Bréma (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bréma (Bremen)
Bremen-rathaus-dom-buergerschaft.jpg
Bréma címere
Bréma címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Bréma
Kormányzati kerület szabad város
Kerület szabad város
Alapítás éve 782
Polgármester Jens Böhrnsen (SPD)
Irányítószám 28001–28779
Körzethívószám 0421
Rendszám HB
Népesség
Teljes népesség 547 360 fő (2008)[1] +/-
Népsűrűség 1681,4 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 4-30 m
Terület 325,42 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bréma  (Németország)
Bréma
Bréma
Pozíció Németország térképén
é. sz. 53° 04′, k. h. 8° 48′Koordináták: é. sz. 53° 04′, k. h. 8° 48′
Bréma weboldala
Bréma város térképe

Bréma (németül Bremen, hivatalosan Freie Hansestadt Bremen), azaz Bréma Szabad Hanzaváros Németország északnyugati részén fekszik, Bréma tartomány székhelye, egyike annak a három városnak, amelyek szabad tartománnyal rendelkeznek (a másik kettő Berlin és Hamburg). Népességét és területét tekintve is Németország tizedik legnagyobb városa. Jelentős tudományos és kulturális centrum, kikötői révén pedig Németország tengerentúli kereskedelmének egyik meghatározó központja. A Bréma-Oldenburg európai városrégió domináns települése, lakossága vonzáskörzetével együtt 2,37 millió fő.[2]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma Németország északnyugati részén fekszik, az Északi-tenger partjától 60 kilométernyire. Területe 25 kilométer hosszan és 1–6 km szélességben húzódik a Weser folyam mindkét partján. A város déli területei a Weser melletti marschokon terülnek el, míg az északi negyedek a geest domboldalaira kapaszkodnak fel.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma a középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai középkorban a Weser körüli magaslatok vihardagályoktól védett pontjain apró falvak létesültek. Ezek nevei közül csak az alexandriai Ptolemaiosz által említett Phabiranum neve maradt fenn. Bréma nevét először 782-ben, Nagy Károly egyik oklevelében a kereszténység észak-európai terjesztése kapcsán említik. 788-ban megalapították a brémai püspökséget, és ebben az időben épült meg az első fatemplom is, melynek feladata a környékbeli szászokkal szembeni védekezés miatt a város megerősítése is volt. Az új templomot Willehad püspök Szent Pál apostolnak szentelte, annak kulcsát pedig a város címerére helyezte.

A város kedvező fekvésének köszönhetően kezdetektől fogva a fríz tengeri és folyami kereskedők telephelyéül szolgált. A város kereskedelmi jelentősége egyre növekedett és egyre több környékbeli paraszt hagyta el szülőhelyét, hogy Brémában kereskedelemmel foglalkozzon.

A 9. században Bréma már érseki székhely. A fatemplomot 853-ban lebontották és helyében már kőből épült fel a Dóm. Az egyre erősödő viking támadásokkal szemben a várost megerősítették. Bréma ellen tudott állni a 913 nyarán bekövetkezett magyar támadásnak is. 965. augusztus 10-én az érsek vásártartási, pénzverési és vámszedési jogot kapott.

Bréma térkép (1600)

1260-ban Bréma a Hanza kereskedőszövetség tagjává vált. Először 25 év múlva zárták ki Hanzából, miután a város kereskedői súlyosan megsértették a hanzavárosok wismari gyűlésén a norvégok ellen kimondott blokádegyezményt. Bréma nem profitált a Keleti-tenger és a Baltikum felé gyorsan fejlődő kereskedelemből, ellenben érdeke lett volna az észak, nyugat és dél felé kapcsolatokat létesíteni. Ezt az érdeket sértette a Keleti-tengeri városok által erőltetett blokád. A 12. században Bréma elnyerte függetlenségét az érsektől, 1300 körül pedig megépült a városfal. 1358-ban a Weser parti város másodszor is a Hanza kereskedőszövetség tagjává vált, de 1427-ben a kereskedelmi szabályok újbóli megsértése miatt ismét kizárták.

1532-ben tört ki a „104-ek felkelése”. 1530-ban forradalmi nyugtalanság lett úrrá Brémán, amely a város falaitól keletre lévő Bürgerweide legelő használata körüli vitákban robbant ki. A reformáció eszméit magáévá tevő tömegmozgalom dühe először a szolgáját meggyilkoló Német Lovagrend nagymestere ellen fordult. A város polgárai fenyegetésekkel elérték, hogy a város irányításában egy 104 tagú választott tanács is részt vegyen. A tömegharag elől a katolikus elöljáróság Verdenbe menekült, a Dómban ezek után református szertartásokat vezettek.

Az újkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 1623-ban megnyílt vegesacki kikötő ma

A Weser folyó medre a középkor folyamán fokozatosan feltöltődött, elfajult, mindenfelé homokpadok, zátonyok keletkeztek. A hajóút mélysége Bréma és Vegesack között mindössze egy méterre csökkent. A város ezért holland mérnököket bízott meg, hogy Brémától 10 km-re északra Vegesacknál egy új, mesterséges átrakó kikötőt építsenek. Ez lett Németország első mesterséges kikötője. Az új kikötő négy év alatt épült meg és 1623-ban nyílt meg a hajóforgalom számára. A város bekapcsolódott a transzatlanti kereskedelembe is, az első hajó 1783-ban érkezett az Amerikai Egyesült Államokból. Az atlanti kereskedelem felfutásával egyidejűen a Weser medrének elfajulása már a vegesacki kikötőt is elérte, ezért 1798-ban újabb mesterséges kikötőt kellett megnyitni, 30 kilométernyire északra Brake városka mellett.

