Szász–Coburg–Gotha Hercegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szász–Coburg–Gotha Hercegség
1826 – 1918
Szász–Coburg–Gotha Hercegség zászlaja
Szász–Coburg–Gotha Hercegség zászlaja
Szász–Coburg–Gotha címere
Szász–Coburg–Gotha címere
Deutsches Reich (Karte) Sachsen-Coburg und Gotha.svg
Szász–Coburg–Gotha a Német Császárságban
Nemzeti himnusz: Heil unserm Herzog, heil
Általános adatok
Fővárosa Coburg, Gotha
Terület 1977,4[1] km²
Népesség 257 177[1][2] (1910)
Hivatalos nyelvek német
Vallás evangélikus
Pénznem márka
Kormányzat
Államforma alkotmányos monarchia
Dinasztia Szász–Coburg–Gothai-ház
Elődállam
Utódállam
 Szász–Coburg–Saalfeld Hercegség
Bajorország 
 Szász–Gotha–Altenburg Hercegség
Türingia 

A Szász–Coburg–Gotha Hercegség (németül Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha) német államalakulat volt a mai Bajorország és Türingia területén. Az állam két szász hercegség perszonálunióban történő egyesüléseként jött létre 1826-ban, majd a német egység megvalósulása után a Német Birodalom tagállama lett. Az államalkotó hercegségek megőrizték önállóságukat és függetlenségüket, olyannyira, hogy az 1918-as forradalmat követően ismét elkülönültek, később beolvadtak a bajor, illetve a türingiai tartományokba.

Fekvése, határai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha a mai Németország középső részén, Türingia és Bajorország területén helyezkedett el. Coburg hercegsége a Szász–Meiningeni Hercegség és a bajor Obermainkreis járás között feküdt. Gotha hercegségét északról a porosz Erfurt kormányzati kerület, keletről a Schwarzburg–Sondershauseni Fejedelemség és a szász–weimar–eisenachi Ilmenau exklávé, délről a porosz Suhl kerület, nyugatról pedig a hessen–kasseli Schmalkalden exklávé, Szász–Meiningen és a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegség határolta. Gotha több enklávét is magába foglalt: a porosz Wanderslebent, a schwarzburg–sondershauseni Geschwendát és Dörrberget, továbbá a szász–weimar–eisenachi Seebachot.

A hercegséghez 1826–1834 között tartozó Lichtenbergi Fejedelemség a mai Németország délnyugati részén feküdt. A fejedelemséget a Birkenfeldi Fejedelemség, a hessen–homburgi Meisenheim uradalom, a bajor Rheinkreis (Pfalz) és a porosz Trier kormányzati kerület ölelte körbe.

Szász–Coburg–Gotha Hercegség (zöld) és a szász államok (szürke)

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg terült el délebbre, a türingiai erdő lábánál, s ebből kifolyólag az ország közel negyedét erdő borította. Domborzati térképét jórészt hullámzó dombok és völgyek rajzolták meg. Legmagasabb pontja az 523 méter magas Senichshöhe bei Mirsdorf volt. Az Itz, Biberbach, Steinach, Baunach és Nassach folyók szelték át az országot, melyek a Majnába torkollottak. Fechheimben és Grub am Forstban gyógyforrások fakadtak.[3]

Szász–Gotha, az északi államrész nagy részét a türingiai erdő tette ki – az ország körülbelül 30%-a volt erdőség. Legmagasabb pontjai a Beerberg (983m), a Schneekopf (978m) és az Inselsberg (915m); a hercegség északi felén termékeny termőtalaj volt található. Az Ilm, Unstrut, Gera és Ohra folyókat a Saale gyűjtötte magába; a Werra vízgyűjtő területéhez tartozott a Hasel és a Schwarza, a Schmalkalde és a Hörsel.[4]

Az ország a mérsékelt övben helyezkedett el, éghajlata kontinentális. A hegyesebb vidéken fekvő Gotha évi középhősmérséklete +7,4 °C, a hegyek déli lejtőin elterülő Coburgé valamivel magasabb, +7,9 °C volt.[1]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha két elődállama, Szász–Coburg–Saalfeld és Szász–Gotha–Altenburg eredetileg önálló szász hercegségek voltak, melyeket a Wettin-ház Ernő-ága (Ernestiner) uralt. Mikor a szász–gotha–altenburgi uralkodócsalád férfiágon kihalt, II. Frigyes Ágost szász király 1826. november 12-én felosztotta a birtokokat a család többi ága – a meiningeni, a saalfeldi és a hildburghauseni – között. III. Ernő szász–coburg–saalfeldi herceg szász–altenburgi családból származó felesége révén joggal követelte magának a gotha–altenburgi területeket, s a herceg pozícióját erősítette az a tény is, hogy a bécsi kongresszuson a napóleoni háborúkban való részvételéért jelentős területeket kapott. A családon belüli egyezkedés eredményeként a herceg végül azért cserébe kaphatta meg a gothai örökséget, hogy lemondott a saalfeldi részről a meiningeni ág javára. Az így kialakult két hercegség – Szász–Coburg és Szász–Gotha – rövid ideig kiegészült még a Lichtenbergi Fejedelemséggel is, amit az uralkodó a bécsi kongresszuson szerzett meg, ám 1834-ben eladta a terjeszkedni vágyó poroszoknak.

