Porosz–osztrák–olasz háború

Porosz–osztrák–olasz háború
A königgrätzi ütközet. Georg Bleibtreu festménye
Dátum	1866. június 14.–augusztus 23.
Eredmény	Döntő porosz–olasz győzelem
Casus belli	Ausztria kiszorítása a német egységből
Területváltozások	Hannover, Schleswig-Holstein, Hesse-Kassel, Frankfurt, Nassau annektálása porosz részről
Harcoló felek Porosz Királyság  Olasz Királyság Mecklenburg-Schwerin Mecklenburg-Strelitz Oldenburg Anhalt Braunschweig Szász-Altenburg Szász–Coburg–Gotha Hercegség Lippe Schwarzburg Waldeck Bréma Hamburg Lübeck Osztrák Császárság Szászország Bajorország Bádeni Nagyhercegség Württemberg Hannover Hesseni Nagyhercegség Hessen Reuß älterer Linie Szász-Meiningen Schaumburg-Lippe Nassau Parancsnokok I. Vilmos Helmuth Karl Bernhard von Moltke  II. Viktor Emánuel I. Ferenc József osztrák császár Habsburg–Tescheni Albert főherceg Benedek Lajos Haderő 800 000 fő: (500 000 porosz, 300 000 olasz) 600 000 fő Veszteségek 37 000 fő elesett vagy eltűnt 71 000 fő

Az 1866-ban lezajlott porosz–osztrák–olasz háború azon háborús konfliktus az Osztrák Császárság és az Olasz Királyság, illetve Poroszország között, melynek következményeként a poroszok „kisnémet egység” törekvései valósultak meg. Az első modern háborúként is szokták emlegetni, melyben jelentős szerepet játszottak haditechnikai újdonságok, mint a hátultöltős ismétlőpuskák, vasút, telegráf, propaganda, valamint ekkor ténykedett először a hadszíntéren a Vöröskereszt.

Előzményei

1864-ben tört ki a porosz–osztrák–dán háború (más néven második schleswig-holsteini háború), amelynek során a poroszok kiismerték osztrák szövetségesük haderejét és annak gyengeségeit felismerve nyíltan felléptek azok „nagynémet” törekvései ellen. Azonban a német államok többsége Ausztria oldalán foglalt állást, ezért a Porosz Királyság a Német Szövetséget (Deutscher Bund) föloszlottnak nyilvánította.

Bismarck gondosan előkészítette a háborút, Oroszországot még 1863-ban lekötelezte a lengyel felkelőkkel szembeni segítséggel. III. Napóleont pedig arról győzte meg, hogy csak az északnémet tartományokat kívánja egyesíteni, valamint területi engedményeket helyezett kilátásba. Kapcsolatot keresett az olasz egységre törekvőkkel, akikkel 1866 április 8-án nyílt osztrákellenes szövetségre léptek, valamint a magyar emigrációval is.

A háború közvetlen oka Holstein tartomány június 7-i annexiója volt, ahonnan az osztrákok Csehországba húzódtak vissza. Április 12-én megszüntették a diplomáciai, 18-án pedig minden összeköttetést. Közben Poroszország megszállta Szászországot, majd 20-án Olaszország, egy napra rá pedig Poroszország is hadat üzent az Osztrák Császárságnak.

A háborúban szinte valamennyi akkori német állam részt vett. Poroszország oldalán 13, míg Ausztria oldalán 11.

Lefolyása

Az olasz fronton az osztrákok Habsburg–Tescheni Albert főherceg vezetésével 1866 június 24-én a második custozzai csatában gyors győzelmet arattak II. Viktor Emánuel seregei fölött. Július 20-án Wilhelm von Tegetthoff admirális vezetésével pedig Lissa szigeténél győzték le az olasz flottát, mely az első nagyobb páncélos gőzhajócsataként vonult be a történelembe.