1811-1814 között Napóleon csapatai megszállták a várost. Brémát Franciaországhoz csatolták. A háborús évek alatt a brit tengeri blokád miatt a tengeri kereskedelem megszűnt. A brakei kikötő sem oldotta meg a hajózás problémáit, ezért a városállam 1827-ben területet vásárolt a Weser torkolatában, ahol megalapították Bremerhaven kikötővárost.

Virágkor és stagnálás a modern korban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új szabadkikötő 1918-ban

A 19. század második felében indultak meg a városnak és környékének nagyszabású infrastrukturális beruházásai. 1849-ben megnyílt a Művészcsarnok. 1855-ben Hannover felől a vasút elérte a várost és megnyílt a főpályaudvar. 1876-ban a városháza és a Bürgerpark között megnyílt a mai villamos elődje, a lóvasút. 1875-ben Ludwig Franczius lett Bréma építési igazgatója. Terveket készített a Weser-folyó hajózhatóvá tételére. A következő 20 évben hatalmas vízrendezési munkálatok zajlottak a város környékén. 1888-ban Bréma csatlakozott a német vámunióhoz. Ezzel egy időben megnyílt a korszak legnagyobb mesterséges kikötője, az Europahafen. Két évre rá az első villamosok kezdték meg üzemüket. 1899-ben megnyílt a második szabadkikötő (Überseehafen), 1911-ben az ipari kikötő. Bréma a gyarmati kereskedelem kapuvárosa lett. A város fejlődését derékba törte az első világháború. A város akkori 460[3] gőzhajójából 60 azonnal elveszett, a maradék semleges országok kikötőjében rekedt. A háború alatt a munkásság körében egyre növekedett az elégedetlenség. 1918 elején a városban erőszakos sztrájkmozgalom bontakozott ki.

1918. december 8-án a német császárság összeomlott, Brémában a vállalkozók által támogatott Friedrich Adolph Vinnen hajómágnás szerezte meg a hatalmat. Uralma alatt zűrzavar lett úrrá a városon. 1919 januárjában a városháza erkélyéről kikiáltották a Brémai Tanácsköztársaságot. Pénzügyi összeomlás és zűrzavar következett. Január végén „rendcsinálás” céljából a városba küldték Wilhelm Gerstenberg tábornok csapatait. Utcai harcok kezdődtek a tanácsköztársaságot védő munkásság és a hadsereg között. A február 8-áig tartó harcokban 24 katona és 28 munkás[4] életét veszítette. 1920 óta működik a városi rádió és a repülőtér. 1920 után Brémát súlyosan érintette a német gyarmatok elvesztése. A hajóforgalom visszaesett, majd a nagy gazdasági világválság idején az ipar is hanyatlott. A városi munkásság egyre inkább a szociális biztonságot ígérő szélsőjobb és szélsőbal irányába fordult, radikalizálódott. 1930-as évek elején több jelentős utcai tömegverekedés tört ki a kommunisták és a náci párt támogatói között.

1941–1945 között a szövetséges légierő 167[5] bevetést intézett a Weser parti nagyváros ellen, mely során megsemmisült az ódon városközpont nagy része, a hajógyárak, kohók és vámraktárak szinte mindegyike. 1945. április 19-én a 2. brit hadsereg elérte Brémát és megadásra felszólító ultimátumot[6] intézett a védőkhöz. A német helyőrség ellenállt. Április 22-én a britek támadásba lendültek és elfoglalták a délkeleti elővárosokat. Április 24-én a brit támadás elérte a belvárost, ahol a heves német ellenállás miatt sok áldozattal járó utcai harc bontakozik ki. Április 26-án este a német helyőrség letette a fegyvert. 1945. augusztus 1-jén Brémából kivonult a brit hadsereg, a megszállói feladatokat az amerikaiak vették át.

Bréma a második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-ban Bréma az újonnan megszervezett Bréma Szabad Hanzaváros tartomány fővárosa lett. A városban a helyreállítás gyorsan haladt. Az 1950-es évek gazdasági csodája idején Bréma Németország egyik legdinamikusabb városává vált. 1953-ban a városháza mellett felállították a brémai muzsikusok szobrát, mely azóta a város egyik jelképe lett. 1961-ben a Weser bal partján megnyílt a harmadik szabadkikötő (Neustadter Hafen). A kikötőtevékenység mellett egyre inkább meghatározóvá vált a magas hozzáadott értéket képviselő áruk, szolgáltatások előállítása. 1970 óta működik a városi egyetem. 1985-ben Brémában épült meg az első Ariane–2 alkatrész.

1993-ban a forgalom visszaesése miatt a város bezárta régi szabadkikötőit (az Europahafent és az Überseehafent). Helyükön 1999-ben elkezdődött az új brémai városközpont építése. Az Überseestadt projekt jelenleg Európa legnagyobb, folyamatban lévő városrész-rekonstrukciós programja. 2001-ben a brémai városházát az UNESCO a világörökség részének ismerte el.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város lakossága jelenleg stagnál, évente egy-kétezer fővel növekszik, illetve csökken. Az elöregedés miatt jelentős nőtöbbség alakult ki a városban. Brémában 70 000 fő külföldi állampolgárságú személy lakik, ők a lakosság mintegy 13%-át jelentik.