I. Ernő, az első uralkodó

1828-ban közigazgatási reformokra került sor, a hercegség felosztását teljesen újjászervezték. 1834-ben az állam csatlakozott az akkor megalakuló német Zollvereinhoz. A hercegi koronauradalmakkal kapcsolatos vitákat lecsendesítő rendeletek, az új választási törvény és egyéb reformok a liberális politika és szemléletmód irányába terelgették az országot, ezért az 1848-as forradalmi hullám elkerülte a hercegséget, különösen miután az uralkodó önként engedett teret a liberális változásoknak. Ezt a politikai irányvonalat követték a későbbi kormányzatok is, mely megnyilvánult többek között az 1852. május 3-án életbe lépő alkotmány kapcsán. A gothai és a coburgi hercegséget szervesen összekapcsoló, reálunióra léptető alaptörvény jelentős részét az alapvető jogokkal kapcsolatban a frankfurti nemzetgyűléstől kölcsönözte. Az 1862-ben a poroszokkal kötött katonai egyezmény értelmében a hercegség csapatokat bocsátott a poroszok rendelkezésére az osztrákok elleni háborúban. A hercegség a továbbiakban tagja volt az Északnémet Szövetségnek, mely az egységes német állam létrehozásában játszott fontos szerepet.

Az első világháborút követő forradalmak során 1918. november 13-án a gothai munkástanács megfosztotta hatalmától az uralkodó herceget, valamint lemondatták trónjáról. A két hercegség, melyeket csakis a közös uralkodó herceg személye kötött össze, rövid időre két önálló állammá vált: a szász–coburgi, illetve a szász–gothai szabadállammá. Az 1919. november 30-án megtartott népszavazás után a coburgi rész 1920. július 1-jén egybeolvadt Bajorországgal, a gothai rész pedig ugyanezen év május 1-jén a környező kisebb államokkal együtt alakított Türingiához kapcsoltatott.

Uralkodók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Gotha és Szász–Coburg hercegségeit kizárólag a közös uralkodó személye kötötte össze, jogilag és közigazgatásilag önállóak maradtak, ennek ellenére a szövetségi tanácsban egy szavazattal rendelkeztek. Az 1852-es alkotmány alapján, melyet az államalakulat második uralkodója adott ki, a hercegségek reálunióban egyesültek,[5] szemben a korábbi perszonálunióval. A teljes egybeolvasztásra ellenben még ekkor sem került sor, s később sem sikerült: 1867-ben a gothai országgyűlés elutasította azt, mivel nem akarta átvállalni a coburgi rész magas államadósságát. 1872-ben az egyesülés kérdését összekapcsolták a birodalomhoz való csatlakozással.

Államforma és utódlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1852. május 3-án kiadott alkotmány értelmében Szász–Coburg–Gotha államformája alkotmányos monarchia lett, melynek élén az uralkodó herceg áll. Az alkotmány a Zollverein, az Északnémet Szövetség és a Német Császárság alapokirataival kiegészülve határozta meg az állam felépítését és életét. A mindenkori herceg államfőként gyakorolta a hatalmat.

Az utódlás rendjét az uralkodócsalád házi törvénye szabta meg, melyet 1855. március 1-jére datáltak. A korona a hercegi család fiágán belül öröklődött a primogenitúra elve alapján, a trónöröklési sorrendnek megfelelően – fontos kitétel ugyanekkor, hogy az uralkodónak evangélikusnak kellett lennie. Az uralkodó nagykorúságától, azaz huszonegy éves korától kezdve gyakorolhatta uralkodói jogkörét.

II. Ernő szász–coburg–gothai herceg 1893-ban fiúutód nélkül halt meg, így a koronának az öröklési rend szerint édesapja legidősebb öccsének leszármazottjaira kellett volna szállnia. A nagybácsi, Albert szász–coburg–gothai herceg azonban Viktória brit királynő férje volt, és a hercegségek alkotmánya kifejezetten tiltotta, hogy a brit trón várományosai örököljék a trónt, amíg megfelelő férfiörököst sikerül felkutatni.[6] Ezért Eduárd walesi herceg és brit trónörökös lemondott a hercegi címről öccse, Alfréd edinburgh-i herceg javára. I. Alfréd egyetlen fia öngyilkosságot követett el 1899-ben, így egy évvel később a szász–coburg–gothai herceg fiúörökös híján hunyt el. A trónöröklési sorrend szerint a korona a néhai herceg unokaöccsére, Albany hercegére szállt, miután I. Alfréd még élő fivérei lemondtak trónigényükről. A kiskorú Károly Eduárd herceg helyett a hohenlohe–langenburgi trónörökös herceg kormányozta az országot régensként, míg az uralkodó nagykorúvá nem vált. Károly Eduárd a brit királyi családhoz kötődő címeit továbbra is megtartotta, mivel azonban az első világháborúban a brit rokonsággal ellentétes oldalon harcolt, megfosztották brit címeitől.