1866 júniusában Helmuth Karl Bernhard von Moltke tábornok a német vasútvonalak segítségével három hadsereget telepített az osztrák határra. Ellenük az osztrákok és a szászok Benedek Lajos táborszernagy vezetésével vonultak fel. Július 3-án a Königgrätzi csatában azonban döntő vereséget szenvedtek a rosszul megválasztott taktika alkalmazása és a porosz haditechnikai fölény folytán. A szerencsés körülményeknek köszönhetően azonban az osztrák seregek nem semmisültek meg teljesen és Bécs illetve Olmütz irányába vonultak vissza. A vereség azonban demoralizálta a hadsereget, valamint kolera is pusztított.

A Königgrätznél az osztrák-szász hadak felett aratott győzelem után a porosz hadsereg az Ausztriával szövetséges német államok számbelileg kisebb és még az osztrákokénál is rosszabb állapotú haderejét könnyűszerrel térdre kényszerítette.

Albert főherceg északra vonult, ezzel megakadályozva Bécs elfoglalását. Megkezdte a felkészülést a háború folytatására, de a helyzet arra késztette Ferenc Józsefet, hogy kapituláljon a poroszok előtt és fegyverszünetet kérjen. Július 26-án Nikolsburgban (Mikulov) előzetes békekötés történt, augusztus 23-án pedig megkötötték a prágai békeszerződést. Az utolsó harcok Pozsony környékén (július 22.), Lamacsnál folytak.

Következményei

A déli fronton augusztus 12-én kötöttek békét Cormónsban, melynek értelmében kiürítették Velencét. A két hatalom közti ellentét azonban nem lett véglegesen rendezve az első világháború kitöréséig sem.

1866. augusztus 23-án Prágában megkötött békeszerződésben az Osztrák Császárság a Porosz Királyság javára lemondott a német egység megvalósításáról. Átadta Holsteint és kötelezte magát 40 millió arany kárpótlás kifizetésére, melyet azonban lecsökkentettek. Kilépett a Német Szövetségből és az Olasz Királyságnak átengedte Veneto (Velence) tartományt. Szászország egységes maradt, de az új Északnémet Szövetség tagja lett. Ezen követelmények engedékenyek voltak az osztrákokra nézve, mivel Bismarck későbbi terveiben újból szövetségesként kívánt számolni az Osztrák Császársággal. Ez végül 1879-ben a kettős szövetség révén valósult meg.

1867-ben a kiegyezés nyomán létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia. A folyamatok felgyorsulásában ezen háború elvesztése is szerepet játszott osztrák részről. A háborút kihasználandóan a Kossuth-emigráció megpróbált újból fellobbantani a szabadságharc tüzét Magyarországon. A poroszok csehországi hadműveleteiben Klapka György vezetésével egy légiónyi magyar is részt vett, amely előretört a Kárpátokig, noha a hadműveletek már véget értek. A Felvidék peremén próbálkozások történtek megmozdulás kieszközölésére a helyiek részéről, akik azonban szlovákok voltak és a korábbi évek tapasztalatai miatt nem kívánták támogatni a magyarokat, s az osztrák hadsereg is gyorsan reagált. Emiatt Klapkáék egyetlen puskalövés nélkül távoztak.

A következő lépés Bismarck számára a francia háború volt, azonban 1870-ben III. Napóleon üzent hadat Poroszországnak, melynek során a szövetségesek nélkül maradt Franciaország vereséget szenvedett és kikiáltották a köztársaságot. Azonban a hadműveletek folytatódtak, mely végül 1871. január 18-án a versailles-i palotában a Német Császárság (II. Birodalom) kikiáltásához vezetett.

Külső hivatkozások

• A német egység dilemmája, 1815-1866 (Köztes-Európa térképtár)
• Farkas Ildikó: A porosz–osztrák háború, História, 2003/04. (rövid összefoglaló, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár).
• A porosz–osztrák háború, Magyar katolikus lexikon.
• Forradalmak Európában 1848/49-ben. Nemzetállamok kora (1850-70). (Sulinet)

Lásd még

• Königgrätzi csata
• Benedek Lajos
• Otto von Bismarck
• Helmuth Karl Bernhard von Moltke