Bréma lakosságszámának változása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Időpont Lakosságszám Növekmény      Időpont Lakosságszám Növekmény
1350 20 000 - 1920 266 311 +26,5%
1744 28 000 +40% 1930 306 492 +15,1%
1812 35 392 +26,4% 1940 441 800 +44,1%
1831 44 286 +25,1% 1945 366 427 −17,0%
1852 57 055 +28,8% 1950 444 549 +21,3%
1861 67 200 +17,8% 1961 564 517 +27,0%
1871 82 964 +23,5% 1970 592 496 +5,0%
1880 112 453 +35,5% 1980 555 118 −6,3%
1890 125 684 +11,8% 1990 551 219 +0,7%
1900 161 184 +28,2% 2000 539 403 −2,4%
1910 247 437 +53,5% 2005 546 852 +1,4%
1916 210 589 −14,9% 2011 547 340 +0.2%
Forrás: Statisztikai hivatal Bréma

Vallások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Evangélikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformáció 1532-ben aratott győzelmet a katolikus egyház felett. Kezdetben a református irányzat volt erősebb. Az evangélikus kereszténység mintegy 100 éves villongásokkal teli vetélkedés után 1639-ben a református szertartással egyenrangúvá vált. Az evangélikus és a református hívek elkülönülten, más-más városrészekben éltek. Az 1803-as közigazgatási reform után már valamennyi új kerületben az evangélikus közösség volt többségben. A református egyház hanyatlani kezdett, fokozatosan az evangélikus szertartás vált uralkodóvá. Az evangélikus egyház jelenleg 68 templomot tart fenn Brémában és Bremerhaven északi részén. (Bremerhaven déli részét a hannoveri evangélikus egyház felügyeli.) A Brémai Evangélikus Egyház Németország legkisebb önálló evangélikus tartományi egyháza. A városállam lakosságának 43%-a (kb. 250 000 fő)[7] vallja magát evangélikusnak.

A Nagyboldogasszony-templom a katolikus egyház brémai főtemploma

Katolikusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma fejlődésének már a korai szakaszában jelen volt a katolikus egyház, amely a várost az északi népek körében végzett térítés bázisaként kívánta felhasználni. 1532-ben a katolikus egyháznak menekülnie kellett a városból, a római katolikus közösség a vallásháborúk lezárultával 1648-ban alakulhatott újra meg. Hivatalosan csak 1807-ben ismerték el a reformátussal és az evangélikussal egyenrangúnak és csak 1816-ban kezdhette meg működését az első katolikus templom. 1819-ben már katolikus iskola is működni kezdett. A brémai katolikus közösség erősödik, jelenleg már 62 581[8] hívük van. 2002-ben a középkor óta elsőként apácakolostor kezdte meg működését. A katolikus közösség majdnem 20%-a[8] külföldi, ők a világ 100 országából érkeztek a hanzavárosba.

Zsidók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidóság egykor jelentős számban élt a belvárost övező városrészekben. A második világháború előtt a régi zsinagógát lerombolták, helyén ma szálloda áll. A háború után az életben maradottak többsége már nem tért vissza a Weser partjára, csak kis számú zsidó vallású ember maradt a városban. A zsidó közösség jelenleg az orosz zsidók bevándorlása miatt gyarapszik, a közösségen belül egyre inkább az orosz válik uralkodó nyelvvé. A közösség növekedését jelzi, hogy 2007-ben új zsidó parcellát adtak át a Riensbergi köztemetőben.[9]

Muzulmánok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A muzulmán közösség a második világháborút követő gazdasági fellendülés után jelent meg a városban. A közösség tagjai vendégmunkásként, illetve harmadik világból származó vendégdiákként érkeztek Brémába. Ennek megfelelően a csoport etnikailag igen tagolt. A legnagyobb a török muzulmánok közössége, de jelentősnek mondható az arab, illetve a szláv nyelvű bosnyák muszlimok csoportja is. A városban élő muzulmán bevándorlók számát 40 000[10] körüli számra becsülik. Brémában két mecset működik, mindkettő a bevándorlók által sűrűbben lakott külvárosokban. A legnagyobb mecset a kikötő közelében lévő gröpelingeni Fatih-mecset.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma gazdasági életének szereplői tevékenységüket a város két kiváló adottsága köré csoportosítják. A legjelentősebb súlyt a kikötőgazdasághoz és nemzetközi kereskedelemhez köthető cégek adják, de egyre robusztusabb gazdasági erőt képviselnek a kutató és fejlesztő cégek, illetve a csúcstechnológiai termékeket előállító középvállalatok.

Kikötőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Brémából indult Beck's sörgyár üzeme a Weser bal partján
Tengerjáró hajó acélt vesz fel az ipari kikötőben

Az 1990-es évek elejéig megkérdőjelezhetetlenül a kereskedelmi kikötő jelentette a város gazdasági gerincét. A városközpont közvetlen közelében létesült kikötőmedencék mellől mára világszerte ismertté vált cégek indultak el, vagy más országok nagyvállalatai létesítettek itt telephelyeket, hogy kedvező pozícióból léphessenek be a német piacra. A brémai kikötőhöz köthető vállalatok közül a legjelentősebbek:

  • Bremer Lagerhaus Gesselschaft (BLG) – kikötői szolgáltatások világszerte
  • Beluga Shipping – hajózási társaság, a németországi „2006-os Év Vállalkozása” díj nyertese
  • Rhenus – logisztikai szolgáltatások Európában
  • Eurogate – Európa legnagyobb konténerterminál-üzemeltetője
  • Senator Lines – konténerhajózási társaság
  • Kraft Food – élelmiszeripar (Milka csoki, Jacobs kávé stb.)
  • Hansa-Papier – Európa legnagyobb papír-nagykereskedője
  • Haren & Partner – Európa 2. számú kereskedelmi hajóügynöksége
  • Beck's Co. – sörgyártás
  • Eduscho – kávékereskedelem
  • Hachez – csokoládégyártás

A kikötőben gyárai, illetve telephelyei működnek a Tschibónak (eredetileg csak kávé, 2000 óta kiskereskedelem), a BMW-nek (járműgyártás), az Archelornak (acélgyártás), a Kellog's-nak (élelmiszergyártás) és a Siemensnek (elektrotechnika és közlekedési gépgyártás).

Tudásipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mikrogravitációs laboratórium Brémában

Brémában a kikötői ipar addigi meghatározó szerepét 1990 óta egyre inkább az ún. „tudásipar” veszi át. A város 2006-ban elnyerte a „Tudomány városa” címet. Egyre több nemzetközi nagyvállalat telepíti kutatóhelyeit, speciális termékeit előállító üzemeit a városállamba. Ezek közül a legjelentősebbek:

  • Brémai Egyetem – kutatóközpont, a világ egyetlen mikrogravitációs laboratóriuma
  • OHB-Systems – űrhajóalkatrészek és -berendezések
  • EDAS Space Transportation – űrhajózás, űrkutatás, műholdgyártás
  • Airbus – repülőgépalkatrészek
  • T-Online – a mobil távközlési cég német fejlesztési központja
  • A Max Planck Intézet tengerkutató osztálya
  • IMSAS – mikroszenzorok kutatóintézete
  • DFKI – a német mesterséges intelligencia kutatóközpontja
  • UFT – Környezettudományi és Környezettechnikai Kutatóintézet
  • K0 - Lan, proll

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma város tömegközlekedését a BSAG (Bremer Strassenbahn AG) működteti. A városkörnyéki autóbuszvonalak számos apró magáncég, míg a vasutak a DB AG kezében vannak, de vonalain több magánvasút járatai is közlekednek. A közlekedési társaságok tarifaközösségre lépvén megalapították a régió tömegközlekedését szervező VBN (Verkehrsbund Bremen und Niedersachsen) társaságot. A VBN vállalkozás sikeresnek bizonyult, a tömegközlekedés aránya a városban és vidékén is növekedett.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bréma igen jó közúti infrastruktúrával rendelkezik, Hamburgot követően a második legnagyobb közlekedési csomópont az északi országrészben. Közvetlen autópálya-összeköttetés épült ki Hamburg és a Ruhr-vidék (A1), Hannover és Bremerhaven (A27), illetve Emden (A28) és Wilhelmshaven (A29) felé. Félig már elkészült a Bréma északi nyúlványát tehermentesítő A270-es autópálya. A jelenleg zajló legnagyobb autópálya-építkezés az A281-es belső körgyűrű. Ez az út átszeli a város nyugati kerületét és egy alagúttal keresztezi a Wesert.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartományi jelentőségű csomópont. A távolsági közlekedés gerincét jelentő ICE vonatok száma napi 11, ami jelentős változás a korábbiakhoz képest. Így Bréma lett Hamburg illetve Hannover után az északi országrész harmadik legnagyobb vasúti csomópontja. Kétvágányú vasúti pálya vezet Osnabrück, Hannover, Hamburg és Bremerhaven felé. Zajlik az S-bahn rendszerű elővárosi közlekedésre való áttérés. Az elavult elővárosi vonalakat átépítik. Bréma északi és nyugati részén az elhagyott iparvasutak felhasználásával építik ki az S-bahn pályáit. 2011-re várható a teljes hálózat kiépülése, akkor 288 km-en járnak majd az elővárosi vonatok. Elsőként 2007-ben az északi városrészt a főpályaudvarral összekötő 28,3 km hosszú szakasz nyílt meg.

A város közlekedési tengelyét a villamosvonalak jelentik. Jelenleg 8 villamosjárat üzemel a városban.[11] Az 1990-es évek elejéig a város a tömegközlekedés autóbuszos megoldását támogatta. A ‘90-es években lezajlott koncepcióváltásnak köszönhetően megújultak és jelentősen meghosszabbodtak a város villamosvonalai. Új szakaszok épültek ki a külvárosok irányában. Legutóbb 2007. január 3-án nyílt meg az új kikötői negyedet, az Überseestadtot átszelő villamosvonal. Zajlik az 1-es és 4-es vonalak meghosszabbítása a tartományi határokon túl fekvő elővárosok (Lilienthal felé).[12]

Vízi és légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri kikötőt a Bremenports AG üzemelteti. Jelentős teherkikötő, bár forgalma az utóbbi időben stagnál.[13] Németország negyedik legnagyobb forgalmú kikötőjében évi 13 millió tonna[14] árút, javarészt acélárút, személyautókat, szenet és vasércet rakodnak át. A Weseren zajló belvízi hajózás megfelelő összeköttetést biztosít Európa belseje felé. Bréma városi kikötője főként transzatlanti kapcsolatokat tart fenn.

A repülőtér a város déli részén található. Nemzetközi jelzései: IATA: BRE, ICAO: EDDW
Kezelője a Flughafen Bremen GmbH.

1913-ban alapították, de akkoriban a repülés még a legtöbb helyen kísérleti stádiumban volt. 1920-ban a KLM holland légitársaság indított járatokat Amszterdamból, Hamburg és Koppenhága felé, melyek a város repterén haladtak keresztül. 1945-től 1949-ig az amerikai csapatok használták. Az '50-es években már New York és Rio de Janeiro felé is indultak járatok. 1989-ben évi 1 millió utas fordult meg itt.

A 2000-es évek kezdete óta az ún. „fapados járatoknak” köszönhetően forgalma tovább növekedett, 2007. november 1-je óta Brémából is eljuthatunk közvetlenül Magyarországra, a gépek Ferihegyen szállnak le.

Kultúra, művelődés, sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás, képzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oktatást szabályozó törvényt 2003-ban Bréma tartomány parlamentje újraalkotta. Jelenleg is folyik az új rendszerre való áttérés.

Bréma város oktatási rendszere (2003 óta)

36 alapfokú és 36 középfokú intézmény várja a fiatalokat.[15] Az alap és középfokú képzés rendszere eltér a magyartól. Az alapfokú oktatás a képzés első négy évére terjed ki. Az alapfokú iskolákat évente 57 000[16] diák látogatja, bár a diákok létszáma évről évre csökken. Az 1-4. évfolyamon tanuló diákok 15%-a[17] nem német állampolgár, ezért a városállam különösen sok gondot fordít a szegregáció megakadályozására.