Törvényhozás és végrehajtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1826-os alaptörvények szerint Szász–Coburg–Gotha minden polgára egyenlő a törvény előtt, személyében szabad. A három rendet ekkor a nemesség, valamint a városlakó polgárok és az egyszerű falusiak alkották. A rendi gyűlést az egyes rendek küldöttei alkották, s hatévenként hívták össze.[7] A rendi gyűlést az 1852-es alkotmány szüntette meg. Ekkortól a Szász–Coburg–Gothát alkotó két államnak saját parlamentje volt – a coburgi 11, a gothai 17 fős; ezek alkották a közös államügyek megvitatásakor összehívott közös parlamentet is. A közös országgyűlést, mely felváltva ülésezett a két fővárosban, 1874-ben vezették be az adminisztrációs kiadások csökkentése céljából, aminek keretében igyekeztek összevonni a két hercegség kormányzatát. Teljes egyesülésre azonban sosem került sor. Választásokat négyévente tartottak, közvetett módon. Választópolgár és elektor lehetett minden büntetlen előéletű, 24 életévét betöltött, adófizető férfi állampolgár. Képviselői mandátumért a harmincadik életévüket betöltöttek indulhattak. A parlamentek elnökét mindkét hercegségben a képviselők választották maguk közül. A Német Birodalom törvénykezésébe az ország képviselők révén kapcsolódhatott be: a Bundesratban egy szavazattal rendelkezett, míg a Reichstagba két képviselőt delegált.[1] A berlini Bundesratba csak 1913-tól kezdve küldött saját képviselőket – akárcsak a legtöbb türingiai állam, amik korábban Szász–Weimar–Eisenach Nagyhercegségén keresztül képviseltették magukat.

A legfőbb kormányszervnek elméletileg a Gotha székhelyű államminisztérium minősült, azonban a valóságban ehelyett a tényleges hatalmat két, jóformán független alrészlege gyakorolta Gothában, illetve Coburgban. Az államminiszter a gothai részlegnek adott utasításokat, amihez a gazdasági és kereskedelmi politika, továbbá az igazságszolgáltatás tartozott; de a gothai részleg felügyelte a birodalmi rendeletek végrehajtását is. Az államminiszternek nem volt beleszólása a coburgi belügyekbe, úgymint az önkormányzatok és a rendőrség irányításába, az oktatásba és a valláspolitikába, a pénzügyekbe és a vagyonkezelésbe.

Államminiszterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hercegi székhelyek:
Coburg…
Coburg…
és Gotha
és Gotha
Név Hivatali idő kezdete Hivatali idő vége
Christoph Anton Ferdinand Freiherr von Carlowitz 1826 1840. január 21.
Dietrich Carl August Freiherr von Stein 1840. január 21. 1840. október 15.
Georg Ferdinand Freiherr von Lepel 1840. október 15. 1846. február 28.
Dietrich Carl August Freiherr von Stein 1846. február 28. 1849. december 1.
Camillo Richard von Seebach 1849. december 1. 1888. március 27.
Gisbert Gustav Bogislaw Karl von Bonin-Brettin 1888. március 27. 1891. november 14.
Carl Friedrich von Strenge 1891. november 14. 1900. november 1.
Otto Philipp Hentig 1900. november 1. 1905. május 19.
Ernst Friedrich Hermann von Richter 1905. május 19. 1914. május 5.
Hans Barthold von Bassewitz 1914. május 5. 1919. május 1.

Igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak az államigazgatás és a közigazgatás tekintetében, Szász–Coburg és Szász–Gotha az igazságszolgáltatás területén is elkülönültek. 1826-ban a hercegség létrejötte után a coburgi részen épült ki először az igazságszolgáltatási rendszer. A hercegségben alsófokú bíróságok működtek Coburg, Königsberg, Neustadt, Rodach és Sonnenfeld városokban. 1879-ben coburgi–porosz–meiningeni megegyezés eredményeként a coburgi hercegség alsófokú bíróságai a Meiningenben felállított tartományi törvényszék alá kerültek.

A gothai hercegség 1830-tól kezdve saját törvényszéki körzetet alkotott, melynek székhelye Gothában volt, további kilenc alsófokú bírósága pedig Georgenthal, Gotha, Ichtershausen, Liebenstein, Tenneberg, Tonna mit Sitz in Gräfentonna, Volkenroda, Zella, illetve 1838-tól Tahl településeken. 1848-ban a hohenlohe–langenburgi grófok ohrdrufi kancelláriáját igazságügyi hivatallá szervezték át, és a gothai igazságszolgáltatáshoz csatolták.[7]

Mind a gothai, mind a coburgi országrészek – a többi türingiai állammal és a porosz Schleusingen, Schmalkalden és Ziegenrück kerületekkel egyetemben – a Jénában székelő közös tartományi legfelsőbb bíróság alá tartoztak. A legmagasabb fellebbviteli fok a birodalmi Legfelsőbb Bíróság volt.

Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztására 1858-ban került sor;[8][9] a liberalizációs folyamatok és a hatalmi ágak szétválasztásának szellemében. Egészen addig a bíróságok nem csupán peres ügyekben hoztak ítéleteket, de egyben közigazgatási hatóságokként is funkcionáltak.[10] Ekkor egyben egy új büntetőtörvénykönyvet és bírósági rendszert is életbe léptettek.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A napóleoni háborúk és a német egység létrejötte között valamennyi német fejedelemség rendelkezett önálló haderővel, hogy katonai konfliktus esetén azt a Német Szövetség rendelkezésére és megsegítésére bocsáthassa. Egy 1862-ben kötött megállapodás értelmében a szász–coburg–gothai hadsereg a porosz csapatokkal működött együtt az osztrákok elleni háborúban. A háború után alakult Északnémet Szövetség tagállamai közösen tartották fenn a Szövetségi Hadsereget és a Szövetségi Haditengerészetet.[11] Az egyes tagállamok seregei a közös had részei lettek, míg a Szövetségi Hadsereg irányítása gyakorlatilag a porosz kezében volt, ők ellenőrizték a kiképzést, az ellátmányozást és a szabályokat is.[12] A Német Császárság megszületésekor a Szövetségi Hadsereg képezte a Német Császári Hadsereg alapját, melyben a bajor, a württembergi és a szász királyi hadak bizonyos fokú autonómiával bírtak, míg az egyéb államok egységei fölötti porosz fölény szinte teljhatalmi mértékű volt.

A szász–coburg–gothai haderő a császári erők III. Hadsereg-felügyelete alá tartozó XI. Hadtest utánpótlását képezte. A hercegség mindkét fővárosa helyőrségi város is volt egyben. 1905-től kezdve mindkét részhercegség serege a meiningenivel együtt a VI. Türingiai Gyalogezred N.95-öt alkották, mely a XI. Hadtest 22. Hadosztályához tartozott. Gotha városa az 1., Hildburghausen a 2., Coburg városa a 3. zászlóalj helyőrségeként szolgált.[1]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg
Szász–Coburg
Szász–Coburg Köngisberg exklávéja
Szász–Coburg Köngisberg exklávéja
Szász–Gotha
Szász–Gotha

Szász–Coburg–Gotha közigazgatási beosztását, akárcsak az államszervezet szinte egészét alapvetően meghatározta az, hogy az ország két külön hercegség összekapcsolásával keletkezett. Coburg és Gotha hercegségében ugyanakkor közös volt, hogy egy zárt fő rész és számos exklávé alkotta őket: Coburg exklávéi bajor, Gotháéi elsősorban porosz területen feküdtek. A gothai határon található Ruhla városának egy része átnyúlott a Szász–Weimar–Eisenachi Nagyhercegséggel közös határon, így azon része szász–weimar–eisenachi fennhatóság alatt volt. Coburgban az összes település egyetlen tartományi járásfőnöki hivatal (Landratsamt) alá tartozott, míg Gothában három hivatal között osztották szét a városokat és falvakat. A városokat önálló közigazgatási egységnek tekintették, ám ezeket is besorolták a tartományi járásfőnöki hivatalok alá.

A hercegségnek két, egymással egyenrangú fővárosa volt: Coburg és Gotha. Amellett, hogy ezek voltak az államrészek legnépesebb települései, itt székeltek a kormányszervek is. Az uralkodó és családja számára mindkét fővárosban fenntartottak egy rezidenciát – Gothában a Friedenstein-kastélyt, Coburgban az Ehrenburg-palotát –; ezeket a hercegi család felváltva használta, egyforma időt töltve mindkét államrészben. A hercegi család szolgálatára állt továbbá a gothai Reinhardsbrunn várkastély, illetve a coburgi Rosenau és Callenberg kastélyok mint nyaralók.

Lichtenberg fejedelemség területe, mely alig egy évtizedig tartozott a hercegséghez, 1820-ban 508 km² volt. A fejedelemség fővárosa St. Wendel volt, ezen kívül egyetlen jelentősebb települése volt, Baumholder.

