adott át az Alkotmánybíróságnak. (magyar nyelven). Szent Korona Rádió, 2008. december 5. (Hozzáférés: 2008. február 18.)
  37. Mea maxima culpaTransindex, 2013. január 17.