Az 1980-as években az 5-12. osztályok egy részét a területi integráció keretében ún. iskolacentrumokban koncentrálták. Ma városszerte 15 található e centrumokból, melyekbe a diákok az érettségiig járhatnak. Az ötödik osztálytól a diákok szakmaszerzésre és munkába állásra felkészítő ún. „másodiskolába”, illetve az egyetemre felkészítő gimnáziumokba felvételizhetnek.[18] A másodiskolák ún. főtagozatában a munkába állásra és a szakmai tapasztalatszerzésre készítenek fel, míg a reáltagozat a szakfőiskolákon való továbbtanulásra ösztönöz. Az „összevont kerületi iskolákban” az általános műveltség körébe tartozó tárgyakat oktatják és fokozott hangsúlyt fektetnek a nyelvtanulásra.

A Brémai Egyetem Németország egyik legfiatalabb állami egyeteme. Megszervezésére 1971-től kezdve került sor. Mára a választható szakok száma 80-ra nőtt. 23 000 diák mellett 2000 oktató dolgozik az egyetemen.[19] Az egyetem népszerűségének egyik oka, hogy mindmáig elzárkózik a tandíj bevezetésétől, így vonzóbb a környező tartományok fizetős felsőoktatási intézményeinél. Az intézmény finanszírozását állami támogatásából, illetve kutatási projektekben való közreműködésből fedezik. Az egyetem számára Lehe városrészben megalapítása óta folyamatosan épül ki a Campus. A Brémai Egyetem 30 év alatt nőtte ki magát Németország egyik legfontosabb kutatóegyetemévé. Az 1799-ben alapított Brémai Főiskolán gazdasági, technikai, tengerészeti és szociális tudományokat hallgathatnak a diákok. A felsőoktatást képviseli a 900 diákot oktató Művészeti Főiskola illetve az 1999-ben életre hívott, magánkézben lévő Jacobs Egyetem is.

A brémai lakosság iskolázottsága (2005)

A városban élők végzettsége nem tér el jelentősen az egykori nyugati német tartományokban mérhető arányoktól. A 15 évesnél idősebb lakosság több mint fele csak alapiskolai képesítéssel rendelkezik. (A német statisztika hozzájuk sorolja az egyetemre, főiskolákra járókat is.) Szakképesítéssel bír a felnőtt lakosság negyede, míg főiskolai vagy egyetemi diplomával 15%-uk rendelkezik.[20]

Közkönyvtárak és sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város legnagyobb könyvtára a 3 140 884 kötetes állománnyal gazdálkodó Egyetemi Könyvtár.[21] Az egyetemi könyvtárban nem csak könyvek, de térképek, folyóiratok, CD-k és filmek is az olvasók rendelkezésére állnak. A brémai városállam által fenntartott Városi Könyvtár 778 000 kötetes állományát [22] egy fő- és 10 fiókkönyvtárban bocsátja az olvasók rendelkezésére. A városban ezen kívül 43 nyilvános könyvtár jellegű közgyűjtemény található [23] egyházak, múzeumok, iskolák vagy civilszervezetek kezelésében.

Bréma egyetlen helyi újságja a Weser Kurier. A napilap 8 helyi (kerületi) kiadással,[24] illetve egy vidéki olvasóknak szánt változattal (Aller Kurier) jelenik meg. A város saját tulajdonú médiája a Brémai Rádió, amely négy közszolgálati rádióprogram sugárzása mellett egy televízióadót is működtet. Ezeken kívül a hanzavárosból sugároz három kereskedelmi rádió is. A városállam kezdeményezésére 1992 óta működik a „Brémai Szabad Csatorna”,[25] amely heti 48 órában sugározza amatőr műsorkészítők, nonprofit szervezetek és egyszerű brémai polgárok által összeállított műsorait.

Színház, szórakoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hanzavárosban 5 nagy teátrum működik, közöttük legnagyobb a Goethe-téri színház. A nagy színházak mellett számos kisebb alapítványi vagy magánszínház is rendez előadásokat. A Schnoor negyed apró studiószínházai, kabaréi számos évről évre számos látogatót vonzanak. A hanzaváros központjának utcáin gyakran találkozhatunk vándorkomédiásokkal, akik főként a városi eseményekhez kapcsolódóan állítják fel sátraikat.

Az Universum épülete

A mozik piaca mára nagyban átrendeződött. A belvárosban és a kikötő környékén korábban elterjedt apró, egytermes filmszínházakat kiszorították a város szélén felépült soktermes, korszerű technikával felszerelt moziközpontok. A belvárosban csak egyes rétegigényeket kiszolgáló apró filmszínházak maradtak.
A szokásos nagyvárosi attrakciók mellett Brémában két jelentős, országos hírnévnek örvendő szórakoztatóközpont várja a látogatókat. Az Universum tudományos játszóház 2000-ben nyitotta meg kapuit. Csillagvárost formázó épületét 2,5 millió látogató járta be működésének első 5 évében.
A Space Park Center Európa legnagyobb fedett vidámparkjának épült 2003-ban egy korábbi hajógyár területén. Az épületben a hollywoodi filmekből ismert tudományos-fantasztikus világban szórakozhattak a látogatók. A Space Park építésének költségei azonban meghaladták a beruházó erejét, később a látogatók száma sem érte el a korábban becsült szintet. A Space Park mindössze 9 hónapos működés után 2004 szeptemberében bezárt. Működtetésére befektetőt keresnek.

Sportélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Werder otthona belülről

A városban élénk sportélet zajlik. Bréma Európa-szerte ismert csapata a Werder Bremen, amely eddig négyszer diadalmaskodott a német bajnokságban és ötször vihette haza a német kupát. Európában is sikeres csapat a Werder: 1992-ben elnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. A csapat otthona a Weserstadion. A Werder keretein belül atlétika, sakk, kerékpár, kézilabda szakosztályok is működnek.