Szász–Coburg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Gotha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Terület: 1415,13 km²
  • Városok: Gotha, Ohrdruf, Waltershausen
  • Tartományi járásfőnökségek: Gotha (63 település), Ohrdruf (34 település), Waltershausen (57 település)
  • Exklávék:

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szász–Coburg–Gothát alkotó két hercegség közül a gothai volt a nagyobb alapterületű, lélekszáma is nagyobb volt a coburgi résznél. Az 1834-es hivatalos népszámlálás szerint a hercegség lakossága Lichtenberg nélkül 133 875 fő volt.[7] 1858-ig 15%-os népességnövekedés mellett a lélekszám 153 879 főre emelkedett. Szűk ötven év eltelte alatt, 58%-os népességnövekedési mutatóval, a lakosságszám 1905-re meghaladta a 242 000 főt. 1905-ben a népsűrűség az egész országot tekintve 122,4 fő/km² volt. A városi lakosság aránya 1858-ban 34% volt; a fővárosok lakossága 1905-ig közel megkétszereződött.[7] A népesség a második ipari forradalom hatásaként megugrott természetes szaporulat miatt folyamatosan növekedett mindkét hercegségben. A lakosság száma az alábbiak szerint alakult:[7][13][1][2][14]

   1826 1834 1849 1865 1871 1880 1885 1900 1905 1910
Szász–Coburg 37 806¹ 40 543 44 749 47 014 57 383 66 814 74 818
Szász–Gotha 84 600¹ 93 332 105 005 112 417 141 446 162 736 182 359
Lichtenberg 30 443 35 256
Összesen 165 000¹ 133 875² 149 754 159 431 174 339 194 716 198 829 229 550 242 292 257 177
¹ becsült adat; ² Lichtenberg nélkül

Etnikai megoszlás tekintetében Szász–Gotha lakossága a türing, Szász–Coburg lakossága a frank népcsoporthoz tartozott.[15]

Népesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha két legnépesebb városa, egyben az ország két fővárosa, Gotha és Coburg voltak. Az 1910-es adatok tanúsága szerint a hercegségben hét olyan város volt, melynek lakosai száma meghaladta az 5000 főt.[2] Gotha területén több olyan település volt található, amik ezres lélekszámmal bírtak. Coburgban ezzel szemben inkább a néhány száz lakost számláló falvak és kisvárosok voltak jellemzőek – a negyedik legnépesebb településen, Königsberg in Franken városában például 891 lakost számláltak.[2]

   Helység Lakónépesség (fő)
(1910)
1 Gotha 39 553
2 Coburg 23 789
3 Neustadt bei Coburg 7977
4 Waltershausen 7536
5 Mehlis 6625
6 Ohrdruf 6504
7 Zella-Sankt Blasii 5690

Felekezeti megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha területén a lakosság túlnyomó többsége – 1910-ben például közel 97%-a – az evangélikus egyházhoz tartozott, akárcsak a többi szász területen, ahol is a lutheranizmus komoly történelmi hagyományokkal rendelkezett. A második legnagyobb felekezet a római katolikus volt, aminek létszáma ezres nagyságrendekben mozgott. Zsidó vallásúak pár százan éltek a hercegségben; s körülbelül ugyanennyien vallottak egyéb keresztény vallást. 1855-ben a katolikusok a lakosság 0,6%-át, a zsidóság az 1,1%-át alkották.[16] A lakosság vallási összetétele az alábbiak szerint alakult:[14][1]

   1871 1885 1890 1900 1910
evangélikus 172 786 195 838 202 444 225 074 250 454
katolikus 1263 2472 2921 3330 4951
zsidó 210 519 549 608 783
egyéb keresztény 76 565 515

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha alapvetően mezőgazdasági ország volt, mindkét részhercegségben a mezőgazdasági termelés tette ki a nemzeti jövedelem nagyobbik részét – ez az arány Coburg esetében jobban eltolódott a mezőgazdaság irányába, mint Gothában. A növénytermesztés elsősorban búza, zab, rozs, árpa, és burgonya termesztését jelentette, illetve a coburgi országrészben a hazai igényeket kielégítő mennyiségű komló, cukorrépa, len és hüvelyesek is nőttek. A század második felében még a háromnyomásos gazdaság volt a legelterjedtebb.[17] A gyümölcstermesztésnek és a kertészetnek elsősorban a königsbergi környéken volt hagyománya, az itt termesztett szőlőből készült bort csak kis mennyiségben, ám a zöldségeket nagyobb tételben exportálták külföldre. Kiváló bortermelő vidék volt az Itz folyó völgye, valamint Rodach, Röthen és Lauter környéke. A gothai országrészben is foglalkoztak zöldségtermesztéssel, itt a herbslebeni spárgaültetvény emelkedett ki. Természetföldrajzi adottságai folytán az erdészet a gothai államrészben kapott nagyobb szerepet: a vadászat mellett fakitermelés is folyt, az erdőgazdálkodás alá vont területen 7/10 volt a tűlevelű, 3/10 a lombhullató fák megoszlása. Állattenyésztés vonatkozásában az egész hercegség területén a szarvasmarha volt a legkedveltebb faj – a szarvasmarha-tenyészet központja a coburgi Itzgrund volt –, de Gothában emellett a kecske- és lótenyésztés is virágzott. A két országrész állatállománya a következőképp alakult:[14][1]

   1883 1904
Szász–Coburg Szász–Gotha
1163 7024 10 572
szarvasmarha 24 335 33 861 63 779
juh 12 265 60 984 34 930
sertés 12 761 38 788 102 849
kecske 6222 20 793 37 006

Ipar és bányászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Waltershausen és környéke korabeli képeslapon

1859-ben Szász–Coburg–Gothában a türingiai államok között elsőként vezették be az iparűzés szabadságát. Coburg hercegsége a másik országrésszel ellentétben nem volt ipari jellegű, főként a könnyűipar és a kézműipar volt meghatározó. Főbb kézműipari termékei a rodachi és neustadti játékgyárakból kikerülő, kézzel készített játékok voltak, valamint a Sonnenfeld környékén előállított kosarak és hordók. A textilipart egy gyapjúfonoda és egy mechanikus pamutszövöde képviselte; az agyagot egy agyagtermékeket készítő gyárban és a téglaégetőben dolgozták fel; továbbá léteztek vegyipari termékek, porcelán és kerámia, kocsik és bútorok előállítására szakosodott üzemek is. Ezeknél szerényebb volt a papírgyártás. A bőrtermékekkel foglalkozó műhely és a sörfőzde kivitelre is termelt.[18]

Gotha hercegségében már a 18. században működött egy porcelángyár, s ez az iparág végig megőrizte kulcsszerepét az ország gazdaságában. Emellett a legjelentősebb könnyűipari termékeket előállító létesítmények a zehla-mehlisi lőfegyvergyár, az ohrdrufi, waltershauseni és ruhlai játékkészítő üzemek és az ichtershauseni varróeszközgyár voltak – ez utóbbiakban többek között álarcokat, inggombokat, halcsont és színes árukat állítottak elő. Hentesüzem számos településen működött, a sörfőzés elsősorban Gothához, Neudietendorfhoz és Gräfentonnához kapcsolódott. Waltershausenben márványt dolgoztak fel, Ruhlában dohánnyal és pipakészítéssel foglalkoztak. Az üveggyártásnak számos ágazata jelen volt az országban: lencsék mellett egyéb üvegeszközöket is készítettek többek között Gehlbergben és Elgersburgban. A hagyományos cipőgyártást és bőrművességet kiszorították a második ipari forradalom vívmányai és modernebb technológiái, ám a kézi fémművesség tradíciója a fémiparban, gép- és szerszámgépgyártásban folytatódott.[7] A tégla- és mészkőégetés, kátránykészítés is virágzott, minthogy ezek keresett termékek voltak a régi Hanza-városokban és Hollandiában. A gothai Kallmeyer és Harjes Németországban elsőként foglalkoztak azzal, hogy nikkelből gyártsanak különféle termékeket. Az 1883-ban alapított Bothmann cég amellett, hogy az első körhintagyár volt német területen, jelentős műszaki – főként járműveket és motorokat érintő – fejlesztésekkel büszkélkedhetett. A fővárosban zárakkal, alkatrészekkel, széfekkel foglalkozó gyár, valamint az ország egyetlen cukorgyára üzemelt. Az acéltermelés mennyisége alig változott valamit 1860 és 1864 között, nem érte el az évi száz tonnát.[19]

Bányászatot csak a gothai országrészben folytattak. Kis mennyiségben termeltek ki kálisót, mangánt, kőszenet és vasércet. Szénből 1871-ben évente 460 tonnát hoztak felszínre; 1872-re ez 748 tonnára emelkedett.[20] A Bufleben helyiségének közelében található telített sósvíz-forrásból szerzett só ellátta az egész hercegséget, emellett kivitelre is jutott belőle.

Pénzrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pénzügyek mindvégig elkülönülten, teljes egészében a két herceg saját kezelésében maradtak – a jénai egyetem fenntartásához például kizárólag a gothai államrész járult hozzá. Szász–Coburg–Gotha közös ügyeinek fedezéséről közös költségvetés gondoskodott, a kvóta 7:3 arányban oszlott meg Gotha és Coburg között. Coburg városában 1856. május 19-én hozták létre az első hitelintézetet, melyet később egy megtakarítási intézet, majd egy városi takarékpénztár követett; a coburgi hercegségben emellett négy további pénzintézet állt a lakosság rendelkezésére. Gothában az első biztosítási intézet 1821-ben jött létre a tűzesetek biztosítására, ezt 1827-ben kiegészítette egy életbiztosításokkal foglalkozó, mely egyike a legrégebbieknek e területen. Később hitelintézetet, kereskedelmi bankot és takarékpénztárat is alapítottak az országban.[1]

1838-ig Szász–Coburg–Gotha hercegsége az egységes pénzlábrendszernek megfelelően veretett érméket. 1837-ben a coburgi országrész a délnémet 24 1/2 forintlábra állt át, 1857-től pedig a bécsi rendszer volt érvényben. A pénzérméket – tallért, dukátot, krajcárt, garast és pfenniget – 1826–1828 között Saalfeldben, 1828–1838 között Gothában, továbbá 1826–27 és 1841–1872 folyamán Drezdában verték mindkét államrész számára. Szász–Coburg–Gotha két hercegsége csak 1875-ben, az egész birodalomra érvényes egységes márka bevezetésekor tért át a közös valuta használatára.[1]