Brémában rendezik minden év januárjában az egyik legrangosabb európai pályakerékpáros viadalt, a „6 Tage Rennen” nevű futamot. A 6 napos küzdelem során Németország és a világ legjobbjai vetélkednek. Az esemény köré az amatőrök számára is egyre több kerékpáros rendezvény szerveződik.

A nyár közkedvelt vízi tömegsporteseménye a „Tiderally”. A Weseren megrendezett futamon az győz, aki az apálykor a folyóból kizúduló víz ellenében is képes Bremerhavenből Brémáig följutni.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Polgárházak Schwachhausen negyedben

Brémában a második világháború idején jóvátehetetlen károk keletkeztek. A bombatámadások miatt elpusztult a műemlékek és a reprezentatív épületek jelentős része. Az ’50-es években a kor jellegtelen épületeivel pótolták a foghíjakat, így a mai városkép nem oly' egységes, mint a korábbi. A településmagot keletről övező negyedekben állanak a várost korábban leginkább jellemző ún. polgárházak, amelyeket századfordulón a középpolgári családok építették. Közös jellemzőjük a szűk utcafront, az első emelet erkélyei, és a tető vonalából előugró ablakok. A polgárházak majd mindegyike előtt apró, de ápolt kert található és lépcső vezet a bejárati ajtóig. Ez az épülettípus a Benelux államokon és Nagy-Britannián kívül csak Brémában általános, így német nyelvterületen „brémai ház” néven ismerik.

Híres épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régi városháza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi brémai városháza

A város régi piacterén áll a régi városháza, mely az európai reneszánsz építészet egyik remeke. Az épület ma a városállam elnöki tisztét ellátó polgármester hivatalául szolgál. Az épületet 1405 és 1409 között emelték. 1595 és 1612 között felújították; ekkor kapta az épület a jellegzetes piactérre néző boltívsort. A későbbiekben az épület neoreneszánsz stíluselemekkel is gazdagították. 1918 őszén a városháza erkélyéről kiáltották ki a Brémai Tanácsköztársaságot. A második világháború pusztításait a csodával határos módon minimális károsodással vészelte át, miközben a közvetlen környezete is elpusztult. 2000-ben kezdődött el ismételt felújítása. Az UNESCO 2004 júliusában a brémai városházát a világörökség részének ismerte el.

Az épületnek karakteres jelleget szolgáltatnak a vörös és fekete téglákból kirakott falminták. Homlokzatát a reneszánsz által nagyra becsült antik filozófusok és természettudósok szobrai, illetve a város jelképéül választott kulcsos címer díszíti.

Böttcherstraße[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pillantás a Kádárok utcájára

A piactérről a Weser partjára vezető szűk sikátor a Böttcherstraße (Kádárok utcája). A középkorban a forgalmas piactér és az akkor városi kikötőként használt Schlachte közötti utcában kötélverők, hordó- és ládakészítők dolgoztak. Amikor az 1800-as években a Schlachte kikötője megszűnt, az utcában az ipari tevékenység hanyatlásnak indult. 1902-ben egy brémai kávékereskedő vásárolta meg a mindössze 100 méter hosszúságú utcát, aki cégei irodaházait építtette fel a szűk helyen. Ekkor alakult ki az utca jellegzetes vöröstéglás-homokköves jellege, amelyhez a később épített házak tulajdonosai is igazodtak.

A második világháborúban az utca épületeinek mindegyike megrongálódott. 1979-ben az egykori kávé-nagykereskedő leszármazottja az egész utcát felvásárolta és felújíttatta. 1989-ben az utcát megvette a Brémai Takarékbank és ismételten nekilátott a felújításnak, amely 1999-ben fejeződött be. A Böchterstraße ma is magántulajdon, gazdája és üzemeltetője a Brémai Takarékbank egyik leányvállalata.

Az utca a város leglátogatottabb idegenforgalmi látványosságainak egyike. Bár magántulajdon, mégis szabadon látogatható. A sikátorban éttermek, galériák, kikötővállalatok reprezentatív vendégszobái foglalnak helyet. Falait szobrok, akváriumok, domborművek és a középkort idéző cégérek díszítik. A legfőbb látványosság az óránként megszólaló harangjáték.

Szent Péter-dóm[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Péter dóm Brémában

A piactér keleti sarkában áll a Szent Péter dóm, az evangélikus egyház brémai főtemploma. A brémai dómot a frízeket római katolikus hitre téríteni akaró Willehad püspök kezdte építtetni. 789-ben pontosan a maival megegyező helyen építtette fel a város első templomát, egy fatemplomot.

A mai templom alapjait 1035 és 1043 között Adalbert püspök rakatta le. 1223-tól kezdve a templomot a korszellemnek és a város növekvő népességének megfelelően jelentősen átépítették. A főhajó mellé két mellékhajót húztak fel, melyeket a későbbiekben többször lebontottak és megnagyobbítottak. Így alakult ki a katedrális ma ismert, tengelyére aszimmetrikus belső tere.

A dómot 1532-ben az evangélikus egyház vette át, a katolikus püspök a közeli Werden városkába menekült. A város ettől kezdve majd 60 évig tisztán evangélikus lakosságú volt. Sokáig dúltak a vallásháborúk. 1581-ben a brémai egyház a genfi reformációhoz csatlakozott, 1600-ban bevezették a heidelbergi katekizmust. 1638-ban a városba érkező dánok ismét az evangélikus szertartást vezették be. A templomot az uralkodó egyház kívánsága szerint többször átépítették, melynek következtében egyre többet veszített középkori jellegéből. 1901-ben a brémai városi tanács eredeti formáját visszaállítván felújíttatta a dómot.

Szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Brémai Muzsikusok modern stílusú szobra

Bréma középkori vásárain elterjedt pénzkereseti forma volt a zenélés. A zenésznek készülő állatokról szóló középkori mesét a Grimm testvérek dolgozták fel. A Brémai Muzsikusok meséje nyomán világhírre szert tevő Bréma 1951-ben Gerhard Marcks német szobrászművész alkotásával emlékezett meg a mese szereplőiről. A szoborcsoport nagy népszerűségnek örvend. Városszerte falfestményeken, cégéreken, plakátokon találkozhatunk különböző reprodukcióival, míg a városba érkező turisták számára szinte kötelező program a meglátogatása.

Az UNESCO világörökség listáján szerepel a brémai Roland-szobor. Roland gróf Nagy Károly katonája volt, aki az arabok ellen, a Pireneusokban vívott harcokban esett el. Franciaországban hősi énekek szóltak hőstetteiről. A brémai városi polgárság 1366-ban faszobrot állított a hős emlékének. A szobor hamarosan a polgárság szabadságainak jelképes védelmezője lett, ezért 1404-ben felállították a ma is látható 5,5 méter magas kőszobrot. A szobor sokszor megsérült a történelem folyamán. A jelenlegi feje csak másolata az eredetinek.

A város gyarmattartó múltjára emlékeztet a Bürgerpark bejáratát őrző óriási Kőelefánt. A 10 méter magas, vörös téglákból kirakott elefántot 1932-ben állíttatta Fritz Behn professzor. Az elefánt belsejében egy jelképes kripta található az első világháború afrikai frontjain elesett 1490 német katona nevével. A 30-as években az elefánt a náci területi követelések jelképévé vált, mellette felvonulásokat rendeztek. A háború után már a németek Afrikához fűződő barátságát és érdeklődését volt hivatott kifejezni. Az 1980-as években a dél-afrikai apartheid rendszer elleni németországi tiltakozások központi helye volt.

Jellegzetes városrészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schnoor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schnoor utcáin

A Schnoor-negyed (ejtsd: snúr) a belváros déli szegélyén található. A Schnoor jellegzetes arculatát a számtalan apró, szorosan egymáshoz tapadt háznak köszönheti. A negyedet elsőként egy 13. századi okirat említi, az ekkor alapított ferences kolostor környékén alakult ki a nagyszámú városi szegénynek lakhelyet nyújtó zsúfolt negyed. A negyed lakói a Weser Balge nevű mellékágán kikötő hajók rakodásából éltek. A Balgét később betemették, hogy a város újabb területeket nyerjen. A ma látható házak többsége 1500 és 1900 között épült. A Schnoor-ban a 19. század során annyira leromlottak a higiénés körülmények, hogy a város többször tervezte a negyed lebontását. A negyed megmaradását végül is a világháborúknak köszönhette. A második világháború bombázásait a negyed túlélte, ekkortól számítható újjáéledése is.

A Schnoor aprócska házai ma éttermeknek, műtermeknek, hagyományőrző egyesületeknek adnak otthont. Itt található az északnémet nyelvjárás hagyományait ápoló Plattdütsch Institut is. Ennek közvetlen szomszédja Németország legkisebb szállodája, amely 20 négyzetméteres alapterületén egyszerre mindössze két vendég fogadására képes.

A Bürgerpark[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pillantás a kora tavaszi Bürgerpark erdeire

A Bürgerpark (~polgárok parkja) Németország legnagyobb, magánpénzből fenntartott nyilvános parkja. A város északi határától 1-3 kilométer szélességben húzódik a városközpontig. Mai területe 202 hektár.[26]

A Bürgerparkot 1865 és 1870 között a tájtervező Wilhelm Benque tervei alapján, a New York-i Central Park mintájára építtette a város. A parkot tavak, kertek, a világ különböző égtájait idéző növénygyűjtemények tagolják. Egyes részei az ott megjelent ritka növénytársulások miatt természetvédelmi területnek minősülnek.

A parkot a Bürgerpark-egyesület mindenféle állami segítség nélkül adományokból, tagdíjakból, rendezvények bevételéből tartja fenn. Az egyesületnek 2600 állandó tagja van.

Az Überseestadt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Überseestadt a belváros északi peremén újonnan létesülő városrész. Az egykori Überseehafen (ejtsd: überzéháfen; ~kb.: tengerentúli forgalmat lebonyolító kikötő) a szabadkikötő része volt. 1980-at követően forgalma a konténerek elterjedésével visszaesett. A kikötőtevékenység hanyatlott, a raktárak és a berendezések pusztulásnak indultak. Bréma 1996-ban határozott a tönkrement negyed szanálásáról. A régi kikötők helyén nagyszabású munkálatok kezdődtek, melyek a mai napig zajlanak. Az Überseestadt-program átalakítja az egykori Überseehafen környékét. A hatalmas vámraktárak épületeiben lakások, konferenciatermek, kávéházak nyílnak, a teherpályaudvarok helyét parkok foglalják el. A kikötő védelemre érdemes épületeit megóvják és új funkciókkal ruházzák fel azokat. Az Überseestadt városrész véglegesen 2020-ra készül el,[27] amikor 16 000 ember dolgozik és él majd családjával e területen.[28]

Brémai ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogadás a Weser befagyására[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eiswette (ejtsd: ájszvette; magyarul kb.: „jégfogadás”) az egyik legjellegzetesebb brémai ünnep. Az esemény még 1828-ből ered, amikor brémai fiatalok fogadást kötöttek, melynek során azt kellett megtippelni, hogy 1829. január 1-jére a Weser befagy-e. A fogadás nyertese egy tál barna káposztát és a hozzá való köretet nyerte. Az ünnep egyre népszerűbb lett, hamarosan a városi polgárság minden rétege képviseltette magát a káposztaevésen. A folyó akkor számított befagyottnak, ha a városi szabó, afrikai származású segédjének kíséretében száraz lábbal kelt át a Weseren. Ha a szabó cipője vizes lett, akkor a folyó nem minősült befagyottnak.