   1875 előtt 1875 után
Ernst I Sachsen Coburg Gotha 1842.JPG
Ernst II Sachsen Coburg Gotha 1869.JPG
1907 Sachsen Coburg-Gotha Carl Eduard 5 Mk.JPG
Szász–Coburg 1 forint = 60 krajcár = 240 pfennig 1 márka = 100 pfennig
Szász–Gotha 1 tallér = 30 garas = 300 pfennig

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország természeti adottságaiból következően a külkereskedelem kiviteli cikkei a fa, só, porcelán, vas-és bőrdíszműves termékek, valamint a sör voltak. A gothai Auerbach Húsgyár 1871–1914 között kiváló színvonaláról volt ismert, valóságos márkanévvé vált, és mint ilyen világszerte exportált húsárut és kolbászt.[21]

A behozatal nagy részét élelmiszerek, gyapot, olaj, színezékanyagok, dohány és fonal tette ki.

1828-ban Szász–Coburg–Gotha a Közép-német Kereskedelmi Unió tagja lett. Minthogy az államnak számos exklávéja volt, ezen területeken a földrajzi elhelyezkedésüktől függően különböző vámrendszerek voltak életben: így például Volkenroda 1829-től, Lichtenberg 1830-tól a porosz vámrendszerhez és a Porosz–Hesseni Vámunióhoz tartozott, míg Nassach, Erlsdorf és Königsberg exklávék 1831-ben a bajor vámrendszerhez és a Bajor–Württembergi Vámunióhoz csatoltattak. A megmaradt területek 1833-ban csatlakoztak a türingiai államok egységes vámrendszeréhez és kereskedelmi szövetségéhez, melynek révén egy évvel később bekerültek az akkor megalakuló Zollvereinba.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1850-es években Coburg és Gotha fővárosokként kisebb úthálózatokban voltak közlekedési csomópontok. A két országrész között országút biztosította a közlekedést. Gotha más szász városokkal, úgymint Erfurttal, Weimarral és Meiningennel is országúti összeköttetésben állt. 1900-ban az országban az országutak hossza 175 kilométer volt.[22] Hajózásra alkalmas folyó híján vízi közlekedés nem volt az országban.

A vasúti közlekedés kiépítése 1840-ben kezdődött meg, amikor a szász uralkodódinasztia Ernő-ága által uralt három hercegség, Szász–Coburg–Gotha, Szász–Meiningen és Szász–Weimar–Eisenach aláírtak egy megállapodást, melynek értelmében közös vasúti hálózatot építenek ki területeiken. Az egy évvel később a hesseni és a porosz állammal kötött egyezmény biztosította a terület bekapcsolását a születőben lévő német vasúthálózatba a „türingiai vasúton” keresztül. Gotha városa 1847-ben, Coburg városa 1858-ben vált vonattal is megközelíthetővé, amikor kiépítették odáig a sínpályákat. 1885-ben a vasúthálózat hossza 159 kilométer volt.[23]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek és látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Coburg látnivalói

18381860 között Coburg városában felújították a régi erődítményt, amelyben helyet kapott a történelmi fegyvertár, a Luther-szoba, valamint a rézmetszet-, üveg- és érmegyűjtemény kiállítóterme is.

A gothai hercegség művészeti központja a fővárosban volt: a három szász hercegi család gyűjteménye a Friedenstein-kastélyban és a városi múzeumban volt kiállítva, illetve itt épült meg a csillagvizsgáló is. A kastélyparkban emelt, reneszánsz stílusú Neue Museum nyitott volt a közönség számára; itt a természettel, a művészetekkel, régiségekkel és kínai porcelánokkal foglalkozó kiállításokat tekinthettek meg a látogatók. Justus Perthes híres, kiterjedt térképészeti műhelye szintén a városban volt fellelhető.

Az 1827-es alapítású hercegi udvari színház a hercegi családdal együtt költözködött a két főváros között. 1840-ben mindkét fővárosban önálló, új épületet kapott a hercegi színtársulat; a gothai sajnos megsemmisült a második világháborúban, a coburgi azonban ma is színházként funkcionál.[24][7]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szász–Coburg–Gotha hercegségében az oktatás jól szervezett és minőségi volt.[25] 1880-ban a coburgi hercegségben az alsófokú oktatásról 80 polgári és vidéki iskola gondoskodott. Ezek mellett működött egy gimnázium, a Casimirianum és ennek egy algimnáziuma (Progymnasium), egy szakiskola, egy tanárképző, egy intézmény a süketnémák számára és egy építőipari szakiskola. Telente, mikor nem kellett a földeken dolgozni, minden évben indult mezőgazdasági képzés is. Neustadt bei Coburg településén ipari és kereskedelmi iskolát alapítottak. A mindenki számára nyitott hercegi könyvtár és a 124 000 lapot számláló rézmetszet-gyűjtemény Coburgban kapott helyet.