A 19. század végén Ludwig Franzius elvégezte a Weser szabályozását, melynek következtében a folyam a Brémában megjelenő árapály jelenség miatt többé nem fagyott be. A fogadás így látszólag elveszítette tétjét, de népszokásként megmaradt. A második világháború éveinek kivételével minden január harmadik szombatján kerül rá sor. A tehetős brémai polgároknak, hajógazdáknak, gyártulajdonosoknak azóta illik komoly összeggel fogadást kötni a Weser befagyására. A fogadásból származó összeget jótékony célokra fordítják.

A Schaffermahl[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Schaffermahl (ejtsd: ~sáffermál) a legrégebbi ún. üzleti ebéd az egész világon. 1554 óta minden évben február második hetében rendezik meg. Eredeti funkciója az volt, hogy a kereskedelmi hajózás körül csoportosuló szolgáltatókat egy asztalhoz ültesse és a téli időszak zárultával jó üzleti légkört biztosítson. Az esemény rendkívül szigorú protokoll szerint zajlik. A tőzsde épületében gyülekező kapitányok, hajógazdák és kereskedők együtt vonulnak a városháza nagytermébe, ahol terített asztal várja őket. A menü tyúkhúsleves, káposzta, vaj, kolbász, szardínia, hal és egyéb hagyományos brémai ételek. Az eseményen csak a brémai sörgyár külön e célra főzött erős söre iható. Az ebéd zárultával kötelező a közös dohányzás és italfogyasztás. Az ebéd bevételeit a városi szegények között osztják fel.

A hagyományokat 2005-ben kissé megújították. Az addig kizárólag férfiak számára látogatható eseményen ma már a gyengébb nem képviselői is megjelenhetnek. Erre azért volt szükség, mert a brémai kapitányok és üzletemberek egyre jelentősebb része nő. A 2007-es ebéd díszvendége Angela Merkel német kancellárasszony volt.

A Freimarkt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Freimarkt

1035 óta minden évben megrendezik a Freimarktot (~ vásár), amely a 20. század második felében az északi német országrész legnagyobb szabadtéri eseményévé vált. Az esemény a II. Konrád császár által adományozott vásártartási jogra vezethető vissza. A 11. században a környékbeli parasztok és kézművesek Brémába mentek, hogy ott áruikat értékesítsék. A piacot 1934-ig a városházával szomszédos nagy téren tartották, ma már a hatalmasra növekedett esemény helyszíne a pályaudvar mögötti Bürgerweide tér.

A Freimarkt minden év októberének második felében zajlik. Időtartama 17 nap. A Bürgerweide-n óriáskerekek, hullámvasutak, sörsátrak, mutatványos bódék épülnek, melyekben hajnalig zajlik a mulatozás.

Egyéb látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres brémaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város szülöttei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brémához köthető személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Statistiches Landesamt Bremen (németül)
  2. [1] – A Bréma-Oldenburg városrégió honlapja; elérés: 2007. március 2.
  3. Günter Gebrecht: Geschichte der Freien Hansestadt Bremen IV; Edition Themen Verlag; Bremen 1995, ISBN 978-3-86108-283-5
  4. A brémai tanácsköztársaság története Bréma hivatalos honlapján. Elérés: 2007. március 2.
  5. A háború vége Brémában. A brémai rádió cikke. Elérés: 2007. március 2.
  6. [2] A repülőgépről leszórt ultimátum szövege a brémai rádió honlapján. Elérés: 2007. március 2.
  7. A Brémai Evangélikus Egyház honlapja. Elérés: 2007. március 6.
  8. ^ a b A Brémai Katolikus Közösség honlapja. Elérés: 2007. március 6.
  9. Temetők Brémában; Bréma város honlapjának női oldalai; Elérés: 2008. január 31.
  10. A brémai iszlám közösség kezdeményezésének honlapja. Elérés: 2007. március 6.
  11. A BSAG honlapja. Elérés: 2007. március 2.
  12. [3] A villamosvonal-hosszabbítás projekt honlapja; elérés 2007. március 2.
  13. [4] A Bremenports 2004-es kimutatása a kikötő forgalmáról, Bréma 2005.
  14. [5] – A Bremenports 2005-ös kimutatása a kikötő forgalmáról, Bréma 2006.
  15. A brémai iskolák közös honlapja
  16. [6] – A Brémai Statistikai Hivatal közleménye, 2007. március 23.; Elérés: 2007. április 12.
  17. [7] – A Brémai Statisztikai Hivatal közleménye, 2007. március 23.; Elérés: 2007. április 12.
  18. [8] – A brémai oktatási szenátor kiadványa az új oktatási rendszerről (PDF), 2003. december; elérés: 2007. április 12.
  19. A Brémai Egyetem honlapja. Elérés: 2007. március 2.
  20. [9] – A Brémai Tartományi Statisztikai hivatal honlapja; Elérés: 2007. április 16.
  21. [10] – A Brémai Egyetemi könyvtár honlapja; elérés: 2007. április 10.
  22. [11] – A Brémai Könyvtár 2005-ös kimutatása; elérés 2007. április 10.
  23. [12] Bréma Szabad Hanzaváros honlapja; elérés: 2007. április 10.
  24. [13] – a Weser Kurier honlapja; elérés: 2007. április 10.
  25. [14] – A Brémai Szabad Csatorna Honlapja; elérés: 2007. április 10.
  26. A Bürgerpark honlapja. Elérés: 2007. március 2.
  27. Az Überseestadt projekt honlapja. Elérés: 2007. március 2.
  28. Richtung: Zukunft – a BIG fejlesztési ügynökség kiadványa (PDF)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bréma (település) témájú médiaállományokat.