1880-ban a gothai országrészben 176 általános iskola, 5 ipari és szakképző iskola, tanárképző, magasabb polgári iskola külön fiúk és leányok számára, gimnázium, bábaképző szakiskola és kereskedelmi iskola működött, az utóbbiak mind Gotha városában; emellett még egy algimnázium és szakközépiskola Ohrdruf városban. Waltershausen egyik kerületében, Schnepfentalban magániskolában tanulhattak a fiúk. Gothában a fiúk számára kötelező volt az általános iskola elvégzése után három évig továbbtanulni.

Mindkét országrész lakosainak az egyetemi képzésben való részvételt lehetőséget a Szász–Weimar–Eisenach területén lévő, azonban Gotha által is finanszírozott jénai egyetem biztosította.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
  2. ^ a b c d Gemeindeverzeichnis Deutschland 1900
  3.   Sachsen-Coburg und Gotha liegt in Thüringen. Der südlich gelegene Coburger Landesteil ist welliges Hügelland mit fruchtbaren Tälern und gehört zum Vorgebirge des Thüringer Waldes. Höchste Erhebung ist die Senichshöhe bei Mirsdorf mit 523m. Rund 25 Prozent des Gebietes sind bewaldet. Die Flüsse Itz, Biberbach, Steinach, Baunach und Nassach münden in den Main. Mineralquellen finden sich in Fechheim und Grub am Forst. Lásd HGIS 2006–07
  4.   Der Thüringer Wald macht den Großteil des Gothaer Landesteils aus und hat dort mit Großem Beerberg (983m), Schneekopf (978m) und Inselsberg (915m) auch seine höchsten Erhebungen. Ilm, Unstrut, Gera und Ohra fließen zur Saale, zum Flussgebiet der Werra gehören Hasel mit Schwarza, Schmalkalde und Hörsel. Im Norden des Landesteils findet sich fruchtbarer Boden. Rund 30 Prozent des Gebietes sind bewaldet. Lásd HGIS 2006–07
  5. Hess 1991  223. old.
  6.   Der zukünftige König von England und der vorraussichtliche englische Thronfolger sind von der von Regierung im Herzogtum ausgeschlossen. Lásd Sandner 2004  86. old
  7. ^ a b c d e f g HGIS 2006–07
  8.   Die Trennung von Verwaltung und Justiz erfolgt 1858. Lásd HGIS 2006–07
  9. Justiz in Bayern
  10.   Bis zur Errichtung der Landratsämter übten die Justizämter nicht nur rechtsprechende Gewalt aus, sondern waren gleichzeitig auch Verwaltungsbehörden. Lásd Justiz in Bayern
  11. Verfassung des Norddeutschen Bundes (német nyelven). documentArchiv.de, 1867. április 16. (Hozzáférés: 2011. december 26.)
  12. Erre vonatkozólag lásd: Militärkonvention zwischen dem Norddeutschen Bunde einerseits und Sachsen-Weimar-Eisenach, Sachsen-Altenburg, Sachsen-Coburg-Gotha, Sachsen-Meiningen, Reuß ältere Linie, Reuß jüngere Linie und Schwarzburg-Rudolstadt vom 15. September 1873
  13. Sandner 2004  27. old
  14. ^ a b c Deutsche Verwaltungsgeschichte
  15.   Hauptsächlich Thüringer im Herzogtum Gotha und Franken im Herzogtum Coburg. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
  16.   Die Bevölkerung des Herzogtums gehört fast ausschließlich der evangelisch-lutherischen Glaubensrichtung an. Der Anteil der Katholiken liegt 1855 bei 0,6%, der Anteil Einwohner jüdischer Glaubensrichtung bei 1,1%. Lásd HGIS 2006–07
  17.   Vorherrschendes Wirtschaftssystem ist die Dreifelderwirtschaft. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
  18.   In schwunghaftem Betrieb sind die Gerberei sowie besonders die Bierbrauerei, auch für den Absatz ins Ausland. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
  19.   Die Stahlproduktion liegt 1860 bis 1864 gleichbleibend bei unter 100t pro Jahr. Lásd HGIS 2006–07
  20.   Die Förderquote für Steinkohle liegt 1871 bei 460t jährlich und erreicht ihren Höchstwert 1872 mit 748t. Lásd HGIS 2006–07
  21.   Die Gothaer Fleisch- und Wurstwaren aus der Wurstfabrik Auerbach sind zwischen 1871 und 1914 ein Markenartikel und werden in alle Welt exportiert. Lásd HGIS 2006–07
  22.   Um 1900 bestehen 176km Chausseen. Lásd HGIS 2006–07
  23.   1885 umfasst das Eisenbahnnetz des Herzogtums Sachsen-Coburg und Gotha 159km (GIS-Wert). Lásd HGIS 2006–07
  24.   Für das Hoftheater existierten daher zwei nahezu identische Spielstätten, welche gleichzeitig 1840 in Gotha (im Zweiten Weltkrieg zerstört) und Coburg (heute Landestheater Coburg) errichtet wurden. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha
  25.   Für die Volksbildung ist im Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha gut gesorgt. Lásd Herzogtum Sachsen-Coburg-Gotha